Kinek tetszik drukkolni a miniszterelnök úrnak?

  • narancs.hu
  • 2015. március 10.

Narancsblog

Reggel óta azzal van tele a sajtó, hogy Orbán Viktor mondja meg, hogyan is nézzen ki a Vasas reménybeli stadionja. De az isten szerelmére, ki más tudná megmondani?

Jön Orbán Viktor, nyakába kanyarít egy piros-kék sálat, s megmondja, hogy márpedig zárt lelátós vagy milyen stadionra van szüksége a Vasasnak. (Egyébként szerintük is, abban biztosan sokkal jobban tudnak focizni a magyar emberek.) De ki csodálkozik ezen, kézbe vette ő már a honvédség tisztikarának nyelvtudását. Nyelvről persze az alábbiakban lesz szó.

 

false

Fotó: MTI–Máthé Zoltán


Markovits László, a Vasas elnöke bement ugyanis reggel a tévébe, s azt mondta, hogy „A miniszterelnök úr már megfogalmazta, hogy szeretné és lehetőség van arra, hogy lelátókkal körbezárt stadion épüljön”. Oké, ha szeretné, szeresse, és amúgy is ő fizeti (miből? miből?), márpedig ő fizeti, Markovits ezt is megmondta kerek perec, hogy „a miniszterelnöki találkozót már nagyon várjuk, ott kerülhet véglegesítésre az a keretösszeg…”. Szóval legyen neki egy zárt lelátója, rendben. Más kérdés, hogy mi a fasznak kell ehhez miniszterelnöknek is lenni, néha körbevinnék Magyarország leharcolt focipályáit mutogatva, s ő megmondaná, hol legyen zárt a lelátó, hol fűtött a gyöp meg miegymás, aztán minden menne tovább, de ez nem is érdekes.

Sokkal érdekesebb ugyanis, amit eztán mondott az elnök úr, kár, hogy nem láttuk, mert nyilván bele is pirult kicsinyt, ami mégiscsak szép és nemes dolog egy erős férfiembertől. „Hogy a miniszterelnök úr most újra Vasas-drukker lett? Március 16-án lesz 104 éves a klub, szerintem tévhit, hogy Orbán Viktor a Vasast nem szereti, mint ahogy az is, hogy ez egy kommunista egyesület lenne – természetesen vannak baloldali gyökerei, melyeket nem tagadunk meg, hiszen munkásemberek alapították az egyesületet.”

Na, ez a baj ezzel az országgal, nem az, hogy miniszterelnöke a stadionok őrültje, s a kertje végébe is épített már néhányat. Ez a mérhetetlen szervilizmus, ami ebből a dumából csak úgy árad. Ez a bénán kokettáló bakfishang, ez tesz itt reménytelenné minket. Már hogyne szeretne minket a miniszterelnök úr, csak azért, mert régen nem úgy volt, ahogy ő szereti, attól még ő szeret, ha nem is a legjobban minket, de szeret, mert a miniszterelnök úr jóságos, és mindenkit szeret. S akit szeret, annak gyorsan csinál is egy rohadt nagy zárt lelátót. Nem is egyet, de százat, ezeret. S lassan ez az egész szerencsétlen ország egy zárt lelátó.

Elég rossz kilátásokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.