Bodor Ádámról rengeteg népszerű közhelyet forgat az irodalmi gépezet, s ezek közül is kiemelkednek a szűkszavúságáról, nehéz megközelíthetőségéről szólók. A Balla Zsófiával közösen jegyzett, s nemrégiben újra kiadott életút-beszélgetés (A börtön szaga) után most a rövidebb interjúiból kapunk egy majd 300 oldalas válogatást. E két munka után a szerzői szófukarság kérdése egyre nehezebben védhető állításnak tűnik. Igaz, majd’ mindegyik interjúban előkerül mégis.
Bár a meglehetősen szűkszavú (na tessék!) szerzői előszó szabadkozik a visszatérő témák sora miatt, erről a legkevésbé Bodor tehet. Jobban mondva senki sem tehet. Bizonyos életművek folyton ugyanazokat a kérdéseket hívják elő, és aztán csodák csodája, mégsem válnak monotonná – ahogy maga az életmű sem az. Bodor remek beszélgetőpartner, aki a változó színvonalú és stílusú kérdések nyomán szintén változó stílusban, ugyanakkor élesen és érdekesen fogalmazza meg a válaszait.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
