Bazári beszéd – Orbán már megint egy másik évet értékelt

  • narancsblog
  • 2015. február 27.

Narancsblog

Ritka zagyva, de a maga nemében szórakoztató évértékelő beszédet tartott miniszterelnökünk, melyben régi jó szokásának megfelelően keveredett a valóság egy igen sajátos értelmezése a szimpla bornírtsággal.

A műfajának megfelelően riasztóan üres – néha persze ijesztő, de leginkább fenyegetőnek szánt tartalmakkal kibélelt – szöveg kohézióját székely adomák, hajuknál fogva előrángatott példázatok és a teljes szellemi sekélységre utaló „elemzések” biztosították volna. De leginkább a lendületes produkció adta el, még saját közönségének is az értékelést: Orbán már majdnem vidámnak és szinte felszabadultnak tűnt, a gondok csak ritkán redőzték homlokát, ami annak is volt köszönhető, hogy tartózkodott szembenézni velük. Már a bevezetésnél vitába szállt Balog Zoltánnal, aki a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nevében előadott felkonfja közben nem átallott konkrét problémával, G. Fodor Gábor lapunknak adott interjújának némely gondolatával (fogalmazzunk kevésbé nagyképűen: mondatával) foglalkozni. A miniszterelnök megsimizte a miniszter ősz üstökét, s több önbizalmat kért tőle – úgy református lelkészként, mint miniszterként –, hiszen vezércsillagunk a polgári Magyarország. Itt már kibontakozik az Orbáni recept:

a) nem foglalkozik a problémákkal, hiszen úgyis eltűnnek, ha lehunyja a szemét.

b) ha mégis előhozza a konfliktusokat és a kudarcokat, akkor valami lapos baromsággal, esetleg kemény füllentéssel rögvest agyon is csapja a témát.

false

 

Fotó: MTI

Azután gyorsan előhozakodik egy hajmeresztően tálalt, nem létező problémával (gazdasági bevándorlók!), mellyel hősiesen megvív – esetleg a hallgatóság elé idézi valamelyik néven nevezett, alkalmatlan csinovnyikját, s ettől még a budai úriasszonyok arcára is kiül a megbocsátó mosoly. Néha egyszerűen nem érti az ember, hogy például az „egyéni és csoportérdek nem kerülhet a haza elé, ez a kereszténydemokrata politika fundamentuma” típusú kijelentések mit jelentenek? Esetleg az egyébként buzgón tapsoló Semjén Zsolt mértéket nem ismerő vadászati szokásaira utalt volna a kedves vezető?

Ebben az orbáni párhuzamos univerzumban a Várkert Bazár metafora: hosszú évek elhagyatottsága, tehetetlensége után egy bátor elhatározás nyomán ismét régi fényében csillog, ezáltal a kormányzás szimbóluma (erről joggal jegyezte meg Schiffer András egy azonnali Fb-bejegyzésében: A Várkert Bazár tényleg a kormányzásuk szimbóluma: háromszor adták át és még mindig nincs készen). Ebben a paralel univerzumban persze nem létezik Simicska Lajos nevű ember, nincsenek konfliktusok a párton és a holdudvaron belül, a szónokot nem érték megalázó külpolitikai kudarcok, meg sem történt a Fidesz-tábor eróziója (ja, elnézést: erre azt mondta a jelentős vezető: a híveink egy része nem áll ki mellettünk!). És persze nincsenek az országot lerabló baráti oligarchák (pardon: nemzeti nagyvállalkozók) – de még mindig áskálódnak a kommunista milliárdosok! Ebben az n-edik dimenzióban létező Magyarország Orbán vezetésével sikert sikerre halmoz, és máris egy olyan jövőben élünk, ahová más (Nyugat-Európa) csak igyekszik, habár (tesszük hozzá, hiszen ő is ezt érzékelteti) ilyen szörnyű szokásokkal, a sok bevándorlóval, liberalizmussal, píszível soha nem is fog eljutni. (Piramidális: ennyire ad absurdum vitt kisszerűséggel még senki sem zenésítette meg azt az élményt, hogy most veszett el végleg bármilyen felzárkózás esélye.)

