Az NKA új irodalmi kollégiumainak megszállásáról

Sértődöttek honfoglalása

  • Vári György
  • 2012. január 16.

Publicisztika

Sikerült végre. Tavaly egy darabig még úgy nézett ki, hogy a sumerológusi vonzalmai ellenére is túlzottan kozmopolita Szőcs Géza miatt mégsem sikerül majd, de idén összejött. Az Írószövetség végre telenyomhatta a Nemzeti Kulturális Alapban sértődött kis kijáróemberkéivel az irodalom pénzeiről döntő kollégiumokat. (Amikor megírtuk tavaly, hogy Szőcs Gézának arrébb kéne már állnia, mielőtt még az ő nevében verik szét a magyar kultúrát, átmenetileg nagyon népszerűek voltunk Szőcs lelkes írószövetségi utálói közt. Ennek vetünk menten véget.) A kollégiumokban az Írószövetség mellett ott vannak még a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) sértődöttjei is, azért, hogy végre megjutalmazhassák magukat sokévi lángoló hazaszeretetükért – úgyhogy kezdődhet is a munka!

Mint azt már megírtuk, sikerült úgy keverni a kártyákat a jelölő szervezetek kiválasztásával, hogy a miniszteri delegáltak névsora végül kevésbé legyen kínos, mint a demokratikusan, választáson beküldötteké. Azaz ugyanaz történt, ami mostanában mindig: mohóság, betartás, a látszat iránti teljes közömbösség. Úgy viselkednek, mint akiknek csak kevés idő jutott, akár egy átvonuló sáskahad: mindenhová benyomulni, és mindent, amit még lehet, minél gyorsabban felzabálni. Semmi méltóság, semmi önmegtartóztatás.

Szentmártoni János


Szentmártoni János

Fotó: MTI

A Folyóirat-kiadási Kollégium elnöke (szavazategyenlőség esetén az ő szava dönt) Bednanics Gábor, a régebben markánsabban, ma kevésbé jobboldali Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) egykori vezetője. A kollégium tagja továbbá a jelenlegi FISZ-elnök, Kollár Árpád, Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, P. Szabó Ernő, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa, valamint Szenes István az MMA nevű, immáron mindenhonnan kihagyhatatlan köztestületből. Őket „választották” a gondos kezek – nem nehéz kitalálni, hogy ez a névsor csak az előszelekciót követő megegyezések árán jöhetett létre. A fenti személyek némelyikével – félreértés ne essék – semmi baj nem lenne, a probléma az együttes kiválasztásuk. Ezt pedig igazán nem fogják ellensúlyozni a kollégiumban sem a minden bizonnyal kiváló biológusok, sem az egyházzene bizonyára nagyszerű szakértői – és ez persze fordítva is igaz. Ez egy olyan bölcsen döntő szakmai testület lesz ugyanis, ahol a derék biológus küldött az írószövetségi elnökkel fog vitatkozni a természettudományi tárgyú folyóirat-kiadás támogatásáról. Vagy dönt magában, ami még mindig jobb – cserébe pedig nem csap Szentmártoniék kezére, amikor az irodalom pénzét terítik. A túlsúly akkora, hogy még az is belefér, ha a tisztességesebbek némelyikében felhorgad a lelkiismeret.

