A kaliforniai zenekészítő védjegye az ambient hangképek megteremtéséhez kulcsfontosságú gitárjáték és a zömmel analóg szintitémák használata, így nem véletlenül emlegették a kísérletező, koncepciózus példaképei, Ulrich Schnauss vagy a Boards of Canada méltó utódaként. Hansen idővel zenekart toborzott, az élő fellépések kívánta alkalmi közreműködői gárda pedig állandósult, így most már fix alkotótársa Zac Brown gitáros/
basszusgitáros és Rory O’Connor dobos, akik jelenlétükkel a kezdeti, zömmel elektronikus hangzást mozdították egy komplexebb, organikusabb hangkép felé. A még tavaly ősszel megjelent Infinite Health izgalmas, újításokkal teli lemez az alapok megőrzése mellett. A címadó számban például ott munkál a funky lüktetése, miközben a szintetizátortémák szinte űrdiszkókörítést adnak mellé. A dinamikusabban lüktető számok között akad, amelyet a klasszikus posztpunkból ismerős gitár- és basszusjáték mozgat (Conscious Felt, Devices), máskor indie diszkót hallunk, ám a szokásosnál gazdagabb hangszereléssel (Phantom). A viszonylag rövid számok műsorideje sem emel gátat a komplexebb témák kibontásának, bizonyítva, hogy Scott Hansen az egyik legjobb, énekhang nélkül is boldoguló történetmesélő ebben a zenei univerzumban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
