Az egyetlen napig és csak a biztonsági őrök és irodai munkatársak által megcsodálható, később fotódokumentáción megtekinthetővé tett Aranykutya – amely a hulladék fából összeállított Nagy Kutya nemesített és síkba kiterített „mása” – egyenes leszármazottja Medve-rajzokból összeálló Plutó-sorozatának.
A Liget Galériában látható kiállítás azt mutatja, hogy a művész továbbra sem hagyott fel az égbolt kémlelésével. Bár éjszakánként távcsővel pásztázza a másvilágot, különös, monokrómba hajló akvarelljei nem a technika vagy az űrkutatás igenléséről „szólnak” – lásd az egyik munkáját, melynek „tárgya” egy szkafander sisakján tükröződő havasi gyopár. Nagyon személyes, nagyon lírai és szomorkás világ ez, ahol a gomolygó, párás ködben egymásra vetülnek a különféle idősíkok (emlékek) és terek (a kozmosz bolygóival és vándorló űrszondáival és a „reális” virágokkal jelzett táj), a valós alakok (önportrék, családtagok), a biomorf és butuska szörnyek, illetve a szellemek (angyalok). Nézhetjük sorozatként is a képeket, de az egyes (gyakran irodalmi műveken alapuló) munkák fájdalmas szépsége magába rántja a nézőt. Mintha külön kis történetek vagy mesék, belső utazások morzsái hullanának elénk, melyekben visszatérő motívum a hiány és a vágyakozás. Depressziósak viszont nem lehetünk tőlük – erről a művekbe csempészett váratlan, olykor humoros motívumok gondoskodnak.
Liget Galéria, Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 5. Nyitva szeptember 11-ig
