Kinek tetszik drukkolni a miniszterelnök úrnak?

  • narancs.hu
  • 2015. március 10.

Narancsblog

Reggel óta azzal van tele a sajtó, hogy Orbán Viktor mondja meg, hogyan is nézzen ki a Vasas reménybeli stadionja. De az isten szerelmére, ki más tudná megmondani?

Jön Orbán Viktor, nyakába kanyarít egy piros-kék sálat, s megmondja, hogy márpedig zárt lelátós vagy milyen stadionra van szüksége a Vasasnak. (Egyébként szerintük is, abban biztosan sokkal jobban tudnak focizni a magyar emberek.) De ki csodálkozik ezen, kézbe vette ő már a honvédség tisztikarának nyelvtudását. Nyelvről persze az alábbiakban lesz szó.

 

false

Fotó: MTI–Máthé Zoltán


Markovits László, a Vasas elnöke bement ugyanis reggel a tévébe, s azt mondta, hogy „A miniszterelnök úr már megfogalmazta, hogy szeretné és lehetőség van arra, hogy lelátókkal körbezárt stadion épüljön”. Oké, ha szeretné, szeresse, és amúgy is ő fizeti (miből? miből?), márpedig ő fizeti, Markovits ezt is megmondta kerek perec, hogy „a miniszterelnöki találkozót már nagyon várjuk, ott kerülhet véglegesítésre az a keretösszeg…”. Szóval legyen neki egy zárt lelátója, rendben. Más kérdés, hogy mi a fasznak kell ehhez miniszterelnöknek is lenni, néha körbevinnék Magyarország leharcolt focipályáit mutogatva, s ő megmondaná, hol legyen zárt a lelátó, hol fűtött a gyöp meg miegymás, aztán minden menne tovább, de ez nem is érdekes.

Sokkal érdekesebb ugyanis, amit eztán mondott az elnök úr, kár, hogy nem láttuk, mert nyilván bele is pirult kicsinyt, ami mégiscsak szép és nemes dolog egy erős férfiembertől. „Hogy a miniszterelnök úr most újra Vasas-drukker lett? Március 16-án lesz 104 éves a klub, szerintem tévhit, hogy Orbán Viktor a Vasast nem szereti, mint ahogy az is, hogy ez egy kommunista egyesület lenne – természetesen vannak baloldali gyökerei, melyeket nem tagadunk meg, hiszen munkásemberek alapították az egyesületet.”

Na, ez a baj ezzel az országgal, nem az, hogy miniszterelnöke a stadionok őrültje, s a kertje végébe is épített már néhányat. Ez a mérhetetlen szervilizmus, ami ebből a dumából csak úgy árad. Ez a bénán kokettáló bakfishang, ez tesz itt reménytelenné minket. Már hogyne szeretne minket a miniszterelnök úr, csak azért, mert régen nem úgy volt, ahogy ő szereti, attól még ő szeret, ha nem is a legjobban minket, de szeret, mert a miniszterelnök úr jóságos, és mindenkit szeret. S akit szeret, annak gyorsan csinál is egy rohadt nagy zárt lelátót. Nem is egyet, de százat, ezeret. S lassan ez az egész szerencsétlen ország egy zárt lelátó.

Elég rossz kilátásokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.