Nem tudom, miért. Az az egy biztos, hogy nem azért, mert szakmai szervezetekkel kellene a részletekről dumálni. De Kocsis Máté, a Fidesz magyar hangja videómonológban bejelentette, hogy lekerül a parlament törvényalkotási bizottságának csütörtöki napirendjéről az „átláthatósági” törvényjavaslat, így arról legkorábban az őszi ülésszakon dönthet az Országgyűlés.
A legfontosabb
Vagyis nem fog dönteni. De ha döntene is, rohadtul mindegy, mert a választásig már nem lesz ebből semmi sem. Hozzávetőlegesen kiszámoltam, hogy ha augusztus elsejétől az első kiválasztottak felkerülnének a Szuverenitásvédelmi Hivatal halállistájára (nevezzük jegyzéknek), akkor legalább fél év, mire olyan szinten szorulni kezd a hurok a szervezetek – és ügyvezető igazgatóik – nyaka körül, ami már a működést is közvetlenül veszélyeztetné. Hiszen a listán szereplőknek ki kell küldeni a felszólítást, hogy nuku külföldi pénz, aztán jön a bírság, a felszólítás, az újabb felszólítás, majd a tevékenység felfüggesztése.
A halasztás miatt ez a procedúra a Fidesz számára rendkívül kellemetlen módon a választás utáni időszakra nyúlik (azért induljunk ki abból, hogy lesz választás, hiszen ha komolyan azt hisszük, hogy nem, akkor inkább kezdjünk el állást keresni valahol a határokon túl ahelyett, hogy kesergünk a megváltoztathatatlanon). Ez, vagyis a tény, hogy a Fidesz a választás után tud majd leszámolni a neki nem szimpatikus sajtóorgánumokkal, szervezetekkel, melegekkel, zsidókkal, cigányokkal és az összes be nem sorolható nagypofájúval, arra kell sarkalljon mindenkit, hogy ez még véletlenül se következhessen be.
Tehát igen, szó szerint a fennmaradásunk múlik azon, hogy 2026. június 4-én egy Kocsis Máté-videó jelentősége mekkora lesz tízes skálán. Ha nyolc, akkor ráfaragtunk.
Minden erőnkkel azon kell lennünk, nekünk újságíróknak, nekünk civil szervezetek képviselőinek, nekünk magyar állampolgároknak, hogy egy Kocsis Máté-videó jelentősége 2026. június 4-én ne érje el az egyes szintet.
Mert nem lesz ő már senki, ahogy a mostani nagy harcostársai, főnökei sem. Ez az egyik fontos tétel.
Az embereket érdekli
A másik fontos tétel az, hogy igen, volt értelme a szájtépésnek, a felháborodásnak, a hírverésnek, kampánynak. Mert az jött ki, hogy a társadalom baromira nem szeretné, ha visszajönne az ÁVH, ha hozzá nem értő senkiháziak listáznák a szervezeteket, ha elvonná a kormány visszamenőleg azt, amiről az emberek rendelkeztek. Ez így együttvéve, de külön-külön sem elfogadható.
Az elmúlt években sok mindent mondott sok mindenki erről a társadalomról. Hogy birka, hogy nem toleráns, hogy beszari, hogy nem áll ki semmiért, hogy az orráig se lát. Hogy csak akkor háborodik fel, ha a saját életszínvonalának romlását is látja. Az biztos, hogy egy szurikáta agyonverése nagyobb port kavart, mint egy drogbirtoklásért bevitt emberé, szóval azért van még min dolgozni.
De az is biztos, hogy amikor a menekültek 2015-ben nekiindultak gyalog az autópálya mentén, a környékbeli lakók hordták ki nekik a kaját és a vizet – és az már rohadt messze van a belvárostól, hogy csak a körúton belülieket érdekelte volna. Meg az is biztos, hogy 2022-ben megmozdult a fél ország, miután kitört a háború. Szóval tényszerűen nem igaz, hogy az embereket nem érdekli semmi, csak a saját javai.
