Orbán Viktor országa – ahol a rendőr védi a Kubatov-módszereket

  • narancs.hu
  • 2015. február 25.

Narancsblog

Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik.

Azt mondjuk még senki meg nem kérdezte e viszonylag széles körben tárgyalt eset kapcsán, mert mindig csak az a kubatovozás, navracsicsozás ment; szóval, hogy a kénköves manóba lehet az, hogy két parkolói randalírozóhoz maga a városi rendőrkapitány száll ki egy jó kis igazoltatást eszközölni?

No, miután ezt ilyen szépen tisztáztuk, rekonstruáljuk az eseményeket!

A rendőri intézkedés helyszíne Veszprém, időpontja a helyi időközi parlamenti választás napja, február 22., vasárnap. A Népszabadság tudósítója és fotósa a Fidesz főhadiszállásául szolgáló vendéglátóipari egységet környezi, először be is mennek, de kitessékelik őket (biztos akkreditálniuk kellett volna magukat az étterembe, a Fidesz az ilyesmiben, mint tudjuk, nem ismer tréfát). Ám amilyen az ellenséges média, eztán sem hagytak fel idegesítő tevékenységükkel, s a parkolóban barackolták tovább a ki- s beközlekedőket, kérdéseket tettek fel, és még felvételeket is készítettek! Hovatovább odáig vetemedtek, hogy a Fidesz megindultan eltávozó s visszatérő pártigazgatójának, Kubatov Gábornak is feltettek egy kérdést. Viszonylag egyszerűt. A megszólított természetesen nem válaszolt, kicsit kioktatta a riportert, majd ha akarok mondani valamit, sajtótájékoztatót tartok, ilyesmi, aztán balra el.

Úgy öt perc múlva már ott is volt a rendőrség, igazoltatni.

A Népszabadság közzétette az igazoltatás rejtve készítettnek tűnő felvételét, amiből három dolog derül ki: az első és legfontosabb az, hogy az étteremből hívták ki a rendőröket, a második és legérdekesebb az, hogy voltaképp meleg, baráti, már-már elvtársias légkörben zajlott az igazoltatás foganatosítása, épp csak azt nem mondták a tisztelt megjelentek, hogy mi is csak a munkánkat végezzük, értsük meg egymást. A harmadik a leggyalázatosabb, az a bevezetőnkben van leírva. A felvételből jól érthetően kiderül, hogy a rendőröknek mást mondtak a betelefonálók, mint amit a helyszínen tapasztaltak. Nem azt tehát, hogy újságírók dolgoznak a parkolóban, hanem valami olyasmit, hogy az embereket zaklatják a parkolóban. A Népszabadság viszont bizonyítja, hogy a bentieknek tudomása volt a tudósítók kilétéről, tehát alighanem félrevezették a hatóságot. Függöny.

Második felvonás. Navracsics Tibor kifejti véleményét a Népszabadság tudósítóinak, aminek érdemi része annyiban foglalható össze, hogy őt is igazoltatták már. Ami a volt igazságügyi minisztert minimum a Sztanyiszlavszkíj-módszer hű követőjeként feltüntető, első kézből kiadott közlemény ez. Csakhogy ez a cikk inkább a Kubatov-módszerről szól, s csak egészen érintőlegesen Navracsics láthatóan dúlt lelkiállapotáról.

Arról tudniillik, mi járhatott Kubatov Gábor pártigazgató fejében akkor, amikor rendőrt hívott az őt kérdező újságírókra, illetve általában mi lehet a fejében arról, hogy mi a teendő, ha újságírók fordulnak hozzá a kérdéseikkel. Adott esetben ugyebár azzal az eggyel, aminél közérdekűbbet az adott helyzetben el sem lehetne képzelni, hogy tudniillik mi járatban van erre, választás van épp, s Magyarországon egy ideje a választások összeforrtak Kubatov Gábor nevével. A Kubatov-listákkal, a Kubatov-módszerekkel. Melyeket ugyan ismer jól mindenki, de beszélni róluk ugyancsak kevéssé ildomos. Sőt rendőr védi a kussolást. Pontosabban, Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik, mert ha rá tartozna, nem lenne mit intéznie Kubatovnak. És az emberarcú fideszes jelmezét (ami iránt újabban megint egyre nagyobb a tülekedés) oly kedvvel fel-felpróbálgató Navracsics Tibor ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartja. Kihívták magukra a rendőröket, rendben voltak a papírjaik, akkor mit ugrálnak.

Az újságírók nyilván sokkal jobb anyagot készítettek így, mintha Kubatov leállt volna beszélgetni velük. A rendőrállam miatt sem kell utcára vonulni, az igazoltatás a felvételről inkább valamiféle fraternizálásnak tűnt. S különben is, Kubatov hiába vonult föl, a szavazók érdemei szerint beárazták az emberét. A történet csak egy szempontból szolgál tanulságokkal; tökéletesen modellezi a NER működését, működtetőinek szerepfelfogását, és sajnálatos módon a jellemét is. S mint ilyet, össze lehet kötni egy szép nemzetiszín szalaggal, s oda lehet tenni Orbán Viktor öltözőszekrényére.

Ez a te országod, magadnak építed!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.