kiállítás

Medve András: Mégse robotok

  • - dck -
  • 2014. szeptember 28.

Képzőművészet

Az 1971 óta Düsseldorfban élő szobrászművész neve itthon talán kevésbé cseng ismerősen, pedig Joseph Beuys igen nagyra tartotta, s az egyik legrangosabb, bár nem műkereskedelmi „kommerszben” utazó német galéria, az Erhard Klein képviseli műveit. Leghíresebb munkáját 1987-ben a Frankfurt am Main-i Dresdner Bank páncéltermében készítette el – 248 darab, egyenként tizenkét és fél kilós aranyrúdból.

Az egyetlen napig és csak a biztonsági őrök és irodai munkatársak által megcsodálható, később fotódokumentáción megtekinthetővé tett Aranykutya – amely a hulladék fából összeállított Nagy Kutya nemesített és síkba kiterített „mása” – egyenes leszármazottja Medve-rajzokból összeálló Plutó-sorozatának.

A Liget Galériában látható kiállítás azt mutatja, hogy a művész továbbra sem hagyott fel az égbolt kémlelésével. Bár éjszakánként távcsővel pásztázza a másvilágot, különös, monokrómba hajló akvarelljei nem a technika vagy az űrkutatás igenléséről „szólnak” – lásd az egyik munkáját, melynek „tárgya” egy szkafander sisakján tükröződő havasi gyopár. Nagyon személyes, nagyon lírai és szomorkás világ ez, ahol a gomolygó, párás ködben egymásra vetülnek a különféle idősíkok (emlékek) és terek (a kozmosz bolygóival és vándorló űrszondáival és a „reális” virágokkal jelzett táj), a valós alakok (önportrék, családtagok), a biomorf és butuska szörnyek, illetve a szellemek (angyalok). Nézhetjük sorozatként is a képeket, de az egyes (gyakran irodalmi műveken alapuló) munkák fájdalmas szépsége magába rántja a nézőt. Mintha külön kis történetek vagy mesék, belső utazások morzsái hullanának elénk, melyekben visszatérő motívum a hiány és a vágyakozás. Depressziósak viszont nem lehetünk tőlük – erről a művekbe csempészett váratlan, olykor humoros motívumok gondoskodnak.

Liget Galéria, Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 5. Nyitva szeptember 11-ig

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.