Kiállítás

Horváth Tibor: "Fagyott vízen a szél is csúszik"

  • - dck -
  • 2014. június 15.

Képzőművészet

A művész neve nem csupán a világ legrövidebb diplomavédéséről (2003) lehet ismert, hanem arról a többször bemutatott videójáról is, melyben egy erdőben sétáló kopasz fiatalember olyannyira leüvölti a magyar zászlót, hogy az elsápad (monokrómmá válik) félelmében.

Ebből is kitetszik, hogy Horváth művészeti attitűdjének szerves része a provokáció, illetve a társadalom- és intézménykritika, jelesül az ál-Magyarország politikai visszásságainak és megkövült struktúráinak kíméletlenül gunyoros ostorozása.

Most kiállított három installációját a szabadságharc fogalma köti össze. Ennek is a pátoszmentes, kudarcos és kisstílűen működő válfaja, amelynek jellemzője, hogy a "polgár olykor saját kardélére tűzi könyvelőjét [...], de szeme se rebbenhet, ha a gázolvasót fogadja otthon vacsorára".

Ezt a kiábrándult szabadságharc-képet visszhangozzák a művek is. A művészeti intézmények megváltozott viszonyaira reflektáló tábla (amelyen minden, a látogató által is felírható szónak a-ra kell végződnie) végeredményben éppoly kusza és zavaros helyzetet mutat, mint az újraosztott és szétvert kulturális mátrix. Ez a (szó szerinti) bénultság köszön vissza az Együtt 2014 című, legalább kétolvasatú munkán. A falra felszögezett, vázai mentén szétfeszített két felnőtt- és egy gyerekbicikli a polgári család szabadságának metaforikus tárgyát dermeszti meg, mellesleg pedig utal a kormányváltó pártok kormányzásképtelenségére.

A kiállítás legjobb műve egy térdelő alakot formázó, fej nélküli faszobor, amely az 1990-es választásokra készített, Brezsnyev és Kádár csókját "ábrázoló" fideszes pólót viseli, mellén egy 1849-es, a szabadságharc leveréséért osztogatott kitüntetéssel. Ennél frappánsabban nehéz az ifjú demokraták pályafutását jellemezni.

acb Attachment, Budapest VI., Eötvös u. 2., nyitva május 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.