Folyik a verbális patakvér a kürtőskalácsfronton!

  • narancsblog
  • 2015. január 31.

Narancsblog

Verbális tettlegesség, a sajtószabadság eltiprása, az erdélyi–székely–magyar–hun kontinuum megszakasztása és a meggyalázott ártatlanság. Nemzeti horror, vérben forgó szemekkel, halál komolyan egy tébolyodott országban.

llyen nincs, ezt nem hisszük el, pedig láttunk már ezt-azt. Kitört a nagy hunvédő háború, a ’fölművelési minisztérium’ durván betámadta a Magyar Nemzetet. A sajtószabadság smafu, a kürtőskalács vesszőfutásra kényszerül. Tényleg csak erős idegzetűeknek!

false

Az ördög tudja, hogy ki ütött először (s oda vagy vissza, mert az sem lenne mellékes), de tény: folyik a verbális patakvér a kürtőskalácsos fronton! Tegnapi közleményében a Földművelésügyi Minisztérium – ezt figyeljék! – környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkársága (államtitkár: V. Németh Zsolt) szokatlanul erős hangú, vihargyors reakcióidejű közleményben kelt ki a közismerten a kormányzat segge végeként egzisztáló (saját terminológiája szerint: keresztény konzervatív) Magyar Nemzet c. napilap egyik január 29-i cikke miatt. Bár a megtámadott írás első látásra kétségkívül alarmistának tűnik valamelyest: „Mikor érhet véget a kürtőskalács kálváriája”, de ekkora baráti ellentűzre még mi sem számítottunk, s azt végképp nem értjük, hogy miért kell mindjárt a magyar Luca Brasival (vagyis a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjével – ettől tényleg eldobtuk a hajunkat) betámadni. De így történt, az már szent igaz: „a kürtőskalács körül kialakult helyzetet ismertetve, vélhetően az egyoldalú tájékozódásnak betudhatóan, valótlan és a Hungarikum Bizottságra nézve sértő megállapításokat tett”, mármint a cikkíró, hogy a holló vájná ki a szemit. Na jó, de hol vannak itt a Fejedelmi Pékek? Ők a rákövetkező jó hírben jönnek: „Jó hír azonban, hogy a Hungarikum Bizottság január 29-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének azon javaslatát, hogy a kürtőskalács, mint székely, magyar és erdélyi közkedvelt és közismert sütemény kerüljön be a hungarikummá válás előszobájának tekinthető Magyar Értéktárba. A neves hazai és határon túli (többek között székely) szakemberekből és szaktekintélyekből álló testület egyhangúlag támogatta a javaslatot.” És így tovább még vagy ötven-hatvan soron keresztül ebben a tébolyodott tenorban.

A Magyar Nemzet, vagyis gyilkos tollú szerzője, Köpöncei Csilla egyébként azzal riogatott, hogy a román ráteszi a szőrös talpát az áldott kürtőskalácsunkra is: „Román termékként jegyezheti be az Európai Unió az egyik legismertebb magyar édességet.” Már értjük is a minisztériumot, tényleg milyen lenne már az, hogy a pomázi HÉV-állomáson lévő lakókocsira az lenne kiírva, hogy kürtőskalácsot vegyenek, hamisítatlan romanikum, és mondjuk csak lejért árulnák. Még belegondolni is rossz.

Csakhogy ezzel a történetnek nincs vége, mert két dolgot nem szeretnek nagyon a sajtószabadság e zászlóshajójánál, a Magyar Nemzetnél. Ha bántják a nőket vagy bántják a kürtőskalácsot. Ezért még a rettenetes minisztériumi közlemény estéjén visszapofázott egyet a Nemzet, mikor is Nánási Tamás kelt Kürtősi Csilla, bocsánat Köpöncei Csilla védelmére. E rettenetesen haragos szavakkal: Az a fajta minisztériumi közlemény, amelyik nem a témával és a tárggyal foglalkozik, nem a tájékoztatás a célja, hanem egy ellenségnek tekintett lap – jelen esetben a Magyar Nemzet – lejáratása.

Méghozzá olyan eszközökkel, amelyek egy magára valamit is adó kormányzati szervezetnél nem megengedhetők: csúsztatásokkal, valótlanságok állításával, a cikk szerzője és az írásának helyet adó kiadvány rágalmazásával. A közlemény azt bizonyítja, hogy az abban foglaltakat jóváhagyó minisztériumi munkatársak, és különösen a szaktárca sajtóirodája azzal sincsenek tisztában, hogy mi a feladata egy sajtóterméknek, és hogyan zajlik egy cikk megírása.

Mondtuk ugye, hogy itt a sajtószabadság a tét!

Mindez történt egy nap, a tegnap leforgása alatt, ma még nem mertük felütni a Magyar Nemzetet, nem mertünk felmenni a vérmes minisztérium honlapjára: biztos már csépelik egymást a magas felek. Inkább csak a magyarázatot keressük megrendülten. Négy megfejtésünk van, el sem merjük mondani őket.

  1. 1. Tényleg volt Orbán–Simicska-háború, és most az Orbán-birodalom egy kürtőskaláccsal mér döntő csapást a Simicska-birodalom süllyedő zászlóshajójára, a Magyar Nemzetre, adván meg ekképp – ugyancsak egy nemzeti pántlikás kürtőskaláccsal – a kegyelemdöfést a gonosz Siminek.

  2. 2. Lám, ilyen totál zakkant, mindközönségesen ilyen síkhülye lesz mindenki, ha a kelleténél jobban odaköti magát Orbán Viktorhoz, és csak a futballmeccseken szerzi kulturális ismereteit, illetve Nyirő József könyveinek tartalomjegyzékéből.

  3. 3. Egyszerűen ilyen dolog a nacionalizmus. Ez a történet épp az esszenciáját adja.

  4. 4. Ha minket megkérdeznek, simán megmondjuk, hova tegyék maguknak a kürtőskalácsot. (Nem oda, a szájukba.)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.