Tudom, nem könnyű. Aki elhatárolódik a pártjától, az a párt bosszúját kockáztatja. Különösen, ha olyan bosszúálló a pártvezető, mint Donald Trump. Önöknek mégsem maradt más választásuk. Akár közel érezték magukat valaha ehhez az elnökhöz, akár nem, most meg kell állítaniuk, vagy legalábbis vissza kell tartaniuk.
Miért? Például az 50 százalékos vám miatt, amelyet legújabban az európai importtermékekre akar kivetni. Ha tényleg kivetné július 9-én, ahogy ígérte, ezt a vámot nemcsak az európai gazdaság szenvedné meg. Az amerikai fogyasztók, az önök választói is megéreznék az árak emelkedését. Az önök munkásai, mérnökei, mezőgazdasági termelői, az egész amerikai gazdaság szembesülne a válaszlépésekkel, amelyeket kénytelenek lennénk megtenni, és higgyék el, hogy mi, 450 millió európai meg is tennénk ezeket a lépéseket.
Ezért azt kérdezem önöktől: valóban a mostani a megfelelő pillanat arra, hogy saját magunkat gyengítsük az Atlanti-óceán nyugati és keleti partján? Amikor önöknek a nagy kínai kihívással kell szembenézniük? Amikor Vlagyimir Putyin visszarángatta Európát a háborúba, és amikor kiderült, hogy micsoda összegeket kell beruháznunk a katonai védelmünkbe?
Miért kellene ilyen veszélyes és hiábavaló játékokba kényszerülniük olyan országoknak, amelyek szövetségesek, és muszáj, hogy szövetségesek is maradjanak? Ha pedig az önök elnöke holnap meggondolja, vagy már meg is gondolta magát, akkor a sokadik fordulat nem fogja még jobban hitelteleníteni az Egyesült Államokat és az egész Atlanti Szövetséget?
Gondoljunk bele egy pillanatra, miért nem kapaszkodott bele Vlagyimir Putyin a mentőövbe, amit Donald Trump hajított neki. Mindent megkapott tőle: az Egyesült Államok elismerte, hogy a Krím Oroszországhoz tartozik, beleegyezett, hogy az orosz csapatok megtartsák az ellenőrzést a Donbász felett, és megtiltotta, hogy Ukrajna NATO-tag legyen. Még el sem kezdődtek a tárgyalások, és a világ vezető országa minden engedményt megadott egy másodrangú hatalomnak, Oroszországnak, a Kreml ura mégsem kért belőlük!
A magyarázat kellemetlen, de egyértelmű. Donald Trump improvizációi, kudarcai és következetlenségei már eléggé meggyengítették a nyugati demokráciákat és megrontották a szövetségi viszonyaikat ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin úgy vélekedjen: csak várnia kell, és még ennél is nagyobb győzelmet fog aratni.
Csakhogy tévedésben van, ugyanis Európa felébred és felfegyverkezik, hiszen Oroszország támadja, Amerika pedig hátat fordít neki. Vlagyimir Putyin már arról képzelődik, hogy az egész földrész ura lesz, és az önök elnökének sikerült az a veszedelmes bravúr, hogy felbátorította ezt az embert, aki a cári birodalom újjáépítéséről álmodozik, és már sorakoztatja a csapatait a finn határon.
Ezt már nem lehet nem meglátni. Donald Trump még annál is ingatagabbá teszi ezt az évszázadot, mint amilyen 2001. szeptember 11. óta volt. És mi végre? Sikerül legalább Kínának levagdosnia a szárnyait? Az önök országa számára ez a nagy kérdés. Az elnökük azért igyekezett annyira magához húzni Oroszországot, hogy eltávolítsa Kínától, de a manőver eredményét önök is ismerik.
Halmozódnak az elnöki rendeletek. Olyan dörgedelmes fenyegetések hangzottak el a kínai importtermékek ellen, hogy az Ovális Iroda falai még mindig remegnek, de Hszi Csin-ping és rezsimje nem hátrált meg, és végül Donald Trump volt az, aki elásta a játék-csatabárdját.
Kína nemcsak megnyerte ezt a kereskedelmi ütközetet, de ráadásul egyre kevésbé titkolja, hogy a Kremlt támogatja katonailag. A kínai-orosz szövetséget a világ szeme láttára kötik egyre szorosabbra, mintha csak a Nyugat nagy korszakának a végét akarnák kihirdetni. És mit tesz Donald Trump?
Szigorúbb szankciókat vet ki Oroszországra? Elkezdi nevén nevezni a dolgokat, és kijelenti, hogy Vlagyimir Putyin diktátor, aki egész Európát fenyegeti? Felajánlja Amerika szövetségeseinek, hogy zárják össze még jobban a soraikat az Atlanti Szövetségben?
Éppen ellenkezőleg: ismételgeti, hogy az Európai Uniót csak azért hozták létre, hogy kárt okozzon az Egyesült Államoknak. Kiutasítja azokat a venezuelaiakat, akik menedéket reméltek a szabadság országában, és odáig megy, hogy meg akarja tiltani a Harvardnak, hogy továbbra is képezhesse a világ elitjét. Ukrajna, Kína, Gáza, a nemzetközi kereskedelem: minden téren kudarcot vallott, és már nem tud jobbat kitalálni, mint hogy Európát és a Harvardot támadja, és ebben a helyzetben önök nem tennének és nem mondanának semmit?
Nem állnának föl tucatjával a republikánus képviselők és szenátorok, hogy kimondják: a király meztelen? Hagynák, hogy a hallgatásuk közös táborba sodorja önöket a szabadság gyilkosaival? Vigyázzanak! A demokrácia törékeny és mindenhol veszélyben van. Ne hagyják, hogy az Egyesült Államokban tönkretegyék!
