Visszhang: könyv

Kosztolányi Velencéje

  • - krusovszky -
  • 2025. január 22.

Visszhang

Kosztolányi már jóval hamarabb bevette magát Velencébe, mint Szerb Antal, csak éppen nem gyártott hozzá mitológiát.

Ezt most a Magvető Kiadó teszi meg, a 2023-ban kiadott Szerb Antal útikönyv (A harmadik torony) után Kosztolányi velencei tárgyú jegyzeteiből, tárcáiból, leveleiből adnak közre egy karcsú kötetnyit, a Fortepanról származó fotókkal.

„Elsősorban azért utazom, mert az emberek nem ismernek, s jobbnak képzelnek vagy rosszabbnak, okosabbnak vagy ostobábbnak, szegényebbnek vagy gazdagabbnak, mint vagyok, szóval: másnak.” A töredékes szövegekben ott lapulnak Kosztolányi legfőbb írói jegyei: a fanyar szellemesség, a pontos és gyors megfigyelések, némi mélabú és az életélvezet keveréke. Afféle Velence-esszévé nem áll össze az anyag, villanásokat látunk, amelyek azonban nem veszítettek sokat fényerejükből. „Úgy érzem, itt mindenki csak átutazóban van, s az élet itt csak színjáték” – írja, egyébként egy hatvanvalahány halálos áldozattal járó vaporetto-baleset kapcsán. Igaz, tömegről nem panaszkodik Kosztolányi, de arról beszámol, mennyi külföldi turista kering a sikátorokban. Angolok, németek főleg – annak a tömegturizmusnak a kezdeteinél járunk, amelynek a mai állapotában belépőt kell fizetni a városkapuknál.

Kosztolányi a levélrészletek alapján a legtöbb időt a Lido strandjain töltötte, már abban az időben is, amikor Thomas Mann a Halál Velencébent írta. Vajon összefuthattak volna? Akárhogy is, a kötet néhány pillanatra elhiteti velünk, hogy mégsem telik olyan veszettül gyorsan az idő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.