Ara-Kovács Attila

Olvassunk egy kis Csurkát!

Miért jár a selyemzsinór?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. január 16.

Publicisztika

Néhány hete, a Szent Johanna előadása előtt összefutottam a Nemzetiben Karinthy Mártonnal. Röviden szóba kerültek az aktualitások, mire ő tréfásan kérdőre vont, hogy miért nem néztem még meg színházában a nagy sikerrel most is futó Csurka-darabot.

Önkéntelenül elhúztam a számat, amire ő nyomatékkal megjegyezte: jó, sőt nagyon jó darabról van szó, s hozzátette: oktalanul járok el, ha utóítéleteimre hagyatkozva elszalasztom a lehetőséget...

Később magamba szálltam. Nyilvánvalóan nem Csurka személye hangolt más belátásra, még csak darabjának sikere sem, amiről más forrásból is elképedt beszámolókat hallottam. Inkább az jutott eszembe: milyen tökös gyerek is ez a Marci! Úriember módjára viselkedik egy olyan figurával szemben, aki még az emberi együttérzést is csak olykor és - hogy stílusos legyek - keresztényi könyörületből érdemli ki. Nem Csurkáért, hanem Marci miatt megyek majd el megnézni a darabot - jutottam gyors elhatározásra.

Aztán eltelt néhány decemberi nap, Tarlós István főpolgármester pedig leszedte az Új Színház műsoráról Csurkát, annak legújabb cikke miatt, amiben olyan hangot ütött meg - tegyük hozzá mindjárt: ismételten -, ami "az európai politikai kultúrával összeegyeztethetetlen". A dolog persze nem lepett meg, gyorsan napirendre is tértem fölötte. Csurkát évtizedek óta ismerem. Bohóc jelleme, pontosabban az a senki, aki minduntalan moralitássá igyekszik gerjedni benne, mindig is untatott módfelett. És Tarlós is, akinek végre sikerült valakivé válnia azáltal, hogy az új színházi botrány miatt Christoph von Dohnányi, valamint néhány más nyugati értelmiségi egyáltalán tudomást szerzett létezéséről. Ám az ügy kapcsán eljutott hozzám az inkriminált Csurka-cikk, ami Tarlóst állítólag "felvilágosította" arról, minő kígyót is melengetett addig fajmagyar keblén. És hogy őszinte legyek, valóban meglepett, hogy egy igazi gyöngyszemre leltem.

*

szinhaz.hu-n megtalálható írás összeesküvés-elméleteivel most nem foglalkozom; Csurka munkásságának e vetülete ugyanis sem írói, sem politikai kvalitásokkal nem rendelkezik, elmeállapotát vagy neveltetésének sötétebb tónusait pedig kiváltképp nem tisztem firtatni. Viszont annál izgalmasabbnak bizonyult az a bekezdés, ami a Fidesznek tett saját szolgálatairól mesél. A nagy magyar drámaíró ekként fogalmaz: "Tarlós elégedetlen a Magyar Fórumban közölt írásaimmal. De csak most, amikor Soros megfenyegette. Előzőleg, amikor az ő főpolgármesteri kampányát és őt magát támogattam, mikor a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat bekeretezve eljuttattam az azt kérő szegény önkormányzatoknak, amikor a Fidesz politikáját és kétharmados győzelmét azzal segítettem, hogy lelepleztem a Jobbik Morvai Krisztiná-s talmiságát, és a lap sok százezer ingyen példányával sikerült ezt a pártot három-négy százalékkal lejjebb csavarni, és ezzel a kétharmadot elérni, akkor nem volt elégedetlen. Pedig akkor is 'zsidóztam'..."

Amint mondtam: izgalmas olvasmány, hisz mindez egyértelmű bizonyítéka annak, miért is juttatta az Új Színházat Csurkának és fegyverhordozóinak a Fidesz. Bizonyság egyben arra is: a színház új vezetésének kinevezésekor szó sem volt az önjáró főpolgármester egyéni akciójáról, elvégre a Fidesz legalább annyira kötődött Csurkához választási kampánya során, mint Budapest jelenlegi első embere. És nemcsak elnézte, de jó néven is vette azt, amit Csurka, önérzetes keresetlenséggel bevall: hogy "zsidózott".

Ám abban Csurka mégiscsak téved, hogy közvetve épp e "zsidózás" miatt vált volna most kegyvesztetté. Nem. Tarlós - miként Orbán Viktor is - épp azt nem fogja neki megbocsátani soha, hogy lényeges információkat tett közzé a Fidesz 2010-es valódi választási stratégiájáról; arról, hogy Orbán tudatosan díszmagyarba öltöztetett náci eszmékkel kampányolt, s mindeközben a párt kormányprogramja - legalábbis az, ami sebtében el is készült belőle - fel is nőtt az efféle elvárásokhoz. Hogy végig ott szekundált a Fidesz a Jobbik mellett, mögött, előtt - erről-arról előzgetve azt. Hogy Bíró Zoltántól Bayeren át Csurkáig ugyanannak a stílusnak és érvrendszernek adott előjogot, s csinált helyet nekik abban a kultúrában, amelyben ezután nyilvánvalóan nem lehetett már helye Heller Ágnesnek, Radnóti Sándornak, Vajda Mihálynak és számos más olyan értelmiséginek, akinek eddig csak a bokájukig volt alkalmuk felemelkedni, intellektusukig soha. Szó se róla, frusztráló lehet az efféle nemzeti vegetálás...

*

Nos, hogy a Fidesz antiszemita párt-e, és antiszemita lenne-e Orbán maga? Válaszunk minderre - mellőzve most Csurkához, Bayerhez stb. fűződő tapasztalatainkat - az lenne, hogy: nem, egyáltalán nem, sőt... Orbán egyetlen antiszemita kijelentést sem hallatott eddig, miként hivatalosan a Fidesz sem.

Másrészt viszont - amint az idézett cikkből kiderül - Csurka százalékokkal növelte a jelenlegi kormánypárt választási sikerét, és talán túlzás azt állítani, hogy neki köszönhető a kétharmad, de mégis múlott rajta valami... Valami nagyon lényeges. Az, hogy a Fidesz győzelme és Orbán miniszterelnöksége épp azoknak "az európai politikai kultúrával összeegyeztethetetlen" mondatoknak volt köszönhető, melyekért ma Csurka megkapta bocskaijához - Tarlóson keresztül, egyenesen Orbántól - a selyemzsinórt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.