Visszhang: lemez

Tycho: Infinite Health

  • - minek -
  • 2025. január 22.

Visszhang

Scott Hansen immár 23 éve készíti Tychóként a zenéit, mindvégig jól felismerhető stílusban, ugyanakkor az életművön belüli evolúció cáfolhatatlan nyomaival.

A kaliforniai zenekészítő védjegye az ambient hangképek megteremtéséhez kulcsfontosságú gitárjáték és a zömmel analóg szintitémák használata, így nem véletlenül emlegették a kísérletező, koncepciózus példaképei, Ulrich Schnauss vagy a Boards of Canada méltó utódaként. Hansen idővel zenekart toborzott, az élő fellépések kívánta alkalmi közreműködői gárda pedig állandósult, így most már fix alkotótársa Zac Brown gitáros/

basszusgitáros és Rory O’Connor dobos, akik jelenlétükkel a kezdeti, zömmel elektronikus hangzást mozdították egy komplexebb, organikusabb hangkép felé. A még tavaly ősszel megjelent Infinite Health izgalmas, újításokkal teli lemez az alapok megőrzése mellett. A címadó számban például ott munkál a funky lüktetése, miközben a szintetizátortémák szinte űrdiszkókörítést adnak mellé. A dinamikusabban lüktető számok között akad, amelyet a klasszikus posztpunkból ismerős gitár- és basszusjáték mozgat (Conscious Felt, Devices), máskor indie diszkót hallunk, ám a szokásosnál gazdagabb hangszereléssel (Phantom). A viszonylag rövid számok műsorideje sem emel gátat a komplexebb témák kibontásának, bizonyítva, hogy Scott Hansen az egyik legjobb, énekhang nélkül is boldoguló történetmesélő ebben a zenei univerzumban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.