Kosztolányi Velencéje
Kosztolányi már jóval hamarabb bevette magát Velencébe, mint Szerb Antal, csak éppen nem gyártott hozzá mitológiát.
Kosztolányi már jóval hamarabb bevette magát Velencébe, mint Szerb Antal, csak éppen nem gyártott hozzá mitológiát.
Iszonyú jó lehet most kortárs norvég szerzőnek lenni.
„Oroszország olyan, mint a befagyasztott / telefonbeszélgetések kontinense, / ahol könnyen el lehet csípni / egy szilveszteri telefonhívást 1974-ből”
Irónia, empátia, humor és melankólia jellemzi e nagy méretű színes fotókat.
Egy remek film Verzió Filmfesztiválon: a Habiszti – Csak azért is!
Ha létezik költői dokumentumfilm, a görög Efthymia Zymvragaki műve egészen biztosan az.
Napjaink könyvkiadási viszonyainak egyik legnagyobb vesztese a kortárs külföldi líra.
A gyerekeket megcélzó populáris kultúrában csak úgy hemzsegnek az egerek.
Nem szűkölködik sem a kortárs magyar líra, sem a honi költészeti hagyomány a nyomasztásban.
Egy író jelentőségét alighanem jól mutatja, mennyi legenda és frázis veszi körül a műveit, még inkább a személyét.
Portugáliában járunk, 1968-ban, mely esztendő arrafelé kevésbé a hippimozgalomról vagy a diáklázadásokról maradt emlékezetes, inkább az elkeseredett gyarmati háború nyomorúságáról, illetve abban az évben ért véget a meglehetősen hosszú Salazar-korszak. De amikor történetünk indul, „az öreg” még él, a rendszer szemfüles pártkatonái ugyanakkor már nagyon helyezkednek a főnök betegágya körül.