Lemez

A gépben feszít az erő

Marie Davidson: City of Clowns

  • - minek -
  • 2025. március 5.

Kritika

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

Davidson a Les Momies de Palerme duóban tűnt fel Xarah Dion oldalán 2010-ben, ám ezt követően a legkülönbözőbb formációk tagjaként, 2014-től pedig már szólóban adott ki újabb és újabb figyelemre méltó zenéket. Különösen fontos az Essaie pas nevű minimalwave duó, amelyet a hozzá sok szálon kapcsolódó Pierre Guerineau-val csinál közösen.

Davidson sajátos és nem kevéssé provokatív alkotói módszeréről híresült el: az általa használt merész rímekkel poentírozott énekbeszéd sokkal inkább a francia producert, Miss Kittint idézi, nem holmi rappelést, de nem csak a gyakorta használt elektro, techno, minimalwave és dark italo zenei alapok miatt. Mivel az előadó eddigi legsikeresebb száma a 2018-as a Work It (Soulwax remix), nem csoda, hogy a 2018-as logikus folytatásnak tűnő albumának, a City of Clownsnak a producere Pierre Guerineau mellett éppen a belga Soulwax duó lett. A felütés (Validations Weight) jól­esőn sunyi trapütemekkel ellenpontozott ambient-jungle hangképe után a Demolitionben visszatér bevált alkotói módszeréhez, az elektro-techno (itt konkrétan a Nitzer Ebbet idéző, szinte EBM) alapokra kántált költői szövegekhez. A Sexy Clown sikoltó hangokkal kísért sötét diszkó lüktetése remekül keretezi Davidson ritmikus és rímes kántálását, míg a Push Me Fuckheadben a maga sokszor trágár tónusában, hol lealacsonyítóan, hol a szorongásból kitörve, szinte büszkén szól önmagáról. A Fun Timesban az italo sötétebb oldaláról választott magának alapokat, hogy erre meg a telhetetlen mohóságról prófétáljon. A szövegek mellett jól érvényesülő zenék néha meglepő irányba visznek. A nyaktörő sebességű Statistical Modelling kikacsintás a detroiti elektróra, amelyben Davidson kántálása is zenei motívum. A Contrarian egészen szemérmetlenül hozza vissza a kilencvenes évek derekának direkt, hatásvadász tánczenéit. Ehhez képest az Unknowing lépésenként, torzított hangokkal és kíméletlen ütemekkel fokozza a nyomasztást, míg Davidson végül néhány keresetlen szóval levonhatja a kiábrándító tanulságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.