Kiállítás

ŽILVINAS KEMPINAS: ÖTÖDIK FAL

  • - dck -
  • 2014. november 3.

Képzőművészet

A negyvenöt éves, Litvániában született és New Yorkban élő képzőművész 2007 óta számít igazi sztárnak ­ – ekkor nyerte el a rangos Calder-díjat. A szakma és a műkereskedelem elismerésén túl (munkáit ma négy nemzetközi galéria képviseli), a 2009-es velencei biennálén, a litván pavilonban bemutatott monumentális installációja után ráadásul a közönség egyik kedvencévé vált. Művei ugyanis egyszerre reflektáltak és látványosak – s ebben nem kivétel a Műcsarnok előterében, illetve M0-nak nevezett projekttermében látható két munka sem.

Kempinas egyéni kézjegyét a VHS kazettákból kiemelt mágnesszalagok kreatív alkalmazása jellemzi. A kezdetben használt mikrofilmeket és 35 mm-es filmtekercseket (és ezzel a kép a képben problémáját) azért hagyta el, mert jobban érdekelte a térbe írt rajz, azaz a vonal kérdése ­ – ehhez pedig jobban illeszkedik egy flexibilis, vékony és fényesen sötét anyag.

A művész 2004 óta készít kinetikus szobrokat; leghíresebb műve a 2008-as Double 0, amely két venti­látor által lebegtetett, izgő-mozgó mágnesszalagkörből és az általa vetett árnyékrajzból áll. Hasonlóan híres és sokat fotózott munkája a most a bejáratnál, a padlón elhelyezett Forrás. A kissé már az op art tartományába átbillenő, kör alakú mű valójában egy vékony, mágnesszalagokból álló felület, amelyet egy fekete ventilátor tart folyamatosan hullámzó mozgásban: akár egy olajjal szennyezett víz tükrét a szél vagy a felbugyogó forrásvíz.

Az M0-ban kiállított helyspecifikus (igaz, már harmadik alkalommal elkészített) installáció illeszkedik a térbe feszített s így a tér szerkezetét is felülíró munkái sorába. Az elanyagtalanított, áttetsző, átlósan s egyben ívesen futó Ötödik fal a kiállítóteret kettészelő, padlótól a mennyezetig érő mágnesszalagsorból áll össze. Ez az izgalmas minimalizmus kicsit túl szépnek tűnik – bár kétségkívül igaz.

Műcsarnok, nyitva november 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.