Folyik a verbális patakvér a kürtőskalácsfronton!

  • narancsblog
  • 2015. január 31.

Narancsblog

Verbális tettlegesség, a sajtószabadság eltiprása, az erdélyi–székely–magyar–hun kontinuum megszakasztása és a meggyalázott ártatlanság. Nemzeti horror, vérben forgó szemekkel, halál komolyan egy tébolyodott országban.

llyen nincs, ezt nem hisszük el, pedig láttunk már ezt-azt. Kitört a nagy hunvédő háború, a ’fölművelési minisztérium’ durván betámadta a Magyar Nemzetet. A sajtószabadság smafu, a kürtőskalács vesszőfutásra kényszerül. Tényleg csak erős idegzetűeknek!

false

Az ördög tudja, hogy ki ütött először (s oda vagy vissza, mert az sem lenne mellékes), de tény: folyik a verbális patakvér a kürtőskalácsos fronton! Tegnapi közleményében a Földművelésügyi Minisztérium – ezt figyeljék! – környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkársága (államtitkár: V. Németh Zsolt) szokatlanul erős hangú, vihargyors reakcióidejű közleményben kelt ki a közismerten a kormányzat segge végeként egzisztáló (saját terminológiája szerint: keresztény konzervatív) Magyar Nemzet c. napilap egyik január 29-i cikke miatt. Bár a megtámadott írás első látásra kétségkívül alarmistának tűnik valamelyest: „Mikor érhet véget a kürtőskalács kálváriája”, de ekkora baráti ellentűzre még mi sem számítottunk, s azt végképp nem értjük, hogy miért kell mindjárt a magyar Luca Brasival (vagyis a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjével – ettől tényleg eldobtuk a hajunkat) betámadni. De így történt, az már szent igaz: „a kürtőskalács körül kialakult helyzetet ismertetve, vélhetően az egyoldalú tájékozódásnak betudhatóan, valótlan és a Hungarikum Bizottságra nézve sértő megállapításokat tett”, mármint a cikkíró, hogy a holló vájná ki a szemit. Na jó, de hol vannak itt a Fejedelmi Pékek? Ők a rákövetkező jó hírben jönnek: „Jó hír azonban, hogy a Hungarikum Bizottság január 29-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének azon javaslatát, hogy a kürtőskalács, mint székely, magyar és erdélyi közkedvelt és közismert sütemény kerüljön be a hungarikummá válás előszobájának tekinthető Magyar Értéktárba. A neves hazai és határon túli (többek között székely) szakemberekből és szaktekintélyekből álló testület egyhangúlag támogatta a javaslatot.” És így tovább még vagy ötven-hatvan soron keresztül ebben a tébolyodott tenorban.

A Magyar Nemzet, vagyis gyilkos tollú szerzője, Köpöncei Csilla egyébként azzal riogatott, hogy a román ráteszi a szőrös talpát az áldott kürtőskalácsunkra is: „Román termékként jegyezheti be az Európai Unió az egyik legismertebb magyar édességet.” Már értjük is a minisztériumot, tényleg milyen lenne már az, hogy a pomázi HÉV-állomáson lévő lakókocsira az lenne kiírva, hogy kürtőskalácsot vegyenek, hamisítatlan romanikum, és mondjuk csak lejért árulnák. Még belegondolni is rossz.

Csakhogy ezzel a történetnek nincs vége, mert két dolgot nem szeretnek nagyon a sajtószabadság e zászlóshajójánál, a Magyar Nemzetnél. Ha bántják a nőket vagy bántják a kürtőskalácsot. Ezért még a rettenetes minisztériumi közlemény estéjén visszapofázott egyet a Nemzet, mikor is Nánási Tamás kelt Kürtősi Csilla, bocsánat Köpöncei Csilla védelmére. E rettenetesen haragos szavakkal: Az a fajta minisztériumi közlemény, amelyik nem a témával és a tárggyal foglalkozik, nem a tájékoztatás a célja, hanem egy ellenségnek tekintett lap – jelen esetben a Magyar Nemzet – lejáratása.

Méghozzá olyan eszközökkel, amelyek egy magára valamit is adó kormányzati szervezetnél nem megengedhetők: csúsztatásokkal, valótlanságok állításával, a cikk szerzője és az írásának helyet adó kiadvány rágalmazásával. A közlemény azt bizonyítja, hogy az abban foglaltakat jóváhagyó minisztériumi munkatársak, és különösen a szaktárca sajtóirodája azzal sincsenek tisztában, hogy mi a feladata egy sajtóterméknek, és hogyan zajlik egy cikk megírása.

Mondtuk ugye, hogy itt a sajtószabadság a tét!

Mindez történt egy nap, a tegnap leforgása alatt, ma még nem mertük felütni a Magyar Nemzetet, nem mertünk felmenni a vérmes minisztérium honlapjára: biztos már csépelik egymást a magas felek. Inkább csak a magyarázatot keressük megrendülten. Négy megfejtésünk van, el sem merjük mondani őket.

  1. 1. Tényleg volt Orbán–Simicska-háború, és most az Orbán-birodalom egy kürtőskaláccsal mér döntő csapást a Simicska-birodalom süllyedő zászlóshajójára, a Magyar Nemzetre, adván meg ekképp – ugyancsak egy nemzeti pántlikás kürtőskaláccsal – a kegyelemdöfést a gonosz Siminek.

  2. 2. Lám, ilyen totál zakkant, mindközönségesen ilyen síkhülye lesz mindenki, ha a kelleténél jobban odaköti magát Orbán Viktorhoz, és csak a futballmeccseken szerzi kulturális ismereteit, illetve Nyirő József könyveinek tartalomjegyzékéből.

  3. 3. Egyszerűen ilyen dolog a nacionalizmus. Ez a történet épp az esszenciáját adja.

  4. 4. Ha minket megkérdeznek, simán megmondjuk, hova tegyék maguknak a kürtőskalácsot. (Nem oda, a szájukba.)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.