Visszhang: lemez

Goodbye Horses: The Many Lives of Q Lazzarus

  • - minek -
  • 2025. március 26.

Visszhang

Kevesen hallották Q Lazzarus nevét, de a Goodbye Horses című számát sokan ismerhetik A bárányok hallgatnak című klasszikus thrillerből.

Ez a szép, hangulatos szintiwave darab szól, amikor a sorozatgyilkos Buffalo Bill (Ted Levine) kedvenc Singerén éppen emberbőrből varrja leendő ruháját. A dal Jonathan Demme egyik korábbi filmjében (KeresztanyaMarried to the Mob, 1988) is felbukkant már, sőt maga a filmrendező volt az, aki felfedezte az akkoriban leg­inkább taxisofőrként dolgozó Diane Luckey-t, azaz Q Lazzarust, s zenéit egyéb filmjeiben is felhasználta. Noha Luckey közismertté a Goodbye Horses számos feldolgozása nyomán vált – ezek közül a személyes kedvenc a barcelonai Synths Versus Me gothic/wave kollektíva sötét tánczenei változata –, 1985 és 1995 között tisztes életművet rakott össze, mielőtt harminc éve véglegesen eltűnt volna a zenei életből. 2022-ben halt meg, 61 éves korában, éppen akkor, amikor Eva Aridjis Fuentes dokumentumfilmet készített róla. A mostani lemez tulajdonképpen ennek a filmnek a soundtrackjeként jelent meg, de Q Lazzarus egzotikus katalógusának 21 darabja hallható rajta. A kivételes gyűjteményből leg­inkább a dalok zavarba ejtő sokfélesége tűnik fel: akad itt csilingelő brit beütésű gitárzene, pszichedelikus pop, súlyos (glam)rock és vokális house-szerű elektronikus tánczene is. Az egészet nemcsak a kompozíciók sajátos és meghatóan kedves „csináld magad” esztétikája teszi jellegzetessé, de Luckey muzikalitása és soulos énekhangja is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.