Józanon félénk, részegen meleg

  • Iványi Zsófia
  • 2013. október 11.

Plüssviking

Van néhány dolog, amit az ember nagyon gyorsan megtanul, ha Koppenhágába költözik:

1. Egy napon belül háromszor-négyszer lepörög a négy évszak; a folyton magunknál tartott esőkabát, pulóver és napszemüveg nélkül esélyünk sincs a túlélésre.

2. Ne próbálj meg szemkontaktust létesíteni embertársaiddal, semmi értelme. Itt már az is az intimszféra megsértésének számít, ha egy másodpercnél hosszabb ideig nézel valakit, de az is nagy parasztságként van elkönyvelve, ha benézel egy ablakon – bár függönyt szinte sehol sem látni. Ugyanakkor teljesen rendben van, ha valaki zsebkendő nélkül fújja ki az orrát közterületen.

3.1. Ha pasi vagy, ne kezdeményezz a csajoknál, akármilyen gyönyörűek is. Nagyon csúnyán el leszel küldve mindenfele, ha mégis bepróbálkozol.

3.2. Ha meleg vagy, lényegesen nagyobb mozgásteret biztosít neked a dán főváros: Koppenhága tele van jobbnál jobb melegbárokkal, a Gay Pride itt népnemzeti örömünnep, és miután anno innen indult a mozgalom, még a helyi szélsőjobboldali párt is büszkén hirdeti, hogy Dánia élen jár a melegjogok biztosításában.

3.3. Ha nő vagy, csinálj bármit, amihez kedved van: pasizz, csajozz, biciklizz nagyestélyiben, pisilj közterületen – ezen a ponton fontosnak tartom megjegyezni, hogy asszimilációs törekvésem még nem jutott el odáig, hogy kipróbáljam magam a felsoroltakban –, ha helyes pasit látsz az utcán, fütyülj utána, tetováltass az arcodra egy hatalmas nyulat, és így tovább. A lehetőségek kiapadhatatlanok, csak egy dolgot ne csinálj: ne várd, hogy a férfiak bármilyen módon reagálni fognak a viselkedésedre. Szegények annyira be vannak fenyítve, hogy mérhetetlen passzivitásuk egyfajta túlélési stratégiának tekinthető.

4. Annak ellenére, hogy az alkohol nem olcsó, a koppenhágai népesség tetemes hányada csütörtök estétől hétfő reggelig full el van ázva. Ebben az időintervallumban semmin se lepődj meg, és vigyázz, hogy ne üsd el a bicikliúton teljes lelki nyugalommal heverésző lakosokat.

Mindezen ismeretek birtokában indultam neki pár hete az első dán házibulimnak, ahol aztán több meglepetés is ért. Az első az volt, hogy a dán srácoknak az ivás nem kellemes időtöltés, a lazulás egy formája, hanem nagyon komolyan vett program, ahol egy bizonyos, előre meghatározott időpontra seggrészegnek kell lenni, „különben semmi értelme”. Úgyhogy onnantól kezdve, hogy beléptünk a designbútorokkal és robotgépekkel bőven felszerelt lakásba, beindult a nagyüzemi ivászat. Van a dánoknak két érdekes röviditala: az egyik a Fisk vodka, ami olyan, mintha évekig fogkrémben érlelték volna, a másik az enyhén nyálkás Original blå – ezeket lögybölték össze a lelkes fiatalemberek egy barna, nyúlós, rettenetes ízű valamivé, majd tolták belőle a feleseket igen gyors ütemben.

Nagyjából egy órával azután, hogy megérkeztünk, az addig csendes, szolid és udvarias fiúk többségéből minden átmenet nélkül kitört a szunnyadó viking. Jött a bárokból már ismerős asztalon táncolás, üvegdobálás, pólószaggatás, meg persze az elmaradhatatlan danolászás. Aztán történt valami, amit korábban még nem láttam. A fiúk – akiknek egy kivétellel mind van barátnőjük, akik szintén a helyszínen tartózkodtak – elkezdtek erősen… khm, közeledni egymáshoz. Volt sok seggrepacsi, egymás izmainak méregetése, ölelkezés, egymás testfelépítésének hosszas méltatása, birkózás, illetve ezek gyors ütemű váltakozása.

Nők ilyen kevés figyelmet egy részeg férfiakkal teli helyiségben még nem kaptak. A lányokat, köztük a barátnőket és menyasszonyokat mindez láthatóan nem izgatta különösebben, javarészt unottan ültek a kanapén. Felteszem, nem először láttak ilyet. Csak olyankor avatkoztak közbe, amikor a fiúk túl sokáig maradtak kettesben a mosdóban, vagy mikor az egyik nagydarab, szakállas, agyontetovált srác valamiféle macsó lapdance-t kezdett nyomatni egy másiknak.

Mint később megtudtam egy szintén nagydarab, szintén szétvarrt és szintén heteró ismerősömtől, mindez Dániában teljesen normális időtöltésnek számít. Ulrich szerint még a viking időkből jön az intenzív férfibarátság hagyománya, és büszkén megjegyezte, hogy ő és a haverjai a metálbandájukban még keményebben nyomatják ezt, mert a metálosok természetesen ebben is, mint minden másban, a legmenőbbek.

Mindezen ismeretek birtokában persze felmerült bennem a kérdés, hogy ha a helyi srácok alapjáraton még ahhoz is félénkek, hogy beszélgetésbe elegyedjenek egy nőnemű lénnyel, ugyanakkor mikor nekiállnak feloldani a gátlásaikat, annyira beállnak, hogy legszívesebben a földön fetrengenek a haverjaikkal, akkor hogy a fenébe nem haltak még ki a dánok? Ulrich erre is megadta a választ: valahol a nyolcadik és a tizedik ital között vannak abban az állapotban a bennszülött férfiak, hogy képesek legyenek nőkkel érdemben kommunikálni; ilyenkor születnek a kapcsolatok, ezen a szűkös időintervallumon kívül próbálkozni sem érdemes.

És tényleg: múlt pénteken elmentünk pub-hoppingolni pár barátommal, és volt szerencsém megfigyelni, hogy a dán lányok – akik nyilván jól ismerik a fenti szabályt – frankón kivárják, amíg kiszemeltjük betermel pár korsó sört, majd akcióba lendülnek. Még egy, max. két italt elfogyasztanak a sráccal, de mielőtt a fiú véralkoholszintje a vörös zónába érne, elráncigálják a pult – és a könnyedén konkurenssé váló ivócimborák – mellől, majd ki a kricsmiből.

És innentől kezdve nyilván boldogan élnek, míg meg nem halnak. Vagy ki nem józanodnak.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.