Vidám tereptan - Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai. Feljegyzések a sárkunyhóból (könyv)

  • - kyt -
  • 2006. december 21.

Zene

Sok semmittevés, unalom, nehézkes és korrupt bürokrácia, csúnya betegségek, egyhangú táplálkozás, kommunikációs nehézségek - nincs könnyű dolga a terepmunkás antropológusnak, aki aztán általában mindezekről mélyen hallgat.

Sok semmittevés, unalom, nehézkes és korrupt bürokrácia, csúnya betegségek, egyhangú táplálkozás, kommunikációs nehézségek - nincs könnyű dolga a terepmunkás antropológusnak, aki aztán általában mindezekről mélyen hallgat. Nigel Barley azonban szakított ezzel a hagyománnyal. "Sok badarságot összeírtak már arról - olyan emberek, akiknek igazán tudniuk kéne, hogy van ez -, hogy az antropológust 'befogadják'. Ezek a beszámolók néha azt sugallják, hogy egy idegen nép valahogy elkezdi a távoli fajból és kultúrából származó látnivalót minden módon hasonlónak látni a helyiekhez. Ez, sajnos, valószínűtlen. Alighanem a legtöbb, amit remélni lehet, hogy az embert ártalmatlan idiótának tartsák, akinek valami hasznát is veheti a falu. Pénzforrás és munkaadó." A beilleszkedés kölcsönösen haszonelvű folyamata végén aztán igazi rokonszenvek, barátságok is szövődhetnek, de először meg kell tanulni egy különös nyelvet, el kell sajátítani a helyi viselkedési szabályokat, ki kell ismerni a gondolkodásmódot.

Minderről humorosan és mindenféle hamis pátosz, álságosan ájult rácsodálkozás nélkül számol be a szerző, vagyis úgy tűnik, mintha egy szórakoztató útinaplót olvasnánk. Eközben szinte észrevétlenül hatolunk át az észak-kameruni doajók kultúrájának és hiedelemvilágának újabb és újabb rétegein, és csak a könyv végére érve vesszük észre a cselt: egy rokonszenves és termékeny módszertani alapállás is kibontakozott a képtelen helyzetek, vicces félreértések felszíne alatt. Nigel Barley végül is azt állítja, hogy miután az idegen kultúrát a vele való interakció során ismerte meg, tisztességesen bemutatni is ugyanennek a folyamatnak az újrajárásával, felfejtésével lehetséges. A saját, európai fogalmaira kell ugyanis átfordítania egy egészen másfajta rációt, logikai rendszert, és maga ez a fordítás a beszámolója tárgya. Ezenfelül pedig az a szélesebb társadalmi közeg, amelyen belül a doajók egyfajta zárványként, de távolról sem elszigetelten élnek. A külvilág beszivárgó elemei, az iskola, a hivatalos ügyek nem befolyásolták a szokásokat, rítusokat, de a különféle idegen tárgyak beépültek az életükbe. Ezt a dinamikát is érezteti a könyv, mint ahogy azt a folyamatot, ahogy a hiedelemtöredékek látszólagos káoszában fokozatosan felismeri a szerző a szerkezetet, a rendet, amelyben a mezőgazdasági munka és a körülmetélés, a szexualitás és az esőcsinálás, minden mindennel összefügg. És ezáltal minden addigi kínlódásnak hirtelen értelme lett - vagyis még egy bónusz hepiendet is kapunk a letehetetlen könyv végén. Utána meg egy fricskát, hiszen a hazatérő szerző Európában is részesül egy kellemetlen kalandban, nehogy otthon érezze magát a sajátjának gondolt kultúrában.

Fordította: Varró Zsuzsa, Typotex, 2006, 215 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.