A titokzatos Ágoston Tamás végre tudja hajtani azt a bravúrt, hogy szövegvilága még ebben az erős mezőnyben is egészen letaglózóan sötétnek tűnjön. Rögtön a borítói: 2019-ben A visszaalvás művészete egy post mortem (tehát élőnek beállított, de már halott embereket – ráadásul gyerekeket – ábrázoló) fotóval jelent meg, ezúttal pedig Tímár Péter hullaházi felvétele került a friss kötet címlapjára.
A költő a harmadik kötetében a korábbi, főként asszociációkra építő, hol Schopenhauer, hol (gyakrabban) Kafka hatását mutató filozofikus szabadverset a jóval szigorúbb szonettformára cseréli. Ennek vannak termékeny következményei (például nem a korábbról hozott paneleket görgeti tovább, hanem valami másba kezd), ugyanakkor a határozottabb keretek sokszor leszűkítik a versek asszociációs mozgásterét, illetve a gondolatmenetek dinamikáját, amitől a korábbi két kötete igazán izgalmasnak tűnt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
