Az NKA új irodalmi kollégiumainak megszállásáról

Sértődöttek honfoglalása

  • Vári György
  • 2012. január 16.

Publicisztika

Sikerült végre. Tavaly egy darabig még úgy nézett ki, hogy a sumerológusi vonzalmai ellenére is túlzottan kozmopolita Szőcs Géza miatt mégsem sikerül majd, de idén összejött. Az Írószövetség végre telenyomhatta a Nemzeti Kulturális Alapban sértődött kis kijáróemberkéivel az irodalom pénzeiről döntő kollégiumokat. (Amikor megírtuk tavaly, hogy Szőcs Gézának arrébb kéne már állnia, mielőtt még az ő nevében verik szét a magyar kultúrát, átmenetileg nagyon népszerűek voltunk Szőcs lelkes írószövetségi utálói közt. Ennek vetünk menten véget.) A kollégiumokban az Írószövetség mellett ott vannak még a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) sértődöttjei is, azért, hogy végre megjutalmazhassák magukat sokévi lángoló hazaszeretetükért – úgyhogy kezdődhet is a munka!

Mint azt már megírtuk, sikerült úgy keverni a kártyákat a jelölő szervezetek kiválasztásával, hogy a miniszteri delegáltak névsora végül kevésbé legyen kínos, mint a demokratikusan, választáson beküldötteké. Azaz ugyanaz történt, ami mostanában mindig: mohóság, betartás, a látszat iránti teljes közömbösség. Úgy viselkednek, mint akiknek csak kevés idő jutott, akár egy átvonuló sáskahad: mindenhová benyomulni, és mindent, amit még lehet, minél gyorsabban felzabálni. Semmi méltóság, semmi önmegtartóztatás.

Szentmártoni János


Szentmártoni János

Fotó: MTI

A Folyóirat-kiadási Kollégium elnöke (szavazategyenlőség esetén az ő szava dönt) Bednanics Gábor, a régebben markánsabban, ma kevésbé jobboldali Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) egykori vezetője. A kollégium tagja továbbá a jelenlegi FISZ-elnök, Kollár Árpád, Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, P. Szabó Ernő, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa, valamint Szenes István az MMA nevű, immáron mindenhonnan kihagyhatatlan köztestületből. Őket „választották” a gondos kezek – nem nehéz kitalálni, hogy ez a névsor csak az előszelekciót követő megegyezések árán jöhetett létre. A fenti személyek némelyikével – félreértés ne essék – semmi baj nem lenne, a probléma az együttes kiválasztásuk. Ezt pedig igazán nem fogják ellensúlyozni a kollégiumban sem a minden bizonnyal kiváló biológusok, sem az egyházzene bizonyára nagyszerű szakértői – és ez persze fordítva is igaz. Ez egy olyan bölcsen döntő szakmai testület lesz ugyanis, ahol a derék biológus küldött az írószövetségi elnökkel fog vitatkozni a természettudományi tárgyú folyóirat-kiadás támogatásáról. Vagy dönt magában, ami még mindig jobb – cserébe pedig nem csap Szentmártoniék kezére, amikor az irodalom pénzét terítik. A túlsúly akkora, hogy még az is belefér, ha a tisztességesebbek némelyikében felhorgad a lelkiismeret.

