A kutyákat lelövik, ugye?

  • Iványi Zsófia
  • 2013. október 30.

Plüssviking

false

Éri pár meglepetés az embert, ha kutyát akar tartani Koppenhágában. Eleinte nem értettem, hogy miért van szinte az összes kutya még a parkokban is pórázon, és miért rángatják el pánikszerűen kedvencüket a tulajdonosok, ha egy másik eb közelít feléjük. Kicsit rosszul is esett, mikor a nem kimondottan rémisztő megjelenésű kis labradorkeverékemmel, Szambával (lásd a fotón) közlekedtem a városban, és többen úgy néztek rám, mintha az aligátoromat sétáltatnám. Aztán megtudtam, hogy Dániában pár éve néhány legalább annyira értelmetlen, mint amennyire szigorú szabályozást vezettek be a kutyatartást illetően, ami paranoiás gazdikhoz és minden ok nélkül elpusztított kutyák sokaságához vezetett.

A 2010-es szabályozás értelmében, ha egy kutya súlyos sebet ejt egy emberen vagy egy másik kutyán – súlyos sebnek az számít, amit már össze kell varrni –, akkor a rendőrség elaltatja az állatot. Nem számítanak az eset körülményei (például hogy esetleg valamitől megijedt, és ezért odakapott), a gazdi nem fellebbezhet, és ami a legsúlyosabb, nem kérik ki állatorvos vagy egyéb szakértő véleményét. Ennek köszönhetően a kutyatartók többsége egyáltalán nem engedi kedvencének, hogy más kutyákkal bárminemű érintkezésbe lépjen, ami egyrészt nettó állatkínzás, másrészt valóban veszélyes állatokhoz vezet, hisz’ ha egy kutya kölyökkorától kezdve azt tapasztalja, hogy ha megjelenik egy fajtárs, a kedves gazdánk befeszül és áthúz minket az út túloldalára, nyilván azt a következtetést vonja le, hogy a többi kutya félni való és/vagy elpusztítandó ellenség. Épp ezért, mikor ezek a szerencsétlen állatok valahogy elszabadulnak, megesik, hogy agresszíven viselkednek az útjukba kerülő ebekkel. Mire jól elaltatják őket, a gazdi meg vesz egy új kutyát, amit ugyanúgy nem, vagy „az esetből tanulva” még annyira sem fog szocializálni.

Nemrég nagy felháborodást váltott ki annak a rendőrnek az ügye, aki nem volt hajlandó elaltatni egy kutyát, amiért felfüggesztett börtönbüntetést és két év próbaidőt kapott. A rendőrség hatáskörébe tartoznak a kóbor kutyák is: az ember azt hinné, hogy miként a legtöbb országban, itt is befogják őket és elviszik egy menhelyre, remélve, hogy vagy előkerül az eredeti gazdi, vagy valaki más befogadja szerencsétlent – de nem. A kóbor állatokat nemes egyszerűséggel lelövik.

És ez még mindig nem a legsúlyosabb.

Dániában bizonyos, veszélyesnek ítélt kutyafajták tiltólistán vannak: a törvény értelmében minden, a szabály életbelépését követően született kutya illegális, tehát elpusztítandó – függetlenül az adott állat jellemétől. Így esett, hogy a világ egyik legliberálisabb országában több száz kutyát altattak el az utóbbi pár évben csak és kizárólag a fajtájuk miatt – nem ritkán kölyökkorban. Bár számos állatorvos megtagadta a kegyetlen és teljesen értelmetlen eljárást, és több állatvédő szervezet is fellépett a „faji alapú gyilkolás” ellen, hangsúlyozva, hogy egy kutya viselkedése kizárólag a nevelésén múlik, egyelőre úgy tűnik, a döntéshozók nem szándékoznak felülbírálni a sajátos szabályozást.

Mindazonáltal a dánok szeretik az állatokat – csak egy kicsit másképp. Egyik törvényük értelmében legális az ember és állat között létesített szexuális kapcsolat, már amennyiben az állat nem szenved közben. Hogy miképp állapítják meg, hogy az érintett négylábúak – többnyire lovak és birkák – hogyan élik meg a nem kicsit beteges közeledést, rejtély, az mindenesetre biztos, hogy számos állatbordély működik országszerte, melyekben pár tízezer forintért lehet négylábú barátainkkal szerelmeskedni. Persze, csak ha az állat nem szenved közben. Sőt bizonyos esetekben nyilván még élvezi is a kitüntetett figyelmet, különben nem csillogna olyan szépen a szőre vagy nyerítene oly vidáman.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.