Életünk végéig (Franciaország)

  • - kyt -
  • 2006. október 5.

Könyv

Franciaország olyan nagy és sokféle, annyi látni- és átélnivalóval csábít és szippant magába, hogy mindezt egyetlen kötetbe foglalni szinte lehetetlen vállalkozás.
Éppen ezért csak üres kellemkedés, fontoskodás volna előrángatni egy tucat, amúgy igazán bájos és érdekes kis- vagy nem is olyan kis várost, elképesztő természeti tüneményt, amely nem szerepel ebben a kötetben. (Egyetlen kiegészítés: idén nyáron, jóval az angol nyelvű eredeti szöveg megjelenése után nyílt meg Párizsban egy okosan tervezett, friss szellemiségű, gazdag és nagyszerű múzeum, az Európán kívüli népek kultúráját bemutató Musée du quai Branly, amelyet máris lelkes tömegek látogatnak.) Ha mindazt láttuk és tapasztaltuk már, ami viszont szerepel - vagyis hosszú-hosszú évek múlva, ha egyáltalán -, még mindig bemehetünk az első utunkba eső turistairodába, a hónunk alá csaphatjuk a környéket bemutató prospektusok tömegét, és életünk végéig válogathatunk az élményforrások kétségbeejtő sokaságából. Franciaországban az utóbbi években - egyébként jelentős részben európai uniós forrásokból - amúgy is fellendülőben van a kulturális decentralizáció, vendégcsábító módon kirakatba rakják a helyi hagyományokat és sajátosságokat, minden tájegység öntudatosan és keményen dolgozik különleges karakterének felmutatásán. Egyre kevesebb az olyan vidék, kisváros, ahol ne rágnák a turista szájába, mennyi minden tapasztalnivalóban pancsolhat a környéken - és látványosan viszszaszorulóban van az a kellemetlen mentalitás, amely elvárja a látogatótól, hogy tudjon franciául. Majdnem mindegy, merre indulunk: jól fogjuk érezni magunkat.

Ha bárhol, akár egy falafeles vagy egy vásárcsarnok környékén jelentősebb számú külföldit látunk összeverődni, esélyes, hogy ugyanazt az útikönyvet szorongatják. Nem véletlen a világméretű lelkesedés a Lonely Planet útikönyvsorozat kötetei iránt: a sok összecsapott, összeollózott, a látnivalók mellé lélektelen és unalmas történelmi leckefelmondást aggató bédekker közül üdítően lelkesítő kivételként magaslik ki a sorozat-nak ez a darabja is. A hatalmas terjedelem és a takarékos tördelés olyan információözönt zúdít ránk, amelybe akár bele is fulladhatnánk, ha nem volna a könyv ügyesen, többszörösen tagolt. A helyszínmegjelölések, elérhetőségek és nyitvatartási idők megnyugtatóan részletezettek. Rengeteg olyan gyakorlati tudnivalót tartalmaz a könyv, ami azt szolgálja, hogy váratlan helyzetekben se érezzük elveszettnek magunkat. A tematikus nyelvi útmutatóra és a szószedetre nem a túlbonyolított udvariaskodás és az üresen hivataloskodó társalkodás szánalmas üressége, hanem a célszerűség a jellemző. A tartalmi, tematikus arányok kiegyensúlyozottságát pedig jól jelzi, hogy Párizs összes látnivalójára sem szántak nagyobb terjedelmet, mint a francia ételek és italok bemutatására, amelyről viszont ne gondoljuk, hogy ájult lelkendezésben merül ki: sokkal inkább gyakorlat orientált, ráadásul eligazítja a kispénzű pákosztoskodókat is. Amúgy sem vacakol tiszteletkörökkel, és karakteres értékrendet vállal: simán turistapokolnak nevezi például a csak sziluettként csodálatos carcassonne-i várat, miközben név szerint említi a Pireneusok utolsó barnamedvéit.

Erőssége a kötetnek, hogy nem rendezi értéksorrendbe a körbeszáguldók és a ráérősen elidőzgetők szempontjait. Bevallottan szubjektív (és nyitottan finom ízlésre valló) kiemelések mutatnak utat az előbbieknek a tájegységeket részletező fejezetek elején, az utóbbiak pedig olvasgassák a részleteket, az érdekes, különféle további utazgatási és nézelődési feladatokat sugalmazó keretes szövegeket!

Park Kiadó, 2006, 1084 oldal, 9500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.