Sternfeld az Egyesült Államok különböző (mármint egymástól is nagyban különböző) sarkait járva készítette őket. E képek a mára meglehetősen szétfárasztott vizuális percepciónk számára olykor akár unalmasnak is tűnhetnek, de nem azok.
Elkészülésük idején (1978 és 1986 között) a művészi fotográfia jobbára fekete-fehér volt, a Sternfeld-féle új színes fotográfia (New Color Photography) kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon. A hatalmas, festményszerű képek úgy jelenítik meg a korabeli amerikai társadalom néhány aspektusát, hogy egyáltalán nem mozdulnak el a dokumentarizmus felé. Olykor inkább szólnak a tájról, az épített környezetről, egy-egy emberi alakról, elkapott tekintetről, mintsem hogy valós történetet lehetne vagy kellene mögéjük húzni. És mégis leképeznek egy egész korszakot, egy nagyon nagy és sokféle ország lelkiállapotát, hangulatát, illetve – ahogy a cím mondja – kilátásait. Minden képen van valami zavarba ejtő – egy horpadás a kocsi oldalán, egy különös reklámszatyor, az apa túl szűk nadrágja.
Sternfeld művészete még most sem jutott el egészen hozzánk, de azzal, hogy az életmű egy igen jelentős szelete – benne a fő mű státuszú American Prospects is – a bécsi Albertina tulajdonába került, bizonyára sokan megismerik majd. Az elmúlt negyven év tükrében az anyagra pillantva meg kell állapítanunk, hogy semmit sem veszített a frissességéből és az aktualitásából.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