Csak revánsvágy

Thímár Attila, a Könyvkiadás Kollégiumának elnöke szintén az Írószövetség tagja, Falusi Márton pedig egyenesen elnökségi tagja. Thímár a Kortárs, míg Falusi a Hitel szerkesztője: mindkét lap az Írószövetség szellemi holdudvarához tartozik. Ott van továbbá Bertha Zoltán (Írószövetség) – tőle  idézünk is egy 2008. februári elégikoesszéjéből: a „morális és pszichikai lumpenesedés, a páriatömeggé, puszta »plazazombi«-masszává züllés irama eddig elképzelhetetlen sebességre váltott; a kulturális nemzeteszmétől az »emelkedő nemzet« Németh László-i és 56-os eszményeitől való távolodás ugyancsak természetes napi valósággá fajult”. Máshol ezt írja: „a megmaradásakarat érvényesítésének a stratégiája a magyarság régi és mai legjobbjainak a tanítása szerint döntően a keresztény gyökerű kulturális, szellemi, erkölcsi nemzetfogalomra és nemzetszervezési eszmékre építhető”, ezért „a magyarság ma sem térhet ki a kollektív erkölcsi-szellemi és létigazságok együttesével hitelesített önvédelmi élethalálharc elől – és a számvető önvizsgálat elől sem”. Továbbá az „oktatás, az iskolakultúra, a humánszféra és általában az erkölcsi-szellemi minőség lesüllyesztése, az állam kivonulása kötelességei köréből, elzárkózása egészségügy, iskolák, egyházak megfelelő támogatásától: ez zajlik egyrészt. (...) Másrészt pedig folyik a szövetséges magántőke állami pártolása.” Utóbbi témakörökben (iskola, kórház, szövetséges magántőke állami pártolása) 2010 áprilisa óta Bertha tudtunkkal nem reklamál, ám bizonyára (ő is) roppant objektív döntnök lesz. Az MMA-küldött Szemadám György a biztonság kedvéért szintén tagja az Írószövetségnek is. (Mindez ugyanabban az egy kollégiumban.) Rajtuk kívül egy könyvtáros lesz még illetékes az irodalom pénzeinek kiosztásában, és e társaságnak egy immunológussal, valamint a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának professor emeritusával lesz majd módja eszmét cserélni orvostudományról. Ezenkívül van még egy jogász a Professzorok Batthyány Köréből is, hogy a képmutatás vádja ne érhesse a szakmai szervezetek döntését bölcsen kiegyensúlyozó Réthelyi minisztert.

A Szépirodalmi és Ismeretterjesztő Kollégiumban Mezey Katalin képviseli az Írószövetséget, valamint, mulatságos módon, az írószervezetek konszenzusos jelöltje, Reményi József Tamás. Utóbbi bekerülése a végtelen miniszteri nagyvonalúság eredménye. Rajtuk kívül még Antal István rádiós szerkesztő folyhat bele az irodalom ügyeibe, továbbá jelen lesz a tudományos nyelvvédelem fáklyavivője, Balázs Géza, és a történészi energiáit jórészt a csendőrség rehabilitálására fordító Szakály Sándor elnök is. Igaz, utóbbi legalább ért ahhoz, amit csinál – ahogy jó eséllyel az ebben a kollégiumban ténykedő geográfus és rajztanár is. Azaz messze itt állunk még a legjobban.

Több pénzt kapott az NKA idén, cserébe pedig csak azt a feladatot kell teljesítenie, hogy azt megfelelően ossza el, nehogy pocsékba menjen. Ami azt illeti, már annak is lehetne örülni, ha valamilyen kultúrpolitika, kultúraeszmény támogatásáról volna szó – az se baj, ha valami szörnyű ellenszenveséről. Ha volna ilyesmi. Ha a fentebbi, Bertha-féle nemzetközi nagytőkés „izé” szólna valami többről, mint ami nem „mink vagyunk” – ahogy a kozmopolita posztmodern ízlésdiktatúra kegyeltjei sem. De nem: ez csak revánsvágy, és az a vele együtt járó, mély meggyőződés, hogy mindez nekik jár, csak idáig elvették a libsik és a kommancsok (legyünk méltányosak: akadnak köztük, akiknek tényleg juthatott volna kicsit több elismerés). A kár pedig jelentékeny lehet, amit mindez a magyar irodalomnak okoz majd, ha a tagok nem lesznek végül belátóbbak, mint azok, akik delegálták őket. Ennek az esélyét egészen nem lehet kizárni. Érdemes lesz figyelni rájuk.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.