Ebből is kitetszik, hogy Horváth művészeti attitűdjének szerves része a provokáció, illetve a társadalom- és intézménykritika, jelesül az ál-Magyarország politikai visszásságainak és megkövült struktúráinak kíméletlenül gunyoros ostorozása.
Most kiállított három installációját a szabadságharc fogalma köti össze. Ennek is a pátoszmentes, kudarcos és kisstílűen működő válfaja, amelynek jellemzője, hogy a "polgár olykor saját kardélére tűzi könyvelőjét [...], de szeme se rebbenhet, ha a gázolvasót fogadja otthon vacsorára".
Ezt a kiábrándult szabadságharc-képet visszhangozzák a művek is. A művészeti intézmények megváltozott viszonyaira reflektáló tábla (amelyen minden, a látogató által is felírható szónak a-ra kell végződnie) végeredményben éppoly kusza és zavaros helyzetet mutat, mint az újraosztott és szétvert kulturális mátrix. Ez a (szó szerinti) bénultság köszön vissza az Együtt 2014 című, legalább kétolvasatú munkán. A falra felszögezett, vázai mentén szétfeszített két felnőtt- és egy gyerekbicikli a polgári család szabadságának metaforikus tárgyát dermeszti meg, mellesleg pedig utal a kormányváltó pártok kormányzásképtelenségére.
A kiállítás legjobb műve egy térdelő alakot formázó, fej nélküli faszobor, amely az 1990-es választásokra készített, Brezsnyev és Kádár csókját "ábrázoló" fideszes pólót viseli, mellén egy 1849-es, a szabadságharc leveréséért osztogatott kitüntetéssel. Ennél frappánsabban nehéz az ifjú demokraták pályafutását jellemezni.
acb Attachment, Budapest VI., Eötvös u. 2., nyitva május 29-ig
