Azt mondja a főnök, de nevezhetjük az öregnek is, vagy akkor legyen inkább az Öreg („a magam korabeli öreg mókusok”, Kossuth rádió, 2014. január 9.), hogy amit most hallunk az útdíj kiterjesztése elleni tiltakozások címén, az „a próbaüzem gépházzaja” (uo.).
| ||
Bár nem teljesen világos, hogy ebben a metaforában mi mire vonatkozik, tegyük fel, hogy a „próbaüzem” a január elseje óta tartó időszak, a kiterjesztett útdíj pedig a „gépház”. A gépezet. A kormányrendelet-tervrajz alapján létrehozott mechanika, amelynek alkatrészei az új árak, az új, fizetőssé váló elkerülő és kivezető szakaszok, a fizetés, az ellenőrzés és a bírságok beszedésének módja és a többi. Ez a szókép azt sugallaná, hogy mérnöki tervezésű, precíz munka folyik, melynek természetes részei a hibák is – és ezek kijavítása éppen folyik.
Ám két megjegyzésünk azért csak akadna.
Az egyik: a gépezet maga az első csavartól az utolsó hajtókarig el van kúrva.
Ott kezdődik, hogy a kitalálói még most sem tudják, hogy mire szolgál. Szecskát vág? Vagy féltengelyt köszörül? Vajon azért hozták létre, hogy extra bevételhez juttassa a költségvetést? De mennyihez? És mi lesz, ha kevesebb bevételt hoz majd, mint az eddigi autópályamatrica-rendszer? Például azért, mert az az autós, aki eddig megvette 42 500 forintért az éves matricát – ő naponta használta a Budapest környéki autópályák valamelyik eddig is fizetős szakaszát, és csak azt használta –, most egy megyei matricát vesz ötezerért, és máris ugrik a költségvetésből 37 500 ficcs. Az új rendszer egyéb költségeiről, a részben a központi, részben a települési költségvetéseket terhelő, ismeretlen és ismeretlen mértékű externáliákról most szó se essék – például a kivezető szakaszok melletti nagyáruházak csökkenő forgalma miatt elmaradó adóbevételekről.
Kiszámolták, hogy hány és – forintban mérve – mekkora ilyen kieső bevétel lesz? Nem számolták ki. Lehet, hogy sok? Hogy többe kerül a leves, mint a hús? Lehet. Vajon akkor majd azt fogják mondani, hogy az autópálya-használat terheinek igazságosabb elosztása volt a cél? A jövedelemtranszfer? Jó, mondják ezt. De milyen alapon transzferálnak? Gödöllői Etelka spórol 37 500-at, amiből 5000-t Budaörsi Béla, még 5000-t Pomázi Sándor fizet meg neki, a többit meg az isten tudja, ki: szopjál, Bélus, szopjál, Sanyi, örvendj, Etelka, eljött az igazság! Mi lesz, ha a tisztázatlan rendeltetésű masina végül nem szecskát vág vagy féltengelyt köszörül, hanem szecskát köszörül, vagy féltengelyt aprít? Az is jó lesz? Annak is örülni, tapsikolni kell majd, mert az is „logikus” lesz? („Ez egy logikus rendszer”. Uő, uo.)
A másik meg: mi a „próba” a próbaüzemben? Ki próbálkozik és mivel? A próbaüzem biztos nem az, hogy amíg rendbe nem teszik, adott esetben végleg el nem takarítják ezt a trágyadombot, amit hozzá nem értésből, hanyagságból, ostobaságból a küszöbünk elé tettek, azaz amíg ki nem javítják, addig nem is működik élesben a rendszer. Hisz akkor nem kéne fizetni sem.
De kell fizetni. Sőt. Azoknak is fizetni kell, akik a rendszer hibájából január első napjaiban nem tudtak megyei matricát vásárolni. Sőt. A „próbaüzem” eme tesztelőinek nem csak az útdíjat kell kifizetniük, de még vagy 1470 forint bírságot is. Még egyszer: ezt a bírságot azért fizetik, mert más nem végezte el a munkáját.
Mi próbálkozunk, mi kúrjuk el, de ti fizettek. Ez Orbán logikája. Erre kéne most már egy szókép, de nagyon.
