Visszhang: könyv

Bodor Ádám: Az értelmezés útvesztői

  • - krusovszky -
  • 2022. március 16.

Visszhang

Egy író jelentőségét alighanem jól mutatja, mennyi legenda és frázis veszi körül a műveit, még inkább a személyét.

Bodor Ádámról rengeteg népszerű közhelyet forgat az irodalmi gépezet, s ezek közül is kiemelkednek a szűkszavúságáról, nehéz megközelíthetőségéről szólók. A Balla Zsófiával közösen jegyzett, s nemrégiben újra kiadott életút-beszélgetés (A börtön szaga) után most a rövidebb interjúiból kapunk egy majd 300 oldalas válogatást. E két munka után a szerzői szófukarság kérdése egyre nehezebben védhető állításnak tűnik. Igaz, majd’ mindegyik interjúban előkerül mégis.

Bár a meglehetősen szűkszavú (na tessék!) szerzői előszó szabadkozik a visszatérő témák sora miatt, erről a legkevésbé Bodor tehet. Jobban mondva senki sem tehet. Bizonyos életművek folyton ugyanazokat a kérdéseket hívják elő, és aztán csodák csodája, mégsem válnak monotonná – ahogy maga az életmű sem az. Bodor remek beszélgetőpartner, aki a változó színvonalú és stílusú kérdések nyomán szintén változó stílusban, ugyanakkor élesen és érdekesen fogalmazza meg a válaszait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.