Visszhang: tévésorozat

Egy nap

  • - krusovszky -
  • 2024. augusztus 28.

Visszhang

Egyszer már nekifutott a filmipar, hogy vászonra vigye David Nicholls 2009-es romantikus regényét az Egy napot.

A sztori 2011-ben kétségtelenül élőbb volt, Anne Hathaway meg a megjegyezhetetlen arcú srác (Jim Sturgess) főszereplésével bemutatott változat azonban elég haloványra sikeredett, de ez még mindig nem tűnik elégséges indoknak arra, hogy a Netflix tizennégy részes szériában térjen vissza a sztorihoz 2024-ben. Mégis erre került sor valamiért.

Tehát van Dex(ter) és Em(ma), akik összejönnek egy estére a 80-as évek vége felé, aztán meg mégse jönnek össze, de nem tudnak szabadulni egymástól évtizedeken át a majdnem boldog, valójában borzasztó befejezésig. Dex szép, gazdag, de seggfej, Em ugyancsak szép, ellenben okos, de szegény. Egyik sem nagyon érdekes személyiség. A ’24-es verziót megbolondítja kicsit, hogy Em indiai bevándorló család sarja lesz, bár ennek kifejtésére túl sok energiát nem pazarolt a rendező Nicole Taylor. Igaz, másra sem: a motivációk, vonzalmak, gyűlölök-szeretek viszonyok nincsenek kifejtve rendesen, a családi háttér inkább kabarészerű, a társadalomrajz egy karikatúránál is elnagyoltabb, ráadásul minden egyes mellékszereplő enyhén imbecillisnek tűnik. Vajon miért? Mindenesetre nagyobb gond, hogy a hőseinkért nemigen tudunk izgulni, mert vagy érdektelenek (ha boldogok), vagy visszataszítók (ha boldogtalanok). Gondolhatnánk, hogy ez afféle Y generációs Ilyenek voltunk, de reméljük, ez senkinek nem jut komolyan az eszébe. Így kezdünk arra gyanakodni, hogy az alapanyagot szolgáltató regénnyel van a bibi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”