Gumicukor biorépával

  • Iványi Zsófia
  • 2013. november 23.

Plüssviking

false

 

Fotó: Iványi Zsófia

A dánok társas kapcsolatai meglehetősen sajátosak: mint arról párszor már volt szó a blogban, hétköznap többnyire udvariasak és távolságtartók, majd mikor beindul a hétvége, annyira eláznak, hogy bárminemű önkontroll nélkül barátkoznak, szexelnek, rókáznak, majd bóbiskolnak el Koppenhága utcáin. Még a mostani hideg, nedves, szeles időben is rengeteg – a padokon, a buszmegállókban vagy szimplán az aszfalton – szundikáló partiarcot látni szombat és vasárnap reggelente a belvárosban.

A dánok étkezési szokásai éppolyan szélsőségesek, mint szociális viselkedésük. Vagy nagyon egészségesen táplálkoznak, az utolsó borsószemig lemérve mindennek a kalória- és szénhidráttartalmát, vagy két pofára tömik magukba a gyors kajákat, no meg a minden korcsoportban hihetetlen népszerűségnek örvendő gumicukrot. Átmenet nincs, vagy legalábbis éppoly ritka, mint a józanon is beszédes és nyitott őslakos.

Az egészséges ételek hívei között mostanság nagy népszerűségnek örvend a paleolit diéta, melynek – tudományosan nem bizonyított – tétele az, hogy az emberi szervezet évmilliók alatt sem tudott alkalmazkodni a földművelés óta bevezetett tápanyagokhoz, ezért ha jót akarunk magunknak, azt esszük, amit vadászó-gyűjtögető őseink. Koppenhágai tartózkodásom alatt volt szerencsém egy hónapig egy paleolit mániás családnál szobát bérelni, akik annyira beleélték magukat az ősemberkedésbe, hogy nemcsak a tejtermékekről, a gabonafélékről és a cukorról mondtak le, hanem az evőeszközökről, a rendrakásról és a fürdésről is. A lakás, azon belül is főleg a konyha többnyire úszott a zöldség- és gyümölcsdarabkákban, és nem volt olyan helyiség, ahol ne találkoztam volna legalább egyszer szétkent lágy tojással. A higiéniával tehát voltak gondok, de legalább nem ettek semmi egészségtelent – ők legalábbis mélyen hittek ebben, és rendszeres időközönként engem, és rajtam keresztül a kutyámat is próbáltak megtéríteni.

Szerencsére az egészségesen étkező dánok többsége az elmebaj kevesebb jelét mutatja, és szimplán elvannak a biotermékekkel, melyekből minden bolt bőséges választékot nyújt, és alig kerülnek többe, mint a nem organikus cuccok. Dániában ugyanis az egészséges életmód nem a jómódúak kiváltsága. A minden második sarkon megtalálható fitnesztermek havi bérlete a magyar árak töredékébe kerül, de a parkok túlnyomó többségében is van ingyenes, szabadtéri konditerem.

Izmaikat nap mint nap erősítő, szójatejen és biorépán élő embertársaikhoz hasonlóan a gyorsbüfék kedvelői is boldogan eléldegélhetnek Koppenhágában. Egymást érik a hot dogot, hamburgert és pizzaszeletet is áruló kebabosok, de persze van McDonald’s is, valamint hihetetlen választékkal és árumennyiséggel bíró édességboltok.

false

 

Fotó: Iványi Zsófia

Dánia azokat is bőségesen ellátja áruval, akik szeretnek főzni, de azt nem szeretik, ha ez tovább tart három percnél. A legkülönfélébb, nemritkán meglehetősen bizarr (fél)készételeket lehet kapni – az organikus mindenfélékhez hasonlóan – minden élelmiszerboltban. Ezeket valamiért szeretik hosszúkás műanyag tömlőkben tárolni, melyek kívülről leginkább egy rúd párizsira hasonlítanak, belül azonban a tejberizstől kezdve a chili con carnén át a tojásrántottáig bármi lehet.

Személyes kedvencem az otthon kisüthető halfasírt, amit sunyi módon nem rúdformában, hanem valódi halnak álcázva árulnak. Egy hatalmas pisztráng mosolyog a dobozán, és maga a rémes pép is halra emlékeztető alakzatban van elrendezve a fólia alatt. Őszintén hálás vagyok a rettenetes ízű és taszító állagú valami feltalálójának, mert miután ettem egy falatot a fasírtból (vagy püréből – máig nem tudom, hogy pontosan minek szánták), azonnal átálltam az ellenséghez. A halfasírt előtt (H. E.) többnyire gyorséttermekbe jártam és alig-alig főztem, de a halfasírt óta (H. Ó.) szinte csak organikus, teljes kiőrlésű, zéró adalék anyagot tartalmazó ételeket eszem, gondosan ügyelve rá, hogy semmi bizonytalan eredetű dolog ne kerüljön a tányéromra. De az evőeszközökről és a fürdésről azért továbbra se mondtam le.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.