Kiállítás

ŽILVINAS KEMPINAS: ÖTÖDIK FAL

  • - dck -
  • 2014. november 3.

Képzőművészet

A negyvenöt éves, Litvániában született és New Yorkban élő képzőművész 2007 óta számít igazi sztárnak ­ – ekkor nyerte el a rangos Calder-díjat. A szakma és a műkereskedelem elismerésén túl (munkáit ma négy nemzetközi galéria képviseli), a 2009-es velencei biennálén, a litván pavilonban bemutatott monumentális installációja után ráadásul a közönség egyik kedvencévé vált. Művei ugyanis egyszerre reflektáltak és látványosak – s ebben nem kivétel a Műcsarnok előterében, illetve M0-nak nevezett projekttermében látható két munka sem.

Kempinas egyéni kézjegyét a VHS kazettákból kiemelt mágnesszalagok kreatív alkalmazása jellemzi. A kezdetben használt mikrofilmeket és 35 mm-es filmtekercseket (és ezzel a kép a képben problémáját) azért hagyta el, mert jobban érdekelte a térbe írt rajz, azaz a vonal kérdése ­ – ehhez pedig jobban illeszkedik egy flexibilis, vékony és fényesen sötét anyag.

A művész 2004 óta készít kinetikus szobrokat; leghíresebb műve a 2008-as Double 0, amely két venti­látor által lebegtetett, izgő-mozgó mágnesszalagkörből és az általa vetett árnyékrajzból áll. Hasonlóan híres és sokat fotózott munkája a most a bejáratnál, a padlón elhelyezett Forrás. A kissé már az op art tartományába átbillenő, kör alakú mű valójában egy vékony, mágnesszalagokból álló felület, amelyet egy fekete ventilátor tart folyamatosan hullámzó mozgásban: akár egy olajjal szennyezett víz tükrét a szél vagy a felbugyogó forrásvíz.

Az M0-ban kiállított helyspecifikus (igaz, már harmadik alkalommal elkészített) installáció illeszkedik a térbe feszített s így a tér szerkezetét is felülíró munkái sorába. Az elanyagtalanított, áttetsző, átlósan s egyben ívesen futó Ötödik fal a kiállítóteret kettészelő, padlótól a mennyezetig érő mágnesszalagsorból áll össze. Ez az izgalmas minimalizmus kicsit túl szépnek tűnik – bár kétségkívül igaz.

Műcsarnok, nyitva november 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”