Plüssviking

Tegnap volt szerencsém megtapasztalni egy kávézóban, hogy a dánoknak szeme se rebben, ha egy szénné tetovált, nagydarab fickó fekete szaténfűzőben és rózsaszín bakancsban, oldalán egy hatalmas kürttel beesik egy kapucsínóra.

A koppenhágai éjszakában nem árt óvatosnak lenni – na, nem a közbiztonsággal van a baj, az tökéletes, hanem a szemrevaló srácokat megragadó és a mellékhelyiségbe vonszoló, nem mellékesen modellkülsejű lányokkal szemben nehéz védekezni. Uraim, mielőtt lefoglalják a repülőjegyet, a saját érdekükben olvassanak tovább!

Rámenős csajok és félszeg pasik, fogkrémízű italok és rémületes halpüré, részeg biciklisták és még részegebb gyalogosok, no meg a nagy kérdés: hogyan válhatott a legyőzött ellenségeik koponyáját pohárként újrahasznosító vikingekből békés, szociálisan érzékeny, jóléti társadalmat kreáló népség? Koppenhága lakosságát közelről, a beépülés módszerével megfigyelve igyekszem megfejteni a talányt, és közben persze egyéb felfedezéseimről is számot adok.