A gatyámat is egy térért – A főváros izgatottan készül Putyin fogadására

  • narancs.hu
  • 2015. február 11.

Narancsblog

A kőbányai képviselő-testület egy az egyben verte vissza Tarlóst. Honnan szerez keddig egy Moszkva teret a főpolgármester?

A Moszkvát 2011 áprilisában a Fidesz és a Jobbik szavazataival nevezték át, jobban mondva vissza Széll Kálmánra; a javaslatot a főpolgármester tette, azzal, hogy most már ideje megváltoztatni a múlt rendszer által preferált, ám a rendszerváltás után 21 évvel már „kevéssé elfogadható” közterület-elnevezéseket.
Szólva lett akkor is, hogy ez antikomcsizmusnak álcázott egyszerű bunkóság, a Moszkva akkor is jó és teljesen elfogadható név a térnek, ha 1951-ben kapta. Moszkva volt a komcsizmus előtt is, utána is. A válaszra nem emlékszünk, biztos komcsizás volt. Ja, akkor még nem szerették Putyint.
Most, hogy megszerették, a Moszkva már nagyon is jó név lenne egy térnek. Ha Kőbányán, akkor Kőbányán.
Már ez is elég ciki, négy év se kellett, és a „kevéssé elfogadható” kívánatos lett, a „múlt rendszer” meg a mostani. Gond nélkül csinálnak segget a szájukból, és már észre sem veszik.
De az milyen, hogy jön Putyin, és pont akkor lett ez fontos? Megüzente, hogy még mindig fáj neki? Ha azt üzenné finoman, hogy a Putyin tér is jólesne neki, akkor az lenne? Kért-e orosz zászlóval integető kisiskolásokat is a repülőtérre? Vagy meg se üzente, csak túllihegik? Azt hiszik, ha lesz tér, akkor lesz pénz is biztos, meg gáz rogyásig?

Dolgos, vidám hétköznapok

Fotó: MTI

A kőbányai képviselő-testület egy az egyben verte vissza Tarlóst. Honnan szerez keddig egy Moszkva teret a főpolgármester? Mi lesz, ha nem sikerül neki? Rábeszéli Steinmetz kapitányt a szoborparkból, hogy álljon vissza a helyére, és integessen Putyinnak?
Ez a semmi történet is prímán mutatja az Orbán-rezsim gránittalapzatát adó emberi tényezőt – az éjsötét butaság, a bunkóság és a szervilizmus harmonikus egymásba hajlását.
Mi lesz, ha Steinmetz csak a Hősök terére lesz hajlandó beállni? Vagy a sas mellé?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.