Amúgy a beszéd remek gyűjteménye volt a memória csillogó emlékszilánkokkal teli mélyéről előkerült töredékeknek, melyekkel nagy, ösztönös művészhez méltón szinte véletlenszerűen szórta tele a beszéd szövetét (itt azért érezzük a háttérben a csalhatatlan habonyi formaérzéket). Előkerül egykori tanácsadója, néhai Bence György (ő ezt már úgysem kérheti ki magának), aki a beszédben sokadszorra elparentált liberálisokról mondta volna: mindenkivel toleránsak, csak a fasisztákkal kérlelhetetlenek – ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta? Értjük mi jól, régi sebek emésztik a mi lánglelkű kormányfőnket: az 1993-as sértések most is jobban fájnak, mintha egy barát nevez per gecinek (ezt már úgy is megszokta a seregnél és kollégiumban).

A legmeghökkentőbb, hogy Orbán még holmi posztapokaliptikus világképet is megpróbál felvázolni: új világrendet élünk kérem szépen, és a múlt kacatjait ideje kidobni a jövő hajójából – és itt egy pillanatra kissé riasztóan köszönnek vissza a húszas évek meg a harmincasok. A liberalizmust már említettük, de a neoliberális gazdaságpolitika, meg a liberális, keresztényietlen társadalompolitika, meg a megszorítások és ez a multikulti: a végén még elözönlenek minket a furcsa ruhájú, beszédű bevándorlók, azokból meg előbb-utóbb úgyis terrorista lesz!  A magyar ember politikailag inkorrekt, ami annyit tesz többek között, hogy józan, „és nem akar más kultúrájú embereket látni, akik veszélyt jelentenek a közrendre”. S a kormány, amely sikert sikerre halmoz, 120 ezer nagymamát adott az országnak, amely alatt nő a házasságkötések és a születések, csökken a válások, az abortuszok, sőt a halálozások száma (itt egy pillanatra megjelenik a csoda és a transzcendencia a beszédben), most kinyújtja kezét a bérből és fizetésből élők, a keményen dolgozó magyar emberek felé. Akiket megvéd a bankoktól, megvéd a rezsicsökkentés csökkentőitől – sajnos az árkommandó ötlete most nem került elő. S ha jók lesznek, esetleg megint lesz vertikális társadalmi mobilitás is – bár ezt a fogalmat ő nem használja, inkább létrákat és lifteket emleget, hátha a prolik értik az IKV-s nyelvet. S ha kudarc is éri (kénytelen felidézni, még ha némi undorral is a hangjában, Veszprém esetét), akkor rögvest megvan a megoldás: további harc! Hiszen mi ilyen szabadságharcos, fura emberek vagyunk – zárja nemzetkarakterológiai, magyarságtudományi értekezését, bezzeg nem kuncsorgunk a németek pénzére, mint a nevükön nem nevezett görögök.

false

 

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

S miközben a beszéd mint a homok, kifut a kezünk közül, azt látjuk, hogy Orbán – szigorúan szómágiával – szembenéz a jövő kihívásaival, amit a klímaváltozás, a műszaki-tudományos fejlődés szökőárja, meg „London üzenete”, az új genetikai technológia reprezentált – de a jövővel foglalkozzon csak a Pálinkás meg az Akadémiája. Mi a jelenünket új külpolitikai doktrínánkra alapozzuk, melyet (nagy lélegzet) a külgazdaság dominanciája, fiatal, tehetséges, ambiciózus emberek irányítanak (habár e jelzőkből ki nem találnák, de most védte meg Szijjártó Pétert).

A beszéd végén elhangzó Jó reggelt, Magyarország! rikkantás legfeljebb az addig békésen szunyókáló A. Vajna film- és kaszinókirály felébresztésére alkalmas: ebből a gondosan felskiccelt lidérces álomvilágból látnivalóan nincs menekvés. Orbán legalábbis véglegesen bezárta ide magát és híveit – ez pusztán privát problémája volna, ha nem cipelne magával egy túszul ejtett országot is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.