Viharzóna - William Langewiesche: A törvényen kívüli tenger. A szabadság, a káosz és a bűn világa (könyv)

  • - kyt -
  • 2006. május 4.

Zene

2006. február 3-án elsüllyedt a Vörös-tengeren az Al-Salam Boccaccio 98 komphajó. Szaúd-Arábiából Egyiptomba tartott, részben Mekkából visszatérő zarándokokkal, főleg azonban többhavi, esetenként többévi megtakarításukkal hazafelé igyekvő egyiptomi vendégmunkásokkal a fedélzetén.

2006. február 3-án elsüllyedt a Vörös-tengeren az Al-Salam Boccaccio 98 komphajó. Szaúd-Arábiából Egyiptomba tartott, részben Mekkából visszatérő zarándokokkal, főleg azonban többhavi, esetenként többévi megtakarításukkal hazafelé igyekvő egyiptomi vendégmunkásokkal a fedélzetén. A 35 éve a tengereket járó, olasz építésű, panamai zászló alatt hajózó vízi jármű fedélzetén nem sokkal az indulás után tűz ütött ki, és ha akkor rögtön visszafordult volna, valószínűleg nem vész oda mintegy ezer utasa. Az áldozatok pontos száma mindmáig ismeretlen, és az eddigi vizsgálatokból csak annyi derült ki, hogy a hajó tulajdonosai és az egyiptomi biztonsági ellenőrök "bűnös összejátszása" vezetett a katasztrófához. A fedélzeten nem volt kellő mennyiségű tűzoltó- és mentőfelszerelés. Hasonló tragédiák szinte havonta bekövetkeznek, főleg a harmadik világban, Bangladesben, a Fülöp-szigeteken vagy éppen afrikai tavakon. Ahogy olajszállító hajókból a tengerbe ömlő több ezer tonna nyersolajról (február 27-én a Szuezi-csatornán), tengeri kalóztámadásokról (április 10-én a szomáli partoknál) is folyamatosan hallani, csak ezeket a híreket többnyire pillanatok alatt a globális információs szemétkosárba söprik a szárazföldi események.

Ennek a folyamatnak a monotonitását akasztja meg ez a riportkönyv. Bemutatja a végtelen tenger végtelen szabadságát - inkább a szorongást keltő, rémisztő, kiszámíthatatlan oldalát ennek a szabadságnak. Nem annyira az elemek felől - ámbár ha az óceánokat mindig csak lágy szellők fodroznák, a részletesen leírt katasztrófák sem következtek volna be, legalábbis nem azzal a félelmetes brutalitással, ahogy lezajlottak.

Langewiesche, a pilótából lett újságíró - akinek csak magyarul az első riportkönyve ez - a világkereskedelem jelentős részét lebonyolító hajózás egész globális rendszerének a zűrzavaros, mindenféle törvény és jogrend alól kisikló szabályozhatatlanságát mutatja be, amit vészjósló összefüggésbe hoz napjaink terrorfenyegetéseivel is. Jog-bizonytalanság, zavaros tulajdon-viszonyok, betarthatatlan, elkent, megkerülhető és durván kijátszott biztonsági előírások, képzetlen személyzet, könyörtelen nyereségvágy, korrupció és a felelősség elmosódása: számtalan tényező alakítja a tengereken tapasztalható áldatlan állapotokat. Nincs olyan korszerű és költséges tengeri ellenőrzési rendszer, amelynek a szövedékén ne bújhatnának át szinte bárhol és bármikor a tengeri rablóbandák, az életveszélyesen rozoga hajók üzemben tartói - és adott esetben ne hatolhatnának be a legveszélyesebb, nemkívánatos szállítmányok. A tragédiák - kettétört és elsüllyedt, hatalmas partszakaszok élővilágát elpusztító tankhajók, kalóztámadások lemészárolt áldozatai, a jéghideg, viharos tengerbe dőlt komphajók utasainak kétségbeesett haláltusája - igazi okait utólag szinte lehetetlen egyértelműen megállapítani, felelősség nincs, következmény nincs, így aztán arra sincs remény, hogy ki lehessen zárni mindezek megismétlődését.

A szerző beleérző alapossággal, hatásos, nyomasztóan izgalmas részletességgel rekonstruál több ilyen vészhelyzetet, egyszerre az emberi gyengeség és a nemeslelkűség példaeseteit. Minden szörnyűségen túl az tűnik ki belőlük, hogy a káosz a szabadságnak nem következménye, hanem torzulása csak, amelyet meg lehet előzni, ha tisztességgel teszi a dolgát a hajóépítő, a kereskedő, a hivatalnok, a tengerész és mindenki, akinek ehhez a nyers világhoz köze van.

Magyar Narancs - Athenaeum Kiadó, 2006, 207 oldal, 2690 Ft

Neked ajánljuk