Köztér

Hervé Loránth Ervin: Repost

  • - dck -
  • 2015. október 3.

Képzőművészet

A dizájnerként és építészként jegyzett művész a nyáron új, szobornak álcázott munkával kedveskedett a fényképezésre éhes helyi és külföldi érdeklődőknek. A Lánc­híd pesti hídfőjénél elhelyezett, egyenesen a megépítendő (?) Makovecz-fallosz felé néző munka egy tavalyi, szintén a Gresham-palota elé befészkelt mű folytatása. Az akkor Feltépve néven futtatott, a gyeptégla alól kitüremkedő, mérges óriás a művész intenciója szerint a kortárs művészetre hívta volna fel a figyelmet. A munka ugyan elnyerte az egyik leghíresebb trendblog elismerését, de ugyanúgy semmi köze a kortárs művészethez, mint a mostani szörnyszülöttnek. Az egynézetű művel nem az a baj, hogy irtózatosan randa, hanem hogy szórakoztató látványosságnál sem több. Önmagán túl nem állít semmit ­ – bár kétségkívül jót tett neki, hogy egy exgraffitis befestette arannyal és feketével.

A nagyméretű munkák iránt erősen elkötelezett Hervé külföldre is szívesen exportálja nem túl eredeti ötletét. Egy viszonylag ismert kertművészeti irányzatot melegített fel, melynek egyik legismertebb példája a Róma közelében található manierista kert, az 1550-es években épült Sacro Bosco, melyet elefántok, tátott szájú óriások, sárkányok, gigászok és óriások pettyeztek. De utalhatunk egy kortárs műre is, Niki de Saint Phalle szintén Olaszországban található, misztikus, szörnyalakokkal benépesített Tarot-kertjére.

S bár ez az óriás üdítően más, mint a várból a gyermekét ledobó Szűzanya vagy a belvárosi pocakos rendőr, a város nem veszt semmit, ha pár napon belül végre lebontják.

 

Budapest V., Széchenyi István tér

­

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.