Az igazi őrület - Leningrad (koncert)

  • - kyt -
  • 2006. augusztus 24.

Zene

A Sziget egyik legnagyobb, Iggy Pop fellépésével összemérhető durranása az orosz energiarobbanás koncertje volt.

A Sziget egyik legnagyobb, Iggy Pop fellépésével összemérhető durranása az orosz energiarobbanás koncertje volt. Zenéjüket a punk-ska kifejezéssel szokás leírni, de ehhez azért még az "elvetemült" jelző is hozzákívánkozik, ha meg akarunk ragadni valamit a sodró élmény lényegéből, amely kíméletlenül szétgyalulta a tömegesen megjelent nézők lelkét. Ha valamikor, hát ezen a koncerten igazán sajnálhattuk, hogy nem tudunk oroszul. Így ugyanis kénytelenek voltunk kitérni az intellektuális támadás elől, amelyet állítólag a költői szintre cizellált, töménnyé párolt alpári beszéd segítségével intéznek hallgatóságuk ellen Szergej Snurov énekes féktelen vezényletével. Csak hírből tudjuk, hogy a Leningrád-dalok egyszerű, ironikus, vagy inkább gonoszkodóan szarkasztikus bökversek, amelyeknek hol az emberi hülység, az élet képtelen ostobaságai a céltáblái, hol pe-dig egyszerűen - bár van egy olyan sejtésünk, hogy ekkor is inkább kiforgatott értelemben - a mindennapok szűkösen napocskás oldalairól szólnak, mint kúrás, ivás és társaik. Nem hiába lengett az orosz mellett ukrán és lengyel zászló is a tömegben, a szlávok szemlátomást nagyon is értették az üzenetet, és féktelen tombolással továbbították. De az igazi őrület a színpadon zajlott - és most nem is elsősorban a látványelemként középre alkalmazott, egy széken terpeszkedő és láncdohányzó, fel-fel-tápászkodó és veszedelmesen az eléje tartott mikrofonba hörgő monstruózus figurára gondolok, hanem a tizennégy tagú zenekar egészére, melynek tagjai szintén erősen dohányoztak, emellett söröztek, szökelltek és rohangáltak, mindazonáltal hibátlan precizitással léptek be hangszereikkel a megfelelő pillanatban. És a felülmúlhatatlan hatás titka végül is ez: magának a zenélésnek a minőségi felső foka, plusz a sem testi, sem lelki fáradtságot nem ismerő, nyersen őszinte szenvedély, amely oly ritkán tapasztalható a mai rockzenében.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.