Orbán Viktor országa – ahol a rendőr védi a Kubatov-módszereket

  • narancs.hu
  • 2015. február 25.

Narancsblog

Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik.

Azt mondjuk még senki meg nem kérdezte e viszonylag széles körben tárgyalt eset kapcsán, mert mindig csak az a kubatovozás, navracsicsozás ment; szóval, hogy a kénköves manóba lehet az, hogy két parkolói randalírozóhoz maga a városi rendőrkapitány száll ki egy jó kis igazoltatást eszközölni?

No, miután ezt ilyen szépen tisztáztuk, rekonstruáljuk az eseményeket!

A rendőri intézkedés helyszíne Veszprém, időpontja a helyi időközi parlamenti választás napja, február 22., vasárnap. A Népszabadság tudósítója és fotósa a Fidesz főhadiszállásául szolgáló vendéglátóipari egységet környezi, először be is mennek, de kitessékelik őket (biztos akkreditálniuk kellett volna magukat az étterembe, a Fidesz az ilyesmiben, mint tudjuk, nem ismer tréfát). Ám amilyen az ellenséges média, eztán sem hagytak fel idegesítő tevékenységükkel, s a parkolóban barackolták tovább a ki- s beközlekedőket, kérdéseket tettek fel, és még felvételeket is készítettek! Hovatovább odáig vetemedtek, hogy a Fidesz megindultan eltávozó s visszatérő pártigazgatójának, Kubatov Gábornak is feltettek egy kérdést. Viszonylag egyszerűt. A megszólított természetesen nem válaszolt, kicsit kioktatta a riportert, majd ha akarok mondani valamit, sajtótájékoztatót tartok, ilyesmi, aztán balra el.

Úgy öt perc múlva már ott is volt a rendőrség, igazoltatni.

A Népszabadság közzétette az igazoltatás rejtve készítettnek tűnő felvételét, amiből három dolog derül ki: az első és legfontosabb az, hogy az étteremből hívták ki a rendőröket, a második és legérdekesebb az, hogy voltaképp meleg, baráti, már-már elvtársias légkörben zajlott az igazoltatás foganatosítása, épp csak azt nem mondták a tisztelt megjelentek, hogy mi is csak a munkánkat végezzük, értsük meg egymást. A harmadik a leggyalázatosabb, az a bevezetőnkben van leírva. A felvételből jól érthetően kiderül, hogy a rendőröknek mást mondtak a betelefonálók, mint amit a helyszínen tapasztaltak. Nem azt tehát, hogy újságírók dolgoznak a parkolóban, hanem valami olyasmit, hogy az embereket zaklatják a parkolóban. A Népszabadság viszont bizonyítja, hogy a bentieknek tudomása volt a tudósítók kilétéről, tehát alighanem félrevezették a hatóságot. Függöny.

Második felvonás. Navracsics Tibor kifejti véleményét a Népszabadság tudósítóinak, aminek érdemi része annyiban foglalható össze, hogy őt is igazoltatták már. Ami a volt igazságügyi minisztert minimum a Sztanyiszlavszkíj-módszer hű követőjeként feltüntető, első kézből kiadott közlemény ez. Csakhogy ez a cikk inkább a Kubatov-módszerről szól, s csak egészen érintőlegesen Navracsics láthatóan dúlt lelkiállapotáról.

Arról tudniillik, mi járhatott Kubatov Gábor pártigazgató fejében akkor, amikor rendőrt hívott az őt kérdező újságírókra, illetve általában mi lehet a fejében arról, hogy mi a teendő, ha újságírók fordulnak hozzá a kérdéseikkel. Adott esetben ugyebár azzal az eggyel, aminél közérdekűbbet az adott helyzetben el sem lehetne képzelni, hogy tudniillik mi járatban van erre, választás van épp, s Magyarországon egy ideje a választások összeforrtak Kubatov Gábor nevével. A Kubatov-listákkal, a Kubatov-módszerekkel. Melyeket ugyan ismer jól mindenki, de beszélni róluk ugyancsak kevéssé ildomos. Sőt rendőr védi a kussolást. Pontosabban, Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik, mert ha rá tartozna, nem lenne mit intéznie Kubatovnak. És az emberarcú fideszes jelmezét (ami iránt újabban megint egyre nagyobb a tülekedés) oly kedvvel fel-felpróbálgató Navracsics Tibor ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja. Kihívták magukra a rendőröket, rendben voltak a papírjaik, akkor mit ugrálnak.

Az újságírók nyilván sokkal jobb anyagot készítettek így, mintha Kubatov leállt volna beszélgetni velük. A rendőrállam miatt sem kell utcára vonulni, az igazoltatás a felvételről inkább valamiféle fraternizálásnak tűnt. S különben is, Kubatov hiába vonult föl, a szavazók érdemei szerint beárazták az emberét. A történet csak egy szempontból szolgál tanulságokkal; tökéletesen modellezi a NER működését, működtetőinek szerepfelfogását, és sajnálatos módon a jellemét is. S mint ilyet, össze lehet kötni egy szép nemzetiszín szalaggal, s oda lehet tenni Orbán Viktor öltözőszekrényére.

Ez a te országod, magadnak építed!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.