Életünk végéig (Franciaország)

  • - kyt -
  • 2006. október 5.

Könyv

Franciaország olyan nagy és sokféle, annyi látni- és átélnivalóval csábít és szippant magába, hogy mindezt egyetlen kötetbe foglalni szinte lehetetlen vállalkozás.
Éppen ezért csak üres kellemkedés, fontoskodás volna előrángatni egy tucat, amúgy igazán bájos és érdekes kis- vagy nem is olyan kis várost, elképesztő természeti tüneményt, amely nem szerepel ebben a kötetben. (Egyetlen kiegészítés: idén nyáron, jóval az angol nyelvű eredeti szöveg megjelenése után nyílt meg Párizsban egy okosan tervezett, friss szellemiségű, gazdag és nagyszerű múzeum, az Európán kívüli népek kultúráját bemutató Musée du quai Branly, amelyet máris lelkes tömegek látogatnak.) Ha mindazt láttuk és tapasztaltuk már, ami viszont szerepel - vagyis hosszú-hosszú évek múlva, ha egyáltalán -, még mindig bemehetünk az első utunkba eső turistairodába, a hónunk alá csaphatjuk a környéket bemutató prospektusok tömegét, és életünk végéig válogathatunk az élményforrások kétségbeejtő sokaságából. Franciaországban az utóbbi években - egyébként jelentős részben európai uniós forrásokból - amúgy is fellendülőben van a kulturális decentralizáció, vendégcsábító módon kirakatba rakják a helyi hagyományokat és sajátosságokat, minden tájegység öntudatosan és keményen dolgozik különleges karakterének felmutatásán. Egyre kevesebb az olyan vidék, kisváros, ahol ne rágnák a turista szájába, mennyi minden tapasztalnivalóban pancsolhat a környéken - és látványosan viszszaszorulóban van az a kellemetlen mentalitás, amely elvárja a látogatótól, hogy tudjon franciául. Majdnem mindegy, merre indulunk: jól fogjuk érezni magunkat.

Ha bárhol, akár egy falafeles vagy egy vásárcsarnok környékén jelentősebb számú külföldit látunk összeverődni, esélyes, hogy ugyanazt az útikönyvet szorongatják. Nem véletlen a világméretű lelkesedés a Lonely Planet útikönyvsorozat kötetei iránt: a sok összecsapott, összeollózott, a látnivalók mellé lélektelen és unalmas történelmi leckefelmondást aggató bédekker közül üdítően lelkesítő kivételként magaslik ki a sorozat-nak ez a darabja is. A hatalmas terjedelem és a takarékos tördelés olyan információözönt zúdít ránk, amelybe akár bele is fulladhatnánk, ha nem volna a könyv ügyesen, többszörösen tagolt. A helyszínmegjelölések, elérhetőségek és nyitvatartási idők megnyugtatóan részletezettek. Rengeteg olyan gyakorlati tudnivalót tartalmaz a könyv, ami azt szolgálja, hogy váratlan helyzetekben se érezzük elveszettnek magunkat. A tematikus nyelvi útmutatóra és a szószedetre nem a túlbonyolított udvariaskodás és az üresen hivataloskodó társalkodás szánalmas üressége, hanem a célszerűség a jellemző. A tartalmi, tematikus arányok kiegyensúlyozottságát pedig jól jelzi, hogy Párizs összes látnivalójára sem szántak nagyobb terjedelmet, mint a francia ételek és italok bemutatására, amelyről viszont ne gondoljuk, hogy ájult lelkendezésben merül ki: sokkal inkább gyakorlat orientált, ráadásul eligazítja a kispénzű pákosztoskodókat is. Amúgy sem vacakol tiszteletkörökkel, és karakteres értékrendet vállal: simán turistapokolnak nevezi például a csak sziluettként csodálatos carcassonne-i várat, miközben név szerint említi a Pireneusok utolsó barnamedvéit.

Erőssége a kötetnek, hogy nem rendezi értéksorrendbe a körbeszáguldók és a ráérősen elidőzgetők szempontjait. Bevallottan szubjektív (és nyitottan finom ízlésre valló) kiemelések mutatnak utat az előbbieknek a tájegységeket részletező fejezetek elején, az utóbbiak pedig olvasgassák a részleteket, az érdekes, különféle további utazgatási és nézelődési feladatokat sugalmazó keretes szövegeket!

Park Kiadó, 2006, 1084 oldal, 9500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.