VERZIÓ 20.: Visszhang

Függőlegesen esik a fény

  • - krusovszky -
  • 2023. november 22.

Visszhang

Ha létezik költői dokumentumfilm, a görög Efthymia Zymvragaki műve egészen biztosan az.

Lefojtott monológok, lírai mondatok, lassú hömpölygés, a természet és az ember kiszolgáltatottsága és esendősége, a régi sebek sajgása hat át minden egyes képet. Adott egy sziget, azaz mindjárt kettő is. Kréta és Tenerife. A rendezőnő az egyikről elmenekül az emlékként is folyton fenyegető gyerekkori traumái elől, hogy sok évvel később megérkezzen a másikra, másvalaki történetébe, amelyben persze a sajátjára talál végül. Hogy mennyi ebben a fikció vagy mennyi a rögvaló, nagy kérdés, hiszen költői térben mozgunk, bármi lehetséges. Egy Ernesto nevű férfi keresi meg a rendezőnőt, hogy forgasson filmet az életéről, amelyet egy regényben is feldolgozott. Ez az élet a családon belüli erőszak elszenvedéséről és elkövetéséről szól. Szinte elviselhetetlen, és alighanem feldolgozhatatlan régi bűnök és fájdalmak kerülnek terítékre. Betegség és félelem, elveszített egyensúly, és késő bánat. Ernesto arcából szinte olvasni lehet, de vajon mit? Közben természetfilmeket idéző látványvilág és lenyűgöző napsütés díszletezi az emberi sorsok sötét oldalát. Mire lehet jutni a fájdalmak és megbánások megosztási aktusán át, alighanem Zymvragaki filmje végső soron erre keresi a választ.

Bár az sem biztos, hogy a megtalált témához a választott lírai filmnyelv az üdvözítő út. A Függőlegesen esik a fény mindenesetre szép film, talán túlságosan is az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.