A szocialista művelődési házak programválasztéka (a sokféle elvárás miatt) leginkább vegyes felvágottra emlékeztetett. Bár közösségi és kulturális színtérként definiálja önmagát, a viszonylag új építésű Eötvös10 is ilyen intézmény; van robotikaszakkör, origamifoglalkozás, avivatorna, nosztalgiatánckör, pszichoszínház – és vannak kiállítások is (nem beszélve a lépcsőházakba is betüremkedő, „művészi” fotóprintekről).
Az első emeleti galériában Ganczaugh Miklós munkái láthatók.
A kisméretű, aprólékosan megrajzolt csobánci látképek mellett a festőművész ismert kézjegye is megjelenik; a bibliai témák (van itt Oszlopos Simeon, felbukkan a Jelenések könyve), és a mindent átható, központi motívum, a koncentrikusan táguló kör vagy holdként fénylő gömb, no meg a földet és az eget összekötő nyalábok. Míg ezek a munkák a hely- és útkeresés, a meditáció, a transzcendens iránti vágyakozás már-már absztraktba hajló dokumentumai, a második emeleti foglalkoztatóteremben felaggatott, a fiatal Máté Beáta által jegyzett művek a realitás talaján maradnak, bár (szándékuk szerint) a „hiányt, az űrt vagy a semmit” kívánják megragadni. A Tagolások címen futó, egyébként furcsa méretű (mert kb. húsz cm széles, de legalább egy méter magas táblákból álló) sorozat ismert belvárosi épületek és térrészletek fotóiból indul ki. A szűk képmezőket minden esetben egy meghosszabbított, kockaköves úttest és egy-egy pár tornacsuka (a művész jelenléte) „értelmezi”. Lehet, hogy itt a „lét szférájában lebeg múlt, jelen és jövő”, de szerintem inkább csak ügyesen és látványosan megoldott tájképeket látunk – minden filozófiai fakszni nélkül.
A hely tarkabarkaságára (vagy az uniós pénzek hülye felhasználására) pedig jellemző példa a novemberre beharangozott tárlat, az „otthonról vállalkozó anyák fotókiállítása”. Már izgatottan várom.
Eötvös10, Bp. VI., Eötvös u. 10., nyitva: október 30-ig
