Black Spuma nevű duójuk rendszeres rendszertelenséggel, immár tíz éve jelentkezik újabb és újabb zenékkel, és 2023-ban már egy LP-t is kiadtak, amely most, többszörösen kibővítve, ún. teljes kiadásban jelent meg.
A No No No összeségében és darabonként is jól sikerült, stílusos kevercse a vérbeli italo- és újsulis diszkónak, a szintipopnak és a gusztusosan lüktető house-nak. A korábbi verzióban egyáltalán nem hallható, Skettino című nyitószám a legjobb italo érzést rekonstruálja, cseppnyi szintiwave/dark tónussal, kíméletlen ritmusokkal, bugyborgó szintikkel, ebben méltó párja a Giro D’Italia gépies dinamikát a túláradó érzelmekkel ellensúlyozó italo-himnuszának. A Decathlon, illetve a Fracture sokat merít a korai elektróból, EBM-ből, a Dillingen és az Obereggen pedig ízelítőt nyújt a szintipop örökség mindkét oldalából: az egyik lassabb, szinte meditatív darab, a másik nyaktörő ritmusával remek kísérőzene bármely autópályán. Az Edizione Totale az Alpha Synthauri Art Of Noise-ra kacsintó fináléját követően egy csokor remek remixben teljesedik ki. Nehéz eldönteni, hogy a Pendio Acid Franz Scala-féle renegát, futurista italodiszkó átirata-e a nyerő, vagy a Giro D’Italia Johannes Albert szerinti retro rave interpretációja.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
