Olvassuk az 1970-ben született, Rigában élő orosz nyelvű költő első magyarul megjelent kötetében, amely eredetileg 2018-ban jelent meg Lettországban. A költő kívülről, pontosabban az EU-n és a NATO-n belülről nézi az anyaországot. Ha 2022 februárja után született volna ez a vers és ez a kötet, talán Oroszországról sem csak a régi telefonhívások sejtelmes emléke került volna be a szövegbe.
Nem ez az első lett-orosz verseskönyv, amely az utóbbi években megjelent magyarul, üdvözölhettük már korábban Szemjon Hanyin és Jelena Glazova munkásságát is, ezek szerint a lett fordítástámogatási program él és virul. Jó nekik.
Tyimofejev a multimediális líra egyik rigai zászlóvivője, videóköltészeti fesztiválok szervezője, és DJ. Ehhez képest a Replika versei meglepően hagyományos, hétköznapi nyelven elővezetett, rímtelen szabadversek. Van bennük irónia, társadalomkritika, vannak meglepő képzettársítások, szokatlan sortörések, melankolikus észak-kelet-európai szólamok. Egyszerre ismerős és idegen a nézőpont, a látásmód, a látvány. Kicsit talán könnyen kiismerhető ez a líra, pedig csak 52 oldalunk van rá. A fordítása gördülékeny és következetes, csak itt-ott érezni a szövegen, hogy a szöveg nem magyarul született. És akad egynéhány emlékezetes sor is: „Elmegyek Mandzsúriába, és elpusztulok a semmiért.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
