- krusovszky -

A gyerekeket megcélzó populáris kultúrá­ban csak úgy hemzsegnek az egerek.

Nem szűkölködik sem a kortárs magyar líra, sem a honi költészeti hagyomány a nyomasztásban.

Egy író jelentőségét alighanem jól mutatja, mennyi legenda és frázis veszi körül a műveit, még inkább a személyét.

Portugáliában járunk, 1968-ban, mely esztendő arrafelé kevésbé a hippimozgalomról vagy a diáklázadásokról maradt emlékezetes, inkább az elkeseredett gyarmati háború nyomorúságáról, illetve abban az évben ért véget a meglehetősen hosszú Salazar-korszak. De amikor történetünk indul, „az öreg” még él, a rendszer szemfüles pártkatonái ugyanakkor már nagyon helyezkednek a főnök betegágya körül.

Minden könyve műfaj eladási statisztikáját megdobja, ha bombasztikus kontextusba emelnek egy-egy híres nevet.

Ha vannak sztárszakácsok, sztárközgazdászok vagy sztárállatbefogók, akkor miért ne beszélhetnénk sztárfilozófusokról is?

„…egykor érzékeny poéta / most könyörtelen pártelnök”, utal magára egy új versében a korábbi RMDSZ-elnök, aki két ízben is Románia miniszterelnök-helyettese volt.

Egy ideje a magyar gyerekirodalomban az abszurd is megtalálta a helyét.

Elég magas labda az elmért címválasztás, nem is csapnánk le, de azt azért megjegyeznénk, hogy e karcsú novellagyűjtemény szövegei inkább Kosztolányi, Karinthy, sőt akár Mikszáth kisprózájával mutatnak némi rokonságot.

Vannak költők, akik a pályájuk egy pillanatában rátalálnak egy hangra, majd utána a következő éveket vagy évtizedeket ennek kitartásával, kikristályosításával töltik.

A kötet verseinek lírai megszólalója egy fiatal férfi, az a bizonyos (ahogy régebben mondtuk volna) „beérkezett” családos ember, kerttel, házzal.

A Helikon Kiadó zsebkönyvsorozata Weöres Sándor Füves könyvének újrakiadásával eljutott a 100. kötetig, de előtte még, a 99. helyen egy rendhagyó antológiát hoztak ki.