Nem úgy hősünk, aki nemrég tért meg az angolai dzsungel véres harcaiból, és ennek megfelelően egyfelől rémálmok gyötrik, másfelől titokzatosan tud nézni, harmadrészt meg ipari mennyiségben fogyasztja a szeszt és a cigarettát. Miguel Nunes lendületes alakításában João Vidal a rendszer aranyifja is lehetne, a papa, bizonyos Henrique Vidal ugyanis valami miniszter, és az említett betegágyi verseny egyik lehetséges befutójának tűnik épp. Csakhogy João Afrikában a gyilkolászás hatására komcsi lett, s ennek megfelelően hazatérve egy alapos, bár csak felvillanó részletekben láttatott KGB-kiképzés után orosz ügynökként veszi fel a munkát, s kéri magát a Glória do Ribatejo nevű faluban berendezett rádióállomásra, a RARET-re.
Kétségtelen, hogy a hidegháború portugál fénytörésben valami újszerű sztorinak tűnik elsőre. Azt hihettük volna, ők ebből a maguk retró-fasiszta diktatúrája miatt tulajdonképpen ugyanúgy kimaradtak, mint a világháborúból, de ez, mint látjuk, közel sem volt így. A RARET létezett, ott játszották át a kontinens keleti felébe szánt Szabad Európa-adásokat Amerikából. Hogy mennyi valódi kémtevékenység zajlott le a falai mögött, nyilván nem tudható, de a sorozat állítása szerint ez a kis isten háta mögötti település is döntő fontosságú hely volt a világtörténelem eme periódusában. Hisszük vagy sem, de miért ne hinnénk?
Tiago Guedes rendező és Pedro Lopes forgatókönyvíró mindenesetre egy fordulatos kémjátszmát tett le az asztalra, igaz, olyat, aminek minden fordulatát láttuk már valahol. Tehát azon túl, hogy nagyon lehet örülni a portugál nyelvű párbeszédeknek és a kor-, illetve helyszínfestő elemeknek, a történet maga nem olyan nagyon izmos. Az orosz kémek éppen olyanok, mint amilyenek már ezer másik filmben voltak: kifinomultak, szépen zongoráznak, garbót hordanak, és közben pokoli kegyetlenek. Velük szemben a kicsit butuska, de kisportolt és széles mosolyú amerikaiak állnak, akik pont úgy néznek ki, mint akik már meg is nyerték a hidegháborút, és hát tudjuk is, hogy így lesz majd, szóval ők tök érdektelenek. A két oldal között lavíroznak a derék portugálok, már amikor nem épp isznak vagy szeretkeznek, vagy a háborús traumáikkal vannak elfoglalva.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
