- dck -

A kiállítás érdekessége, hogy nem csupán a tavaly meghalt, legendásan extravagáns, divatellenes divattervezőről (egy német új­ságíró szavaival a „divat pápájáról”) „szól”, hanem egy korszakról, a nyolcvanas évek underground művészetéről, amelyben Király kétségkívül központi szerepet töltött be.

Az 1971 óta Düsseldorfban élő szobrászművész neve itthon talán kevésbé cseng ismerősen, pedig Joseph Beuys igen nagyra tartotta, s az egyik legrangosabb, bár nem műkereskedelmi „kommerszben” utazó német galéria, az Erhard Klein képviseli műveit. Leghíresebb munkáját 1987-ben a Frankfurt am Main-i Dresdner Bank páncéltermében készítette el – 248 darab, egyenként tizenkét és fél kilós aranyrúdból.

Egy mellőzött, a magyar művészettörténet-írás számára szinte ismeretlen szobrászról (feltételezve, hogy nem műkereskedelmi megfontolásból) írt monográfia esetében több kérdésre bizonyosan szeretne választ kapni az olvasó. Ki volt az illető, mikor és miért szorult ki a művészeti életből, mi az életmű "értéke" (jelentősége), továbbá beágyazható-e a magyar művészet történetébe.

A művész neve nem csupán a világ legrövidebb diplomavédéséről (2003) lehet ismert, hanem arról a többször bemutatott videójáról is, melyben egy erdőben sétáló kopasz fiatalember olyannyira leüvölti a magyar zászlót, hogy az elsápad (monokrómmá válik) félelmében.

A leginkább szobrászattal foglalkozó, a kilencvenes évek eleje óta a Képző- és Iparművészeti Lektorátusban dolgozó művészettörténész erősen szubjektív, bár állítása szerint hiteles, a napi művészeti történéseket lejegyző naplója igen érdekes olvasmány.

Az Artpool Művészetkutató Központ negyvenéves történetét bemutató angol nyelvű könyv/katalógus, ahogy azt alcíme (History of an active archive for producing, networking, curating and resarching art since 1970) is jelzi, az ún. aktív archívum koncepciója mentén Galántai György és Klaniczay Júlia közös művészeti projektjét mutatja be.

A Nagyváradon élő és oktató képzőművész humoros és egyben filozofikus multimédiás munkáinak középpontjában a kép és a vizuális manipuláció áll. A nagyrészt interaktív alkotásokból álló tárlat a 2010-es nagyváradi egyéni kiállítását idézi meg, illetve folytatja, központi témája pedig a megfigyelés és az irányítás egymásba fonódó jelensége.