A család kérésére Török András tette közzé, hogy 2026. március 29-én elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Kiadó szerzője. Azóta a Facebookon sorra emlékeznek meg a nyelvészről kollégái, pályatársai, tanítványai egyaránt.
„Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el” – írja megemlékezésében Turi Tímea, a Magvető főszerkesztője. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara búcsúzásában pedig kiemeli azt, ami talán legelőször jut eszébe róla mindannyiunknak, hogy Nádasdy Ádám
„egyszerre volt tanár, nyelvész, költő, író és műfordító, és bármihez nyúlt, minden területen maradandót alkotott”.
„Az ELTE Bölcsészettudományi Karának évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb hatású tanára volt, akinek híre és sokoldalú tevékenysége messze túlmutatott az egyetem falain. Korunk egyik utolsó polihisztora volt: elsősorban nyelvészetet tanított, de rendkívüli műveltsége és lényeglátása révén a világ bonyolult összefüggéseit is feltárta” – írják.
Nádasdy Ádám 1947. február 15-én született Budapesten. Mind a művészethez, mind a nyelvekhez való szoros kapcsolatát meghatározta családja: édesapja a világszerte ismert rendező, Nádasdy Kálmán volt, édesanyja pedig a csehországi osztrák származású Birkás Lilian operaénekes.
Középiskolai tanulmányait a Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, diplomáját pedig az ELTE angol–olasz szakán szerezte. Pályáját gimnáziumi tanárként kezdte, najd 1972-ben lett az egyetem oktatója, ahol 1997-től az angol nyelvészeti tanszék vezetőjeként tevékenykedett. 1994-ben nyelvtudományok kandidátusa fokozatot szerzett, 2006-ban habilitált, 2017-től professor emeritus címet kapott.
Munkássága költőként, műfordítóként is kiemelkedő. A mai olvasó számára az ő hangján szólalnak meg a világirodalom gyakorlatilag legfontosabb művei. Shakespeare-fordításai, Dante-fordítása korszakalkotónak mondható, míg persze a 20. századi angol irodalom neves műveit sem hanyagolta el.
Költői pályája 35 évesen indult, azóta számtalan verseskötete, prózai műve, esszékötete jelent meg. Kiemelkedő életművét rengeteg díjjal ismerték el: 1990-ben Déry Tibor-jutalmat, 1993-ban Graves-díjat, 2000-ben Füst Milán-díjat kapott, ezt később többek között a Budapestért díj, Szépíró-díj, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj, Üveggolyó-díj, Országh László-díj, Artisjus irodalmi nagydíj követte. A sort hosszasan folytathatnánk. Irodalmi és tudományos munkássága mellett a tudományos ismeretterjesztésben is jeleskedett: 2007-ig írta lapunkba nyelvi ismeretterjesztő cikksorozatát, a Modern Talkingot. Tudósként és költőként sem az elefántcsonttoronyba zárkózó attitűdöt választotta, tanítványaival közvetlen és beszélgetésre kész ember volt, a közéleti témákhoz is értékadó kiállással fordult.