Csak revánsvágy

Thímár Attila, a Könyvkiadás Kollégiumának elnöke szintén az Írószövetség tagja, Falusi Márton pedig egyenesen elnökségi tagja. Thímár a Kortárs, míg Falusi a Hitel szerkesztője: mindkét lap az Írószövetség szellemi holdudvarához tartozik. Ott van továbbá Bertha Zoltán (Írószövetség) – tőle  idézünk is egy 2008. februári elégikoesszéjéből: a „morális és pszichikai lumpenesedés, a páriatömeggé, puszta »plazazombi«-masszává züllés irama eddig elképzelhetetlen sebességre váltott; a kulturális nemzeteszmétől az »emelkedő nemzet« Németh László-i és 56-os eszményeitől való távolodás ugyancsak természetes napi valósággá fajult”. Máshol ezt írja: „a megmaradásakarat érvényesítésének a stratégiája a magyarság régi és mai legjobbjainak a tanítása szerint döntően a keresztény gyökerű kulturális, szellemi, erkölcsi nemzetfogalomra és nemzetszervezési eszmékre építhető”, ezért „a magyarság ma sem térhet ki a kollektív erkölcsi-szellemi és létigazságok együttesével hitelesített önvédelmi élethalálharc elől – és a számvető önvizsgálat elől sem”. Továbbá az „oktatás, az iskolakultúra, a humánszféra és általában az erkölcsi-szellemi minőség lesüllyesztése, az állam kivonulása kötelességei köréből, elzárkózása egészségügy, iskolák, egyházak megfelelő támogatásától: ez zajlik egyrészt. (...) Másrészt pedig folyik a szövetséges magántőke állami pártolása.” Utóbbi témakörökben (iskola, kórház, szövetséges magántőke állami pártolása) 2010 áprilisa óta Bertha tudtunkkal nem reklamál, ám bizonyára (ő is) roppant objektív döntnök lesz. Az MMA-küldött Szemadám György a biztonság kedvéért szintén tagja az Írószövetségnek is. (Mindez ugyanabban az egy kollégiumban.) Rajtuk kívül egy könyvtáros lesz még illetékes az irodalom pénzeinek kiosztásában, és e társaságnak egy immunológussal, valamint a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának professor emeritusával lesz majd módja eszmét cserélni orvostudományról. Ezenkívül van még egy jogász a Professzorok Batthyány Köréből is, hogy a képmutatás vádja ne érhesse a szakmai szervezetek döntését bölcsen kiegyensúlyozó Réthelyi minisztert.

A Szépirodalmi és Ismeretterjesztő Kollégiumban Mezey Katalin képviseli az Írószövetséget, valamint, mulatságos módon, az írószervezetek konszenzusos jelöltje, Reményi József Tamás. Utóbbi bekerülése a végtelen miniszteri nagyvonalúság eredménye. Rajtuk kívül még Antal István rádiós szerkesztő folyhat bele az irodalom ügyeibe, továbbá jelen lesz a tudományos nyelvvédelem fáklyavivője, Balázs Géza, és a történészi energiáit jórészt a csendőrség rehabilitálására fordító Szakály Sándor elnök is. Igaz, utóbbi legalább ért ahhoz, amit csinál – ahogy jó eséllyel az ebben a kollégiumban ténykedő geográfus és rajztanár is. Azaz messze itt állunk még a legjobban.

Több pénzt kapott az NKA idén, cserébe pedig csak azt a feladatot kell teljesítenie, hogy azt megfelelően ossza el, nehogy pocsékba menjen. Ami azt illeti, már annak is lehetne örülni, ha valamilyen kultúrpolitika, kultúraeszmény támogatásáról volna szó – az se baj, ha valami szörnyű ellenszenveséről. Ha volna ilyesmi. Ha a fentebbi, Bertha-féle nemzetközi nagytőkés „izé” szólna valami többről, mint ami nem „mink vagyunk” – ahogy a kozmopolita posztmodern ízlésdiktatúra kegyeltjei sem. De nem: ez csak revánsvágy, és az a vele együtt járó, mély meggyőződés, hogy mindez nekik jár, csak idáig elvették a libsik és a kommancsok (legyünk méltányosak: akadnak köztük, akiknek tényleg juthatott volna kicsit több elismerés). A kár pedig jelentékeny lehet, amit mindez a magyar irodalomnak okoz majd, ha a tagok nem lesznek végül belátóbbak, mint azok, akik delegálták őket. Ennek az esélyét egészen nem lehet kizárni. Érdemes lesz figyelni rájuk.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.