Ebben a háborúban négy fél van, de csak két tábor. Az ukránoknak, az oroszoknak, az amerikaiaknak és az európaiaknak is megvannak a saját céljaik és a vörös vonalaik, de amióta az orosz és az amerikai ambíciók egybeesnek, az Európai Unió és Ukrajna által alkotott blokk is egyre erősebben összetart.
Először is itt van Vlagyimir Putyin, aki nem is a Szovjetuniót akarja újjáépíteni, hanem a cári birodalmat, amelyben nem léteztek azok a nemzeti – ukrán, balti vagy grúz – köztársaságok, amelyek létrehozását a kommunisták nagy hibájának tartja. Amíg a szovjet rezsim erős volt, ezek a köztársaságok pusztán formálisan léteztek, de a berlini fal leomlása után éppen a szovjet alkotmányos önrendelkezési jogukat gyakorolva váltak független államokká. Vlagyimir Putyin ma mindegyiket Oroszország határain belülre szeretné húzni. Természetesen lépésről lépésre haladna, de minél hamarabb vissza akarja tapasztani azokat a területeket, amelyek korábban a birodalomhoz tartoztak, mint például Finnországot, vagy akár, miért is ne? – gondolja –, azt a részt Lengyelországból, amelyet Moszkva a 19. században magának ítélt.
Nem is titkolja ezt a vágyát. Nyíltan beszél róla, és amikor tagadja, hogy meg akarná támadni „Európát”, végülis csak félig hazudik, hiszen tényleg nem az Atlanti-óceán partjáig akarja kiterjeszteni a birodalmát, „csak” a cári határokat akarja visszaállítani, hogy Oroszország váljon a domináns hatalommá ezen a földrészen, amelytől az Egyesült Államok két évtizede elfordult.
Ebben a tekintetben az ambíciója hasonló Donald Trumpéhoz. Hiszen az amerikai elnök nemcsak azért tesz szívességeket Putyinnak, mert csodálja az autoriter politikáját. Abban sem lát stratégiai hátrányt magára nézve, ha az orosz birodalom esetleg újjáépül. Az Európai Unió esetleges felbomlásának pedig csak az előnyeit érzékeli. Hiszen az Unió egyrészt az Egyesült Államok gazdasági versenytársa, másrészt pedig, mivel magába olvasztotta a volt szovjet blokk nagy részét, Oroszország birodalmi törekvéseinek az akadályozója. Vagyis Trump és Putyin közös ellensége, egy hatalom, amelyet mindketten meg akarnak osztani és meg akarnak semmisíteni, mielőtt az megerősödne a nemzetközi politikai színtéren.
Trump és Putyin álma röviden összefoglalva az, hogy megegyezzenek az európaiak rovására, és hogy az országaik visszanyerjék a hidegháború vége óta elvesztett domináns szuperhatalmi státuszukat.
Az ukránok pedig egyáltalán nem vakok. Tisztában vannak azzal, hogy soha nem fogják visszakapni az elvesztett területeiket a Krímben és a Donbaszban, mindaddig, amíg az Orosz Föderáció fel nem bomlik. Ukrajna tudja, hogy ez a háború csak az ő felosztásával érhet véget. El is ismeri. Felkészül rá, de nem hajlandó átadni Putyinnak olyan területeket, amelyeket meg sem hódított, és nem hajlandó korlátozni a megmaradt katonai, politikai és diplomáciai szuverenitását.
Ukrajna el akarja riasztani Oroszországot attól, hogy egy nap újra támadást indítson, és az amerikaiakkal ellentétben az európaiak ebben egyetértenek vele. A közép-európai országok azért, mert attól tartanak, hogy ők is áldozatául esnek az újra fellángoló orosz agressziónak, a nyugat-európaiak pedig azért, mert nem akarnak egyedül szembenézni egy új orosz birodalommal.
Magyarország és Szlovákia kivételével az Unió szilárd politikai egységbe tömörült, amelynek célja, hogy közös védelmet alakítson ki.
Ez teljesen új fejlemény, egy fordulópont, amit még jelentősebbé tesz az, hogy az európaiakat Nagy-Britannia és több más nagy demokrácia is aktívan támogatja.
Ez az összefogás már háromszor is lehetővé tette az ukránoknak, hogy elkerüljék a kapitulációt, amit Donald Trump rájuk akart kényszeríteni. Ukrajna és az Unió kitartanak, de helyzetük nehéz, mert a Kreml és a Fehér Ház szorításában vannak, mert az európai védelmi rendszer csak több év múlva jön létre, és mert az amerikai hírszerzés egyszerűen elengedhetetlen az ukrán védelemhez.
Ez Donald Trump trükkje. Vlagyimir Putyinnak sokkal több embere van, mint Ukrajnának, de a héten zajló újabb tárgyalásokon az ukránoknak és az európaiaknak mégis van négy jelentős előnye. Az orosz gazdaság gyengül. Donald Trump népszerűsége folyamatosan csökken. Vlagyimir Putyin, hacsak nem mutat föl egy olyan jelentős katonai sikert, amivel győztesnek kiálthatja ki magát, nem fogadhatja el azokat a kisebb kompromisszumokat, amelyekre az amerikaiaknak kérik őket. Pedig az amerikaiaknak szükségük van néhány engedményre, hogy rákényszeríthessék az akaratukat az ukránokra. Donald Trump ugyanis nem szúrhatja nyíltan hátba Ukrajnát, mert akkor az egész világ megkérdőjelezné az Egyesült Államok hitelességét. A játszma rettenetesen szoros, de a demokrácia még nem veszítette el.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
