Kósa Lajos azért zavarná haza gyorsított eljárásban a bevándorlókat, nehogy itt valami bajuk essen...

  • narancsblog
  • 2015. január 25.

Narancsblog

A Fidesz ügyeletes igyekvő embere úgy csinál, mintha féltené az országot a menekültektől, holott csak ő fél a Jobbiktól, de egy füst alatt mosdatja is kicsit a főnökét.

Az idegenbe szakadt magyarokat még Rolling Stones-koncertek idején is önfeláldozóan pátyolgató pártfunkcionárius, Kósa Lajos sokallja az időt, amit a magyar állam a számára nem kívánatos menedékkérők hazazsuppolására fordít. Mielőtt bárki hetekre, urambocsá’ hónapokra gondolna, hogy addig pusztítják magyar emberek verejtékkel megtermelt kenyerét a menekülttáborok lakói, gyorsan jelezzük: a jelenlegi praxis szerint 4-5 nap alatt simán ki lehet akolbólítani bárkit, akinek nem tetszik a pedigréje. De Kósának még ez is sok, 2-3 napot emleget, amikor pártja nevében tovább szigorítaná a magyar menekültpolitikát.

Most akkor ne is rugózzunk azon, hogy mennyivel árthat többet 4-5 nap alatt egy szerencsétlen, adott esetben fél világon át menekülő bevándorló, mint amit 2-3 nap alatt bírhat itt rombolni. Figyeljünk inkább a Kósa összes szavát átjáró képmutatásra. „A kormánypárti politikus felhívta a figyelmet, hogy ha nem kezelik a problémát, akkor egy idegenellenes hullám söpörhet végig Európán” – idézi a párt honlapja a vendégszerető magyarság e felkent képviselőjét.

false

 

Fotó: MTI

Tehát egyfelől, ha rövidebb idő alatt vágjuk ki a hóra a betolakodókat, akkor megvédjük őket az idegenellenes hullámtól. Másfelől viszont újra mi leszünk Európa védőbástyája, mint 56-ban vagy Dobó István várkapitánysága idején. Na persze, Orbán várkapitány és az ő kis Bornemisszája…

Ezeket nyilván nem veszi be senki, de szerencsére hátravan még egy rész ebből a csodálatos mondatból, ami a maga teljes gyönyörűségében így hangzott: „A kormánypárti politikus felhívta a figyelmet, hogy ha nem kezelik a problémát, akkor egy idegenellenes hullám söpörhet végig Európán, amiből a szélsőséges pártok húzhatnak hasznot.”

Ah so, így már sokkal érthetőbb: fosni tetszünk a Jobbiktól, de nagyon. Ez mindennek az alapja. Kósa Lajos belesír a köztérbe: félek, nagyon félek! Jaj, dehogy a bevándorlóktól, teszek én magasról rájuk. Jön a Jobbik, amivel nem az a baj, hogy rossz lesz ennek az országnak, sokkal inkább az, hogy velem mi lesz? Tán még egy-két távolabbi Rolling Stones-koncertet is ki kell hagynom!

És innen indult az egész, a Charlie Hebdo-emlékmenet előtt a főnökhöz befújta a szél a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat, hogy tudniillik előz a Jobbik. Mire az ugyancsak páni rémületében odanyilatkozott valami eszméletlenül aljasat a bevándorlókról, amitől Európa – immár szokása szerint – eldobta a haját. Idióta fullajtárjai meg azóta futnak a pénzük után, és próbálnak Hunyadi Jánost faragni a szotyolák barátjából. Ráadásul az egymást követő kis felszólalóknak folyamatosan túl kell licitálniuk egymáson. Így hát, mire Kósa sorra került, nagyon magasra rakták a lécet.

Ezért aztán ez a kis hadvezérke harcba trombitálja fél Európát, hátha akad olyan idióta, aki felül még Orbán Viktor vonatára. Hiszen ugyanez az álláspontja Görögországnak, Olaszországnak, Máltának, Spanyolországnak és Portugáliának is, ezért az Országgyűlés illetékes bizottságának elnökeként a fideszes politikus (ti. Kósa – a szerk.) kezdeményezi, hogy ebben a kérdésben az említett országok közösen lépjenek fel. Oh, yeah, rohanni fognak Orbán szárnyai alá. El sem engedik a kezét…

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.