Síppal, habbal - Budapest Parádé

  • - kyt -
  • 2005. szeptember 1.

Lokál

A Csibi borozó bejárata köré már délelőtt kiakasztották a színes lufikat - harminc méterre az Andrássy út sarkától ennyit mindenképpen érdemes belefeccölni az egyszeri, ám remélhetőleg jelentős forgalomnövekedésbe.

A Csibi borozó bejárata köré már délelőtt kiakasztották a színes lufikat - harminc méterre az Andrássy út sarkától ennyit mindenképpen érdemes belefeccölni az egyszeri, ám remélhetőleg jelentős forgalomnövekedésbe. És lám, még a huszadik kamion sem dübörgött át vonszolódva a kereszteződésen, a Csibi félhomályába vezető lépcsők körül már enyhe tülekedés kezdődik, a Rózsa utcai kapualjak pedig komoran tűrik vizeldévé történő átminősülésüket.

Mit is mondhatnánk így, hogy lapunk immár nem képviseltette magát kamionnal, elősegítve ezzel a zenei kínálat végső és visszafordíthatatlan

egyenlaposra

planírozódását. Elsősorban is azt, amit józan önértékelésünk mondat velünk: a helyzet az, hogy nem vagyunk partiarcok. A habágyú beüzemelése felett az Andrássy úti történéseket aggodalmas fanyalgással figyelő gyermekeinknek példát adva igyekszünk örvendezni. Ennek aztán meghátrálásunk vet véget, mert az úttestet elöntő habot egy felvidult és nálunk nagyságrendekkel hitelesebb partiarc két kézzel hányja szerteszét, felkapva sörösdobozt, palackot, vegyes szemetet. A négynegyedes ütemben lengő, testfestett ciciket kedvtelve szemléljük, ez szentigaz, de érzékelni véljük azt is, hogy viselőik egy része még épp legyűrni próbál némi, a helyzethez képest illetlennek átélt restellkedést. Nem sejtjük - bár utóbb meg sem lepődünk rajta -, hogy eközben áttételes módon épp másodbűnsegéddé válunk velünk bámészkodó gyermekeink egészséges erkölcsi fejlődéshez való jogának megsértésében, a Jobbik Magyarországért Mozgalom által ez ügyben utóbb feljelentett főpolgármester kvázi tettestársaként.

Szerencsére idén már senki sem igyekezett túlfeszíteni a Budapest Parádé és a szabadság fogalma közötti gondolati ívet, úgyhogy az esemény elfoglalhatta helyét a világ dolgainak összetett rendszerében, amennyiben sohasem látott tömegű fiatal embernek sikerült egy időben, egy helyen többé-kevésbé megfeledkeznie önmagáról, és ez jól is van így. Nem kívánnánk kisebbíteni az ehhez segítségül hívott segédanyagok esetleges jelentőségét, de az amúgy

suták és böszmék,

az egyébként félénkek, a különben szerencsétlenek is demokratikus módon kivehették részüket a bulizásból - ahogy az idevágó beszédmód az irtózatos zajban igen hosszasan történő, monoton minimálmozdulatokkal, időnkénti felordításokkal és sípba fújásokkal színezett időtöltést nevezi. Az egymás közti kommunikáció kényszerét vagy igényét pedig bőven kiváltja az érzékeket eldugító tülekedés a hangorkánban. Meg az egyidejű (csupasz) jelenlét (csupasz) ténye.

Maga a kínálat csak - mondhatni - a szegélyein hozott újdonságokat. Az önki(nem)lövésére készülő Merlini művész 0,3-as alumíniumlemezekből vélhetőleg elsőéves szakiskolások által összeállított rakétaformát lovagolt meg. A Magyar Országos Rendvédelem és Tűzvédelem Fejlesztéséért Központ Alapítvány a nevéhez illő hűvös modorban harangozta be az általa megbízott Insomnia-kamiont a parádéhonlapon: "Az idei Budapest Parádén színes programokkal emeljük a bulizás színvonalát, fehér foltként fehér kamion fehér díszítéssel és ruhába élj tisztán szlogennel. Különböző tiltott szerek használata nélkül is lehet élvezni tisztán." Emelt bulizásunkat tisztán élvezve helyeseltük a kulturális főváros címre pályázók - csak részleges - jelenlétét. A vitéz várvédőket, az alattomosan ágáló Jumurdzsákot és a lenge - a színes ördögszarvacskás, bikinifelsős fősodorhoz képest persze erősen túlöltözött - török háremhölgyeket szállítmányozó haszonjárművet a Felvonulási téren másodszor is megszemléltük, hogy ízelítőt kapjunk egy Gárdonyi Géza halhatatlanjára alapozott daljáték diszkréten átlélt előadásából, amely az adott hangzásközegben Eger városának máig tartó rettenthetetlenségét példázta meggyőzően.

A tűzijátékot már a szobaablakból néztük, miközben odakint átvették a hatalmat a köztisztaságiak - bár egy-egy, a dolgok mulandóságával elkeseredetten dacoló sípszó még hajnalban is felhallatszott.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.