Labdarúgó Európa-bajnokság Portugáliában: Kell 16 csapat

Sport

Páros év, tehát foci a nyárelõn: olimpiai év, tehát Európa-bajnokság. Ráadásul Dél-Európában, ahol rajongásig imádják a futballt.

Már most dörzsölgetik a kezüket a házigazdák: a Porto révén övék a legnagyobb presztízsû klubtrófea, a Bajnokok Ligája gyõztesének járó serleg, minden stadion felépült-megszépült, a népek felajzva, június 12-tõl július 4-ig az egész ország foglalt.

Õk már nagyon roszszul nem járhatnak, legfeljebb csak akkor, ha a szerencsés sorsolás ellenére nem jutnak tovább a csoportjukból. Erre azonban kevés az esély, egyrészt azért, mert jó a csapatuk, másrészt, mert rögtön a nyitómeccsen azokat a görögöket kapták, akik maguk sem igen értik, hogy kerültek ki: akárhogy nézzük, legnagyobb sztárjaik sincsenek a 200 csúcsjátékos közt Európában, és bizony vakargatnánk a fejünket, ha Nikopolidiszon és Dabizaszon kívül meg kellene nevezni valakit (na jó, a boltoni Giannakopuloszt a Sport1 angol bajnoki összefoglalóiból ismerhetjük, Hariszteasz meg gyakran állt be csereként a Lisztes-féle Werderbe). Mi sokat várunk Kafesztõl, de elsõsorban érzelmi okokból: keresztneve ugyanis Pantelisz, Pantelics pedig ifjúságunk kedvenc jugoszláv kapusa volt, azóta sem hallottunk senkirõl, aki három bajnokin is gólt tudott volna szerezni kapuskirúgásból. Szóval a görögök kevéssé esélyesek.

Nem úgy a spanyolok. Nekik tiszta szívünkbõl drukkolunk, több okból is. Elõször is: Raúl korunk egyik legszebb stílusban futballozó csatára, aki olyan, de olyan sportszerûen és méltósággal viselte-viseli, hogy a Realban Ronaldo érkezésével nem õ az elsõ számú sztár, hogy most megérdemelne valami szép sikert (emlékezzünk: bukott már rajta negyeddöntõt a válogatott), és sosem felejtjük Kiko zokogását a bolgároknak lõtt hatodik gólnál a francia vb-n, õ már tudta, hogy Nigéria, aminek már mindegy volt, simán kikapott Paraguaytól, kiejtve ezzel a spanyolokat.

Az oroszoknál sosem

lehet tudni, mi lesz - csupa ismeretlen név, meg lennénk lepve, ha továbbjutnának, szerintünk Mosztovojt kiállítják a spanyolok ellen, Izmajlov pedig képtelen lesz felnõni a feladathoz.

A francia csoportban talán Horvátország lehet képes meglepetést okozni, bár Prosinecki visszavonulásával az utolsó szerethetõ sutyerák stílusban játszó játékosukat is elvesztették, edzõjük, Otto Barics pedig már megutáltatta magát a fél országgal, mivel közepes Bundesliga-játékosokra épít, és senkit nem válogatott be a Dinamóból.

A svájciak örüljenek, ha gólt rúgnak olyan játékosokkal, mint Gygax, Lonfat vagy Zwyssig, legalább Mügli már kiöregedett. Az angolok jók, James kapus és Wayne Rooney most végre bizonyítani fog, bár így is csak a második helyre van esélyük a franciák mögött. Zidane-ékon elég nehéz fogást találni: 100 százalékos teljesítménnyel jutottak be, legfeljebb Desailly öregedésében bízhatnak az ellenfelek, de lehet, hogy Gallas játszik, és akkor annyi.

A C csoport négyese tûnik a leggyengébbnek, ha lóversenyen lennénk, azt mondanánk, olaszok elõre, alá dán-svéd-bolgár keverve, a dánok már egyszer (1992-ben) meglepték Európát, és kifejezetten masszív csapatnak tûnnek, a svédek visszacsábították Henke Larssont, a bolgároknál viszont csak abban bízhatunk, hogy jön egy Trifon Ivanov-szerû iszapszemû vagy egy fukszokkal teliaggatott új Sztojcskov, és nem kell azért imádkoznunk, hogy Borimirov talán most majd végre megmutatja.

A németek remélhetõleg

kiesnek, és nem rontják el a futballkedvelõ tömegek szórakozását, Ballackon kívül nincs senki, aki egy cselt meg tudna csinálni, valószínûleg ez az Eb nem gyõzi meg Abramovicsot és Berlusconit Ernst vagy Nowotny leigazolásának múlhatatlan szükségességérõl. A lettek csak a szpíkereknek okoznak majd nehéz perceket, Blagonadezdinsz vagy Verpakovszkisz, bár nem hisszük, hogy sokat kellene majd gyakorolniuk. Szerencsés a nevük viszont a magyar sportsajtó számára, néhány valószínû cím a június 24-i napilapokban: Nem lettek hõsök (Nemzeti Sport), Hiányzott az öt lett (Népszabadság), Németország elbúcsúzott (Magyar Nemzet). A hollandok akár nyerhetnek is, õk inkább rapszodikusságuk miatt aggódhatnak: a skótoknak hatot rúgtak örömfocival, a belgáktól (atyaisten, Verheyen!) és a semmilyen írektõl viszont kilátástalan játékkal kaptak ki a múlt héten. Végül

a csehek: minket,

magyarokat talán õk frusztrálnak a leginkább, az hagyján, hogy jégkorongban, kosárlabdában és teniszben überelnek, de hogy fociban és ennyire, csupa ragyogó játékos, Nedved, Baros, Poborsky (az a gól a portugálok ellen '96-ban!), nagyon nehéz nem szeretni õket.

A Magyar Televízió közvetít, és ha Faragó Richárdék átugorják a Hajdú B. István által - a BL-meccsek közvetítésével - magasra tett lécet (amihez azért kell Gulyás kommentátor önmegtartóztatása is), igazán élvezetes három hét áll elõttünk.

Most még nem tudni, ki lesz a tournament felfedezettje, Helder Postiga-é, esetleg Marius Pahars, netán az ifjú Peter Lovenkrands, az mindenesetre biztosnak tûnik, hogy forradalmian új játékrendszerrel, sosem látott taktikával nem ezen az Eb-n lepnek meg minket a résztvevõk.

Amiben nyugodtan bízhat a kedves olvasó: kiváló hangulat, nyilván izgalmas és végsõkig kiélezett küzdelem, valamint a Narancs riportereinek érzékletes, szakértõ, sok szubjektív elemmel és exkluzív információkkal fûszerezett helyszíni tudósításai.

A negyeddöntõkben spanyol-angol, portugál-francia, olasz-cseh és dán-holland meccsek lesznek, az elõdöntõbe a csehek, a franciák, a dánok és a spanyolok kerülnek, az Eb-t Franciaország vagy Csehország nyeri. Vagy valaki más.

Tóth Benedek

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.