Lemez

A gépben feszít az erő

Marie Davidson: City of Clowns

  • - minek -
  • 2025. március 5.

Kritika

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

Davidson a Les Momies de Palerme duóban tűnt fel Xarah Dion oldalán 2010-ben, ám ezt követően a legkülönbözőbb formációk tagjaként, 2014-től pedig már szólóban adott ki újabb és újabb figyelemre méltó zenéket. Különösen fontos az Essaie pas nevű minimalwave duó, amelyet a hozzá sok szálon kapcsolódó Pierre Guerineau-val csinál közösen.

Davidson sajátos és nem kevéssé provokatív alkotói módszeréről híresült el: az általa használt merész rímekkel poentírozott énekbeszéd sokkal inkább a francia producert, Miss Kittint idézi, nem holmi rappelést, de nem csak a gyakorta használt elektro, techno, minimalwave és dark italo zenei alapok miatt. Mivel az előadó eddigi legsikeresebb száma a 2018-as a Work It (Soulwax remix), nem csoda, hogy a 2018-as logikus folytatásnak tűnő albumának, a City of Clownsnak a producere Pierre Guerineau mellett éppen a belga Soulwax duó lett. A felütés (Validations Weight) jól­esőn sunyi trapütemekkel ellenpontozott ambient-jungle hangképe után a Demolitionben visszatér bevált alkotói módszeréhez, az elektro-techno (itt konkrétan a Nitzer Ebbet idéző, szinte EBM) alapokra kántált költői szövegekhez. A Sexy Clown sikoltó hangokkal kísért sötét diszkó lüktetése remekül keretezi Davidson ritmikus és rímes kántálását, míg a Push Me Fuckheadben a maga sokszor trágár tónusában, hol lealacsonyítóan, hol a szorongásból kitörve, szinte büszkén szól önmagáról. A Fun Timesban az italo sötétebb oldaláról választott magának alapokat, hogy erre meg a telhetetlen mohóságról prófétáljon. A szövegek mellett jól érvényesülő zenék néha meglepő irányba visznek. A nyaktörő sebességű Statistical Modelling kikacsintás a detroiti elektróra, amelyben Davidson kántálása is zenei motívum. A Contrarian egészen szemérmetlenül hozza vissza a kilencvenes évek derekának direkt, hatásvadász tánczenéit. Ehhez képest az Unknowing lépésenként, torzított hangokkal és kíméletlen ütemekkel fokozza a nyomasztást, míg Davidson végül néhány keresetlen szóval levonhatja a kiábrándító tanulságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.