„A próbaüzem gépházzaja” – Orbán a logikát hívja segítségül

  • narancs.hu
  • 2015. január 12.

Narancsblog

Mi próbálkozunk, mi kúrjuk el, de ti fizettek. Ez Orbán logikája. Erre kéne most már egy szókép, de nagyon.

Azt mondja a főnök, de nevezhetjük az öregnek is, vagy akkor legyen inkább az Öreg („a magam korabeli öreg mókusok”, Kossuth rádió, 2014. január 9.), hogy amit most hallunk az útdíj kiterjesztése elleni tiltakozások címén, az „a próbaüzem gépházzaja” (uo.).

Próbaüzem, érted?

Próbaüzem, érted?

Fotó: MTI


Bár nem teljesen világos, hogy ebben a metaforában mi mire vonatkozik, tegyük fel, hogy a „próbaüzem” a január elseje óta tartó időszak, a kiterjesztett útdíj pedig a „gépház”. A gépezet. A kormányrendelet-tervrajz alapján létrehozott mechanika, amelynek alkatrészei az új árak, az új, fizetőssé váló elkerülő és kivezető szakaszok, a fizetés, az ellenőrzés és a bírságok beszedésének módja és a többi. Ez a szókép azt sugallaná, hogy mérnöki tervezésű, precíz munka folyik, melynek természetes részei a hibák is – és ezek kijavítása éppen folyik.

Ám két megjegyzésünk azért csak akadna.

Az egyik: a gépezet maga az első csavartól az utolsó hajtókarig el van kúrva.

Ott kezdődik, hogy a kitalálói még most sem tudják, hogy mire szolgál. Szecskát vág? Vagy féltengelyt köszörül? Vajon azért hozták létre, hogy extra bevételhez juttassa a költségvetést? De mennyihez? És mi lesz, ha kevesebb bevételt hoz majd, mint az eddigi autópályamatrica-rendszer? Például azért, mert az az autós, aki eddig megvette 42 500 forintért az éves matricát – ő naponta használta a Budapest környéki autópályák valamelyik eddig is fizetős szakaszát, és csak azt használta –, most egy megyei matricát vesz ötezerért, és máris ugrik a költségvetésből 37 500 ficcs. Az új rendszer egyéb költségeiről, a részben a központi, részben a települési költségvetéseket terhelő, ismeretlen és ismeretlen mértékű externáliákról most szó se essék – például a kivezető szakaszok melletti nagyáruházak csökkenő forgalma miatt elmaradó adóbevételekről.

Kiszámolták, hogy hány és – forintban mérve – mekkora ilyen kieső bevétel lesz? Nem számolták ki. Lehet, hogy sok? Hogy többe kerül a leves, mint a hús? Lehet. Vajon akkor majd azt fogják mondani, hogy az autópálya-használat terheinek igazságosabb elosztása volt a cél? A jövedelemtranszfer? Jó, mondják ezt. De milyen alapon transzferálnak? Gödöllői Etelka spórol 37 500-at, amiből 5000-t Budaörsi Béla, még 5000-t Pomázi Sándor fizet meg neki, a többit meg az isten tudja, ki: szopjál, Bélus, szopjál, Sanyi, örvendj, Etelka, eljött az igazság! Mi lesz, ha a tisztázatlan rendeltetésű masina végül nem szecskát vág vagy féltengelyt köszörül, hanem szecskát köszörül, vagy féltengelyt aprít? Az is jó lesz? Annak is örülni, tapsikolni kell majd, mert az is „logikus” lesz? („Ez egy logikus rendszer”. Uő, uo.)

A másik meg: mi a „próba” a próbaüzemben? Ki próbálkozik és mivel? A próbaüzem biztos nem az, hogy amíg rendbe nem teszik, adott esetben végleg el nem takarítják ezt a trágyadombot, amit hozzá nem értésből, hanyagságból, ostobaságból a küszöbünk elé tettek, azaz amíg ki nem javítják, addig nem is működik élesben a rendszer. Hisz akkor nem kéne fizetni sem.

De kell fizetni. Sőt. Azoknak is fizetni kell, akik a rendszer hibájából január első napjaiban nem tudtak megyei matricát vásárolni. Sőt. A „próbaüzem” eme tesztelőinek nem csak az útdíjat kell kifizetniük, de még vagy 1470 forint bírságot is. Még egyszer: ezt a bírságot azért fizetik, mert más nem végezte el a munkáját.

Mi próbálkozunk, mi kúrjuk el, de ti fizettek. Ez Orbán logikája. Erre kéne most már egy szókép, de nagyon.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.