Ara-Kovács Attila

Olvassunk egy kis Csurkát!

Miért jár a selyemzsinór?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. január 16.

Publicisztika

Néhány hete, a Szent Johanna előadása előtt összefutottam a Nemzetiben Karinthy Mártonnal. Röviden szóba kerültek az aktualitások, mire ő tréfásan kérdőre vont, hogy miért nem néztem még meg színházában a nagy sikerrel most is futó Csurka-darabot.

Önkéntelenül elhúztam a számat, amire ő nyomatékkal megjegyezte: jó, sőt nagyon jó darabról van szó, s hozzátette: oktalanul járok el, ha utóítéleteimre hagyatkozva elszalasztom a lehetőséget...

Később magamba szálltam. Nyilvánvalóan nem Csurka személye hangolt más belátásra, még csak darabjának sikere sem, amiről más forrásból is elképedt beszámolókat hallottam. Inkább az jutott eszembe: milyen tökös gyerek is ez a Marci! Úriember módjára viselkedik egy olyan figurával szemben, aki még az emberi együttérzést is csak olykor és - hogy stílusos legyek - keresztényi könyörületből érdemli ki. Nem Csurkáért, hanem Marci miatt megyek majd el megnézni a darabot - jutottam gyors elhatározásra.

Aztán eltelt néhány decemberi nap, Tarlós István főpolgármester pedig leszedte az Új Színház műsoráról Csurkát, annak legújabb cikke miatt, amiben olyan hangot ütött meg - tegyük hozzá mindjárt: ismételten -, ami "az európai politikai kultúrával összeegyeztethetetlen". A dolog persze nem lepett meg, gyorsan napirendre is tértem fölötte. Csurkát évtizedek óta ismerem. Bohóc jelleme, pontosabban az a senki, aki minduntalan moralitássá igyekszik gerjedni benne, mindig is untatott módfelett. És Tarlós is, akinek végre sikerült valakivé válnia azáltal, hogy az új színházi botrány miatt Christoph von Dohnányi, valamint néhány más nyugati értelmiségi egyáltalán tudomást szerzett létezéséről. Ám az ügy kapcsán eljutott hozzám az inkriminált Csurka-cikk, ami Tarlóst állítólag "felvilágosította" arról, minő kígyót is melengetett addig fajmagyar keblén. És hogy őszinte legyek, valóban meglepett, hogy egy igazi gyöngyszemre leltem.

*

szinhaz.hu-n megtalálható írás összeesküvés-elméleteivel most nem foglalkozom; Csurka munkásságának e vetülete ugyanis sem írói, sem politikai kvalitásokkal nem rendelkezik, elmeállapotát vagy neveltetésének sötétebb tónusait pedig kiváltképp nem tisztem firtatni. Viszont annál izgalmasabbnak bizonyult az a bekezdés, ami a Fidesznek tett saját szolgálatairól mesél. A nagy magyar drámaíró ekként fogalmaz: "Tarlós elégedetlen a Magyar Fórumban közölt írásaimmal. De csak most, amikor Soros megfenyegette. Előzőleg, amikor az ő főpolgármesteri kampányát és őt magát támogattam, mikor a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat bekeretezve eljuttattam az azt kérő szegény önkormányzatoknak, amikor a Fidesz politikáját és kétharmados győzelmét azzal segítettem, hogy lelepleztem a Jobbik Morvai Krisztiná-s talmiságát, és a lap sok százezer ingyen példányával sikerült ezt a pártot három-négy százalékkal lejjebb csavarni, és ezzel a kétharmadot elérni, akkor nem volt elégedetlen. Pedig akkor is 'zsidóztam'..."

Amint mondtam: izgalmas olvasmány, hisz mindez egyértelmű bizonyítéka annak, miért is juttatta az Új Színházat Csurkának és fegyverhordozóinak a Fidesz. Bizonyság egyben arra is: a színház új vezetésének kinevezésekor szó sem volt az önjáró főpolgármester egyéni akciójáról, elvégre a Fidesz legalább annyira kötődött Csurkához választási kampánya során, mint Budapest jelenlegi első embere. És nemcsak elnézte, de jó néven is vette azt, amit Csurka, önérzetes keresetlenséggel bevall: hogy "zsidózott".

Ám abban Csurka mégiscsak téved, hogy közvetve épp e "zsidózás" miatt vált volna most kegyvesztetté. Nem. Tarlós - miként Orbán Viktor is - épp azt nem fogja neki megbocsátani soha, hogy lényeges információkat tett közzé a Fidesz 2010-es valódi választási stratégiájáról; arról, hogy Orbán tudatosan díszmagyarba öltöztetett náci eszmékkel kampányolt, s mindeközben a párt kormányprogramja - legalábbis az, ami sebtében el is készült belőle - fel is nőtt az efféle elvárásokhoz. Hogy végig ott szekundált a Fidesz a Jobbik mellett, mögött, előtt - erről-arról előzgetve azt. Hogy Bíró Zoltántól Bayeren át Csurkáig ugyanannak a stílusnak és érvrendszernek adott előjogot, s csinált helyet nekik abban a kultúrában, amelyben ezután nyilvánvalóan nem lehetett már helye Heller Ágnesnek, Radnóti Sándornak, Vajda Mihálynak és számos más olyan értelmiséginek, akinek eddig csak a bokájukig volt alkalmuk felemelkedni, intellektusukig soha. Szó se róla, frusztráló lehet az efféle nemzeti vegetálás...

*

Nos, hogy a Fidesz antiszemita párt-e, és antiszemita lenne-e Orbán maga? Válaszunk minderre - mellőzve most Csurkához, Bayerhez stb. fűződő tapasztalatainkat - az lenne, hogy: nem, egyáltalán nem, sőt... Orbán egyetlen antiszemita kijelentést sem hallatott eddig, miként hivatalosan a Fidesz sem.

Másrészt viszont - amint az idézett cikkből kiderül - Csurka százalékokkal növelte a jelenlegi kormánypárt választási sikerét, és talán túlzás azt állítani, hogy neki köszönhető a kétharmad, de mégis múlott rajta valami... Valami nagyon lényeges. Az, hogy a Fidesz győzelme és Orbán miniszterelnöksége épp azoknak "az európai politikai kultúrával összeegyeztethetetlen" mondatoknak volt köszönhető, melyekért ma Csurka megkapta bocskaijához - Tarlóson keresztül, egyenesen Orbántól - a selyemzsinórt.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.