Köztér

Hervé Loránth Ervin: Repost

  • - dck -
  • 2015. október 3.

Képzőművészet

A dizájnerként és építészként jegyzett művész a nyáron új, szobornak álcázott munkával kedveskedett a fényképezésre éhes helyi és külföldi érdeklődőknek. A Lánc­híd pesti hídfőjénél elhelyezett, egyenesen a megépítendő (?) Makovecz-fallosz felé néző munka egy tavalyi, szintén a Gresham-palota elé befészkelt mű folytatása. Az akkor Feltépve néven futtatott, a gyeptégla alól kitüremkedő, mérges óriás a művész intenciója szerint a kortárs művészetre hívta volna fel a figyelmet. A munka ugyan elnyerte az egyik leghíresebb trendblog elismerését, de ugyanúgy semmi köze a kortárs művészethez, mint a mostani szörnyszülöttnek. Az egynézetű művel nem az a baj, hogy irtózatosan randa, hanem hogy szórakoztató látványosságnál sem több. Önmagán túl nem állít semmit ­ – bár kétségkívül jót tett neki, hogy egy exgraffitis befestette arannyal és feketével.

A nagyméretű munkák iránt erősen elkötelezett Hervé külföldre is szívesen exportálja nem túl eredeti ötletét. Egy viszonylag ismert kertművészeti irányzatot melegített fel, melynek egyik legismertebb példája a Róma közelében található manierista kert, az 1550-es években épült Sacro Bosco, melyet elefántok, tátott szájú óriások, sárkányok, gigászok és óriások pettyeztek. De utalhatunk egy kortárs műre is, Niki de Saint Phalle szintén Olaszországban található, misztikus, szörnyalakokkal benépesített Tarot-kertjére.

S bár ez az óriás üdítően más, mint a várból a gyermekét ledobó Szűzanya vagy a belvárosi pocakos rendőr, a város nem veszt semmit, ha pár napon belül végre lebontják.

 

Budapest V., Széchenyi István tér

­

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.