- kyt -

Van a fotókiállítás belső termében, annak is a belső sarkában egy képernyő: Normantas Paulius valami félkopár természeti környezetben félkopár válaszokat ad mindenféle kérdésekre.

Négy és fél évvel Szaddám Huszein bukása után már majdhogynem mindegy, hogy mit várt az Egyesült Államok az iraki megszállástól. Sokkal aggasztóbb, hogy mi minden történt azóta, amire nem számítottak Washingtonban, és mi minden nem történt meg, amit reméltek, csak nem gondoltak át kellőképpen.

Hogy mi az a frankofón zene? Kézenfekvő volna azt mondani, hogy francia, franciául énekelt zene. A frankofónia fogalma azonban kiszélesedett, nem is csupán kulturális tartalmat hordoz. A frankofón országok szervezetében az egykori francia gyarmatok mellett ott találjuk például Görögországot, Romániát, Grúziát, de még Moldáviát is, olyan országokat, amelyek saját kulturális hagyományaik között büszkén tartják számon a francia kapcsolatot. Megfigyelőként pedig jelen van az egész Kelet-Közép-Európa, beleértve Magyarországot is, holott hát enyhén szólva is.

Sok semmittevés, unalom, nehézkes és korrupt bürokrácia, csúnya betegségek, egyhangú táplálkozás, kommunikációs nehézségek - nincs könnyű dolga a terepmunkás antropológusnak, aki aztán általában mindezekről mélyen hallgat.

Franciaország olyan nagy és sokféle, annyi látni- és átélnivalóval csábít és szippant magába, hogy mindezt egyetlen kötetbe foglalni szinte lehetetlen vállalkozás.

A Sziget egyik legnagyobb, Iggy Pop fellépésével összemérhető durranása az orosz energiarobbanás koncertje volt.

Lási rátyi muri gázsi! - vagyis Jó éjszakát, kedvesem!, ez volt a műsor címe, és valóban jó, sodró és vidám volt ez a valóban éjszakába nyúló este.

2006. február 3-án elsüllyedt a Vörös-tengeren az Al-Salam Boccaccio 98 komphajó. Szaúd-Arábiából Egyiptomba tartott, részben Mekkából visszatérő zarándokokkal, főleg azonban többhavi, esetenként többévi megtakarításukkal hazafelé igyekvő egyiptomi vendégmunkásokkal a fedélzetén.

Az élet él, és élni akar, mégpedig csupa nagy É-vel, mint egy ház, akkorákkal.

A Csibi borozó bejárata köré már délelőtt kiakasztották a színes lufikat - harminc méterre az Andrássy út sarkától ennyit mindenképpen érdemes belefeccölni az egyszeri, ám remélhetőleg jelentős forgalomnövekedésbe.

„Das ist ein Unikum!” – kiáltott fel állítólag II. József, midőn udvari orvosa biztatására felhajtott egy kupicával a gyanúsan sötétlő alkoholos főzetből.

Szúrósan ravaszkás, befelé áthatolhatatlan, kifelé kutató tekintetû idõs férfi vezeti vissza a filmeseket és velük minket az 1949-51 közötti idõkbe. Az átnevelés poklában címû dokumentumfilmet nézzük, rendezte Boros Zoltán. Fél évszázadnál is távolabb vagyunk már ezektõl az évektõl, amikor a Romániában berendezkedõ kommunista diktatúra a kínzásos átnevelés tudatosan alkalmazott módszereivel törte össze azokat az akkor még egészen fiatal embereket, akik voltak annyira naivak, hogy amerikai felszabadításban és ennek nyomán ki tudja, mi mindenben reménykedtek.