Könyv

Artpool - The Experimental Art Archive Of East-Central Europe

  • - dck -
  • 2014. május 17.

Könyv

Az Artpool Művészetkutató Központ negyvenéves történetét bemutató angol nyelvű könyv/katalógus, ahogy azt alcíme (History of an active archive for producing, networking, curating and resarching art since 1970) is jelzi, az ún. aktív archívum koncepciója mentén Galántai György és Klaniczay Júlia közös művészeti projektjét mutatja be.

A közel 400 eseményt tartalmazó, kronologikus rendben felépülő kötet terjedelmi okokból még így sem tartalmaz mindent - például a Balatonboglári Kápolnatárlatok teljes anyagát már 2003-ban megjelentették -, ráadásul inkább az egyébként igen sikeres nemzetközi jelentőségű projektekre fókuszál. A már tervezett magyar változat részben eltér majd ettől: nagyobb hangsúlyt kapnak majd a csak magyar vagy közép-európai szempontból értelmezhető jelenségek.

Az egyébként jól tagolt könyv előnye és egyben hátránya, hogy az információk (a P60 "galériában" rendezett kiállítások, fluxus-, mail-art, bélyegprojektek stb.) hatalmas mennyiségben zúdulnak a befogadóra. Aki azonban képes szokásos olvasási módszerét feladni, hogy megtapasztalja az Artpoolra jellemző holisztikus szemléletet, bepillantást nyerhet (és megérthet valamit) az Artpool szellemiségéből. Ehhez nagy segítséget nyújt a kötet lehengerlő vizualitása, kezdve a fakszimilében és eredeti A4-es méretben közölt égkék, fűzöld, kamillasárga stb. meghívóktól és projektfelhívásoktól (amelyek minden esetben egyedi postai borítékokban érkeztek a címzettekhez) egészen a már nem létező művek fotódokumentációjáig. A könyvet imponálóan gazdag függelék zárja, amely többek között felsorolja az archívum anyagát felhasználó majd hetven szakdolgozatot és disszertációt. A névsor korántsem lezárt, hiszen a könyv mintegy kiindulási pont lehet a jövő kutatóinak. Főként, hogy a netről pdf formátumban is letölthetik.

Artpool, 2013, 536 oldal, ár nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.