Az igazi őrület - Leningrad (koncert)

A Sziget egyik legnagyobb, Iggy Pop fellépésével összemérhető durranása az orosz energiarobbanás koncertje volt. Zenéjüket a punk-ska kifejezéssel szokás leírni, de ehhez azért még az "elvetemült" jelző is hozzákívánkozik, ha meg akarunk ragadni valamit a sodró élmény lényegéből, amely kíméletlenül szétgyalulta a tömegesen megjelent nézők lelkét. Ha valamikor, hát ezen a koncerten igazán sajnálhattuk, hogy nem tudunk oroszul. Így ugyanis kénytelenek voltunk kitérni az intellektuális támadás elől, amelyet állítólag a költői szintre cizellált, töménnyé párolt alpári beszéd segítségével intéznek hallgatóságuk ellen Szergej Snurov énekes féktelen vezényletével. Csak hírből tudjuk, hogy a Leningrád-dalok egyszerű, ironikus, vagy inkább gonoszkodóan szarkasztikus bökversek, amelyeknek hol az emberi hülység, az élet képtelen ostobaságai a céltáblái, hol pe-dig egyszerűen - bár van egy olyan sejtésünk, hogy ekkor is inkább kiforgatott értelemben - a mindennapok szűkösen napocskás oldalairól szólnak, mint kúrás, ivás és társaik. Nem hiába lengett az orosz mellett ukrán és lengyel zászló is a tömegben, a szlávok szemlátomást nagyon is értették az üzenetet, és féktelen tombolással továbbították. De az igazi őrület a színpadon zajlott - és most nem is elsősorban a látványelemként középre alkalmazott, egy széken terpeszkedő és láncdohányzó, fel-fel-tápászkodó és veszedelmesen az eléje tartott mikrofonba hörgő monstruózus figurára gondolok, hanem a tizennégy tagú zenekar egészére, melynek tagjai szintén erősen dohányoztak, emellett söröztek, szökelltek és rohangáltak, mindazonáltal hibátlan precizitással léptek be hangszereikkel a megfelelő pillanatban. És a felülmúlhatatlan hatás titka végül is ez: magának a zenélésnek a minőségi felső foka, plusz a sem testi, sem lelki fáradtságot nem ismerő, nyersen őszinte szenvedély, amely oly ritkán tapasztalható a mai rockzenében.