Lemez

A gépben feszít az erő

Marie Davidson: City of Clowns

  • - minek -
  • 2025. március 5.

Kritika

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

Davidson a Les Momies de Palerme duóban tűnt fel Xarah Dion oldalán 2010-ben, ám ezt követően a legkülönbözőbb formációk tagjaként, 2014-től pedig már szólóban adott ki újabb és újabb figyelemre méltó zenéket. Különösen fontos az Essaie pas nevű minimalwave duó, amelyet a hozzá sok szálon kapcsolódó Pierre Guerineau-val csinál közösen.

Davidson sajátos és nem kevéssé provokatív alkotói módszeréről híresült el: az általa használt merész rímekkel poentírozott énekbeszéd sokkal inkább a francia producert, Miss Kittint idézi, nem holmi rappelést, de nem csak a gyakorta használt elektro, techno, minimalwave és dark italo zenei alapok miatt. Mivel az előadó eddigi legsikeresebb száma a 2018-as a Work It (Soulwax remix), nem csoda, hogy a 2018-as logikus folytatásnak tűnő albumának, a City of Clownsnak a producere Pierre Guerineau mellett éppen a belga Soulwax duó lett. A felütés (Validations Weight) jól­esőn sunyi trapütemekkel ellenpontozott ambient-jungle hangképe után a Demolitionben visszatér bevált alkotói módszeréhez, az elektro-techno (itt konkrétan a Nitzer Ebbet idéző, szinte EBM) alapokra kántált költői szövegekhez. A Sexy Clown sikoltó hangokkal kísért sötét diszkó lüktetése remekül keretezi Davidson ritmikus és rímes kántálását, míg a Push Me Fuckheadben a maga sokszor trágár tónusában, hol lealacsonyítóan, hol a szorongásból kitörve, szinte büszkén szól önmagáról. A Fun Timesban az italo sötétebb oldaláról választott magának alapokat, hogy erre meg a telhetetlen mohóságról prófétáljon. A szövegek mellett jól érvényesülő zenék néha meglepő irányba visznek. A nyaktörő sebességű Statistical Modelling kikacsintás a detroiti elektróra, amelyben Davidson kántálása is zenei motívum. A Contrarian egészen szemérmetlenül hozza vissza a kilencvenes évek derekának direkt, hatásvadász tánczenéit. Ehhez képest az Unknowing lépésenként, torzított hangokkal és kíméletlen ütemekkel fokozza a nyomasztást, míg Davidson végül néhány keresetlen szóval levonhatja a kiábrándító tanulságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.