Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.
Igazi zenei intézmény tért vissza új albummal.
A 27 éves korára magát érett, kiforrott előadóként megmutató Chappell Roan több volt, mint puszta ígéret: az amúgy is a Sziget lineupjának egyik legaktuálisabb, -naprakészebb és legjobban várt előadója bőségesen megfelelt a várakozásoknak.
A sajtóban többnyire dreampopnak nevezett zenei alműfaj csapdája, hogy a simogató dallamok, csilingelő gitárok és puhán suhanó szintiszőnyegek könnyedén válhatnak megszokottá, hogy azt ne mondjuk, álmosítóvá.
A Berlinben élő és alkotó brit csellista az improvizatív és kísérleti zene egyik legjobb hangszeres előadója, egyben remek komponista is.
Poptörténeti jelentőségű pillanat, hogy 44 évvel a megalakulása és 39 évvel az első megjelenése után ismét meghallgathatunk egy Throwing Muses-albumot.
Kevesen hallották Q Lazzarus nevét, de a Goodbye Horses című számát sokan ismerhetik A bárányok hallgatnak című klasszikus thrillerből.
A zeneínyenceknek örömhír, hogy kibővült formációként folytatja a Bujdosó Trió.
Az olasz Fabrizio Mammarella és a német Philip Lauer külön-külön, de együtt is az utóbbi negyedszázad elektronikus tánczenéjének legkreatívabb és legszórakoztatóbb figurái közé tartoznak.
Scott Hansen immár 23 éve készíti Tychóként a zenéit, mindvégig jól felismerhető stílusban, ugyanakkor az életművön belüli evolúció cáfolhatatlan nyomaival.
Öt kiváló, számos formációból ismert zenész (Szegő Dávid – dob, Subicz Gábor – trombita, Oláh Krisztián – zongora, Hock Ernő – nagybőgő, Mester Dániel – szaxofon) alapította 2022-ben a modern jazz szupergroupként is említhető Daveform Quintetet.
