Akorai nyolcvanas években iskolánk, a keszthelyi Vajda János Gimnázium időről időre összemérte erejét különböző sportágakban a helyi vendéglátó-ipari szakközépiskola (vszk) csapatával. Rögbimérkőzésre egyetlenegyszer került sor, bíró és szabályok nélkül, a vszk füves focipályáján, amit (elsősorban Sárközi Pisti kivételes futógyorsaságának köszönhetően) végül megnyertünk ugyan, de nem áldozatok nélkül: Barlangász egy tolongásban, amit akkor még nem tudtunk, hogy így hívnak, lábát törte, Misszouri Jenő, dacára a meze alá tömött lengyel törülközőknek, kificamította a vállát, Stefinek pedig, miután egy vehemens cukrásztanuló nekilökte a kapufának, szétnyílt a homloka. Aztán kis anyázás, a végén férfiasan kezet ráztunk, rá két hétre kosárlabdában csúnyán lebuciztunk. Azóta is így képzeljük a rögbimeccseket.