Tüntetni ugyanakkor nem nagyon akarunk, nem is akartunk. Se a tanárokért, se az egészségügyi dolgozókért, se az egyetemistákért. Mindebből talán arra juthatott a kormány, hogy ha a szimpatikus nővérkékért nem ment utcára a nép, akkor a legalábbis ellentmondásos újságírókért és eleve gyanús civilekért még annyira sem fognak. És valóban, keddenként megnézik páran a Duna vízállását, kábé ennyi.
De azért véleménye volt az embereknek. Mégpedig elég markáns, az, hogy lószart. A felmérések szerint a lakosság több mint fele rossznak tartja az átláthatóságinak nevezett törvény beterjesztett szövegét. A fideszesek fele, a tiszások 86 százaléka. Ez elég határozott véleménynyilvánítás.
Ki kell állni
A harmadik fontos tétel pedig mindezek tükrében az, hogy igen, van értelme.
Van értelme kiállni az érdekeinkért, van értelme feltartani a középső ujjunkat, van értelme véleményt mondani.
Ha elég sokan mondják, azt nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet mindenkit leszalámizni.
A kormány semmi olyat nem mer tenni, ami a népszerűsége további csökkenését eredményezi. Ez már bebizonyosodott több alkalommal is: a milliószor emlegetett internetadó mellett az olimpiai népszavazás, a vasárnapi boltzár ügyében is visszakoztak, és a népharag mondatta le Novák Katalint, és sodorta magával Varga Juditot. A népharag mondatja Lázár Jánossal, hogy nem kellene urizálni és rongyot rázni.
És most is a közhangulat tette egyértelművé, hogy nem lehet pellengérre állítani civileket, akik gyerekeket, rászorulókat etetnek, támogatnak, nem lehet nyíltan fenyegetni, listázni újságírókat, nem lehet a gyengébb nyakára állni - csak ha egyedül van. Baromi lassan, de a társadalom végre talán összezár, így senki sem lesz egyedül. Pártállástól függetlenül. Ez óriási erőt jelent.
Itt vannak a bankok is
Mielőtt sírva fakadnánk önnön nagyszerűségünk láttán, annyit hozzátennék, hogy talán van ebben a törvényjavaslatban egy olyan tétel, ami valóban szakmai hozzáértést igényel – természetesen nem is sikerült megoldást találni rá. Ez pedig a bankokra hárított feladat, miszerint a külföldről érkező banki utalást meg kell állítani és vissza kell fordítani, és erről jelentést kell tenni. Ez a feladat nem automatizálható – hiszen millió ok miatt érkezhet belföldi számlára külföldi utalás. Vettem egy zebrát, de kiderült, hogy beteg, ezért visszaküldtem, a cég meg visszatérítette az árát, sőt plusz húsz dollárt is küldött, ami a zebragyógyszer ára.
És ezek után honnan tudja a bank, hogy nem zebrabizniszről van szó, hanem tiltott támogatásról? Erre embert kell delegálni, az ügyleteket egyenként kell vizsgálni. Ha pedig külföldön élő magyarok elkezdenek egyenként öteurós utalásokat küldeni, mondjuk kétszázezerszer napi ötöt tíz napon át, az teljesen meg is akaszthatja az ügyintézést. És mi van akkor, ha valaki Revoluttal, Wise-zal fizet? Ezek hivatalosan külföldi tranzakciók, miközben annak is lehet ilyen kártyája, aki soha nem hagyta el az országot.
Ezek valós problémák, amelyeket nem fognak a bankok a kormány helyett megoldani, az biztos. Persze inkább higgyük el, hogy a köz ellenállása késztette meghátrálásra a kormányt, ez kicsivel több erőt ad a következő tíz-tizenegy hónapra, mintha pusztán könyveléstechnikai problémáról lenne szó.
Mert akármilyen könyvelésről legyen is szó, a köz előbb-utóbb elsodorja azt, aki nem tetszik neki.