Közmegegyezés szerint a parazita szónak nincs pozitív jelentése. Elekes munkássága viszont ennek ellenkezőjét bizonyítja: ócskapiacról beszerzett, padlásokon talált, rossz minőségű vagy kvalitású (giccses) vásznakon élősködik, kisajátítja és átírja őket. Első lépésben restaurálja a műveket (a „stílben” maradás mindenképpen magas szintű technikai tudást feltételez), majd abszurd vagy játékos elemeket csempész a képekbe. Az eredeti szignót megtartja, de felülírja a saját nevét a számára fontos tizennyolcas számot tartalmazó pecséttel. A kiállítás címadó munkáján (eredeti alkotó: Kaszás) ráadásul tizennyolcas mezben rohangáló focisták bukkannak fel a mezőn szorgoskodó (többek közt kaszáló!) parasztok közelében.
A most látható tizenhárom festmény egyik vezérmotívuma a kör vagy gömb (láthatjuk glóriaként, szappanbuborékként vagy gyöngysorként), a műfaj pedig döntően a portré (köztük például dr. Freud egy szájkosárra vagy kínzóeszközre emlékeztető bőrszíjas szerkezetbe zárva), illetve konkrétan vagy rejtetten egy-egy művésztárs megidézése (a Gerber házai vagy az Ádám Zoltánra hajazó Végzet asszonya című munka). Megjelenik a keresztény ikonológia néhány típusa is – olyan, három elváló részre szabdalt képeken (áltriptichonokon), mint A Mester fája, ahol a gyalult keresztfa egyszerre virágzik és hoz termést (ezzel eteti a karon ülő kis Jézus a bárányt), arról nem is beszélve, hogy összenő József ruhájával és egy álbugyután megoldott kisgömböccel.
A kiállítás minden viccessége ellenére mégis komor hangulatot áraszt: fel-feltűnnek koponyák, halotti maszkok, de láthatunk színes gombostűkkel „átszúrt”, fájdalmas Krisztus-fejet is. A halál intenzív jelenléte mellett viszont ott az élet forrása is – a Rózsák című festményen felbukkanó, gondosan megrajzolt pinákban.
Me-mo-art Galéria, Bp. XIII., Pannónia u. 6., nyitva: február 28-ig
