Ennek legszebb példája a (nem véletlenül) Edward Snowdennek ajánlott Panoptikum című 2014-es installáció, amelyet egy konzol segítségével lehet "felkelteni", és meglesni a kinyíló szem mögötti világokat. Miközben azonban behatolunk a szem mélyébe (a vizuális emlékezet gyűrű alakú tornyába) a szem is figyel minket: a fölötte elhelyezett webkamera időről időre lefényképezi a nézőket, majd a fotókat beemeli az emlékkép-struktúrába. E "vizuális csapda" előképének tekinthető a kiállítás címét is adó munka. A kissé didaktikus művet (egy doboztérben mozgó háromdimenziós önarcképet) egy joystick segítségével lehet szóra bírni: míg kívül a Ceausüescu-rezsim fekete-fehér fényképei futnak, a szoba belsejében a pop-art szabadsága uralkodik.
A kiállítást a kevésbé szájbarágós munkák teszik roppant szórakoztatóvá és üdítővé: az önportré, amit gombnyomással lehet felfújni és pumpálással leereszteni, vagy a Motivációs segédeszköz címen futó installáció, ahol egy minisúlyzó mozgatásával segíthetünk a kivetített képen küszködő súlyemelőnek (a sikeres kinyomást magasztos hangeffektus ünnepli). A legviccesebb kétségkívül a kicsiny bokszaréna, melyben az egyik pankrátor egy Stand up for your rights! feliratú transzparenst emel a magasba. Kiütött ellenfelén úgy segíthetünk, ha leülünk egy székre. Ekkor a figura felpattan - mi pedig egyszerre örülünk a látványnak és tettünk paradoxonjának.
MaMű Galéria, Bp. VII., Damjanich u. 39, nyitva március 7-ig
