A gatyámat is egy térért – A főváros izgatottan készül Putyin fogadására

  • narancs.hu
  • 2015. február 11.

Narancsblog

A kőbányai képviselő-testület egy az egyben verte vissza Tarlóst. Honnan szerez keddig egy Moszkva teret a főpolgármester?

A Moszkvát 2011 áprilisában a Fidesz és a Jobbik szavazataival nevezték át, jobban mondva vissza Széll Kálmánra; a javaslatot a főpolgármester tette, azzal, hogy most már ideje megváltoztatni a múlt rendszer által preferált, ám a rendszerváltás után 21 évvel már „kevéssé elfogadható” közterület-elnevezéseket.
Szólva lett akkor is, hogy ez antikomcsizmusnak álcázott egyszerű bunkóság, a Moszkva akkor is jó és teljesen elfogadható név a térnek, ha 1951-ben kapta. Moszkva volt a komcsizmus előtt is, utána is. A válaszra nem emlékszünk, biztos komcsizás volt. Ja, akkor még nem szerették Putyint.
Most, hogy megszerették, a Moszkva már nagyon is jó név lenne egy térnek. Ha Kőbányán, akkor Kőbányán.
Már ez is elég ciki, négy év se kellett, és a „kevéssé elfogadható” kívánatos lett, a „múlt rendszer” meg a mostani. Gond nélkül csinálnak segget a szájukból, és már észre sem veszik.
De az milyen, hogy jön Putyin, és pont akkor lett ez fontos? Megüzente, hogy még mindig fáj neki? Ha azt üzenné finoman, hogy a Putyin tér is jólesne neki, akkor az lenne? Kért-e orosz zászlóval integető kisiskolásokat is a repülőtérre? Vagy meg se üzente, csak túllihegik? Azt hiszik, ha lesz tér, akkor lesz pénz is biztos, meg gáz rogyásig?

Dolgos, vidám hétköznapok

Fotó: MTI

A kőbányai képviselő-testület egy az egyben verte vissza Tarlóst. Honnan szerez keddig egy Moszkva teret a főpolgármester? Mi lesz, ha nem sikerül neki? Rábeszéli Steinmetz kapitányt a szoborparkból, hogy álljon vissza a helyére, és integessen Putyinnak?
Ez a semmi történet is prímán mutatja az Orbán-rezsim gránittalapzatát adó emberi tényezőt – az éjsötét butaság, a bunkóság és a szervilizmus harmonikus egymásba hajlását.
Mi lesz, ha Steinmetz csak a Hősök terére lesz hajlandó beállni? Vagy a sas mellé?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.