A dizájnerként és építészként jegyzett művész a nyáron új, szobornak álcázott munkával kedveskedett a fényképezésre éhes helyi és külföldi érdeklődőknek. A Lánchíd pesti hídfőjénél elhelyezett, egyenesen a megépítendő (?) Makovecz-fallosz felé néző munka egy tavalyi, szintén a Gresham-palota elé befészkelt mű folytatása. Az akkor Feltépve néven futtatott, a gyeptégla alól kitüremkedő, mérges óriás a művész intenciója szerint a kortárs művészetre hívta volna fel a figyelmet. A munka ugyan elnyerte az egyik leghíresebb trendblog elismerését, de ugyanúgy semmi köze a kortárs művészethez, mint a mostani szörnyszülöttnek. Az egynézetű művel nem az a baj, hogy irtózatosan randa, hanem hogy szórakoztató látványosságnál sem több. Önmagán túl nem állít semmit – bár kétségkívül jót tett neki, hogy egy exgraffitis befestette arannyal és feketével.
A nagyméretű munkák iránt erősen elkötelezett Hervé külföldre is szívesen exportálja nem túl eredeti ötletét. Egy viszonylag ismert kertművészeti irányzatot melegített fel, melynek egyik legismertebb példája a Róma közelében található manierista kert, az 1550-es években épült Sacro Bosco, melyet elefántok, tátott szájú óriások, sárkányok, gigászok és óriások pettyeztek. De utalhatunk egy kortárs műre is, Niki de Saint Phalle szintén Olaszországban található, misztikus, szörnyalakokkal benépesített Tarot-kertjére.
S bár ez az óriás üdítően más, mint a várból a gyermekét ledobó Szűzanya vagy a belvárosi pocakos rendőr, a város nem veszt semmit, ha pár napon belül végre lebontják.
Budapest V., Széchenyi István tér
