A kutyákat lelövik, ugye?

  • Iványi Zsófia
  • 2013. október 30.

Plüssviking

false

Éri pár meglepetés az embert, ha kutyát akar tartani Koppenhágában. Eleinte nem értettem, hogy miért van szinte az összes kutya még a parkokban is pórázon, és miért rángatják el pánikszerűen kedvencüket a tulajdonosok, ha egy másik eb közelít feléjük. Kicsit rosszul is esett, mikor a nem kimondottan rémisztő megjelenésű kis labradorkeverékemmel, Szambával (lásd a fotón) közlekedtem a városban, és többen úgy néztek rám, mintha az aligátoromat sétáltatnám. Aztán megtudtam, hogy Dániában pár éve néhány legalább annyira értelmetlen, mint amennyire szigorú szabályozást vezettek be a kutyatartást illetően, ami paranoiás gazdikhoz és minden ok nélkül elpusztított kutyák sokaságához vezetett.

A 2010-es szabályozás értelmében, ha egy kutya súlyos sebet ejt egy emberen vagy egy másik kutyán – súlyos sebnek az számít, amit már össze kell varrni –, akkor a rendőrség elaltatja az állatot. Nem számítanak az eset körülményei (például hogy esetleg valamitől megijedt, és ezért odakapott), a gazdi nem fellebbezhet, és ami a legsúlyosabb, nem kérik ki állatorvos vagy egyéb szakértő véleményét. Ennek köszönhetően a kutyatartók többsége egyáltalán nem engedi kedvencének, hogy más kutyákkal bárminemű érintkezésbe lépjen, ami egyrészt nettó állatkínzás, másrészt valóban veszélyes állatokhoz vezet, hisz’ ha egy kutya kölyökkorától kezdve azt tapasztalja, hogy ha megjelenik egy fajtárs, a kedves gazdánk befeszül és áthúz minket az út túloldalára, nyilván azt a következtetést vonja le, hogy a többi kutya félni való és/vagy elpusztítandó ellenség. Épp ezért, mikor ezek a szerencsétlen állatok valahogy elszabadulnak, megesik, hogy agresszíven viselkednek az útjukba kerülő ebekkel. Mire jól elaltatják őket, a gazdi meg vesz egy új kutyát, amit ugyanúgy nem, vagy „az esetből tanulva” még annyira sem fog szocializálni.

Nemrég nagy felháborodást váltott ki annak a rendőrnek az ügye, aki nem volt hajlandó elaltatni egy kutyát, amiért felfüggesztett börtönbüntetést és két év próbaidőt kapott. A rendőrség hatáskörébe tartoznak a kóbor kutyák is: az ember azt hinné, hogy miként a legtöbb országban, itt is befogják őket és elviszik egy menhelyre, remélve, hogy vagy előkerül az eredeti gazdi, vagy valaki más befogadja szerencsétlent – de nem. A kóbor állatokat nemes egyszerűséggel lelövik.

És ez még mindig nem a legsúlyosabb.

Dániában bizonyos, veszélyesnek ítélt kutyafajták tiltólistán vannak: a törvény értelmében minden, a szabály életbelépését követően született kutya illegális, tehát elpusztítandó – függetlenül az adott állat jellemétől. Így esett, hogy a világ egyik legliberálisabb országában több száz kutyát altattak el az utóbbi pár évben csak és kizárólag a fajtájuk miatt – nem ritkán kölyökkorban. Bár számos állatorvos megtagadta a kegyetlen és teljesen értelmetlen eljárást, és több állatvédő szervezet is fellépett a „faji alapú gyilkolás” ellen, hangsúlyozva, hogy egy kutya viselkedése kizárólag a nevelésén múlik, egyelőre úgy tűnik, a döntéshozók nem szándékoznak felülbírálni a sajátos szabályozást.

Mindazonáltal a dánok szeretik az állatokat – csak egy kicsit másképp. Egyik törvényük értelmében legális az ember és állat között létesített szexuális kapcsolat, már amennyiben az állat nem szenved közben. Hogy miképp állapítják meg, hogy az érintett négylábúak – többnyire lovak és birkák – hogyan élik meg a nem kicsit beteges közeledést, rejtély, az mindenesetre biztos, hogy számos állatbordély működik országszerte, melyekben pár tízezer forintért lehet négylábú barátainkkal szerelmeskedni. Persze, csak ha az állat nem szenved közben. Sőt bizonyos esetekben nyilván még élvezi is a kitüntetett figyelmet, különben nem csillogna olyan szépen a szőre vagy nyerítene oly vidáman.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.