Lemez

A gépben feszít az erő

Marie Davidson: City of Clowns

  • - minek -
  • 2025. március 5.

Kritika

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

Davidson a Les Momies de Palerme duóban tűnt fel Xarah Dion oldalán 2010-ben, ám ezt követően a legkülönbözőbb formációk tagjaként, 2014-től pedig már szólóban adott ki újabb és újabb figyelemre méltó zenéket. Különösen fontos az Essaie pas nevű minimalwave duó, amelyet a hozzá sok szálon kapcsolódó Pierre Guerineau-val csinál közösen.

Davidson sajátos és nem kevéssé provokatív alkotói módszeréről híresült el: az általa használt merész rímekkel poentírozott énekbeszéd sokkal inkább a francia producert, Miss Kittint idézi, nem holmi rappelést, de nem csak a gyakorta használt elektro, techno, minimalwave és dark italo zenei alapok miatt. Mivel az előadó eddigi legsikeresebb száma a 2018-as a Work It (Soulwax remix), nem csoda, hogy a 2018-as logikus folytatásnak tűnő albumának, a City of Clownsnak a producere Pierre Guerineau mellett éppen a belga Soulwax duó lett. A felütés (Validations Weight) jól­esőn sunyi trapütemekkel ellenpontozott ambient-jungle hangképe után a Demolitionben visszatér bevált alkotói módszeréhez, az elektro-techno (itt konkrétan a Nitzer Ebbet idéző, szinte EBM) alapokra kántált költői szövegekhez. A Sexy Clown sikoltó hangokkal kísért sötét diszkó lüktetése remekül keretezi Davidson ritmikus és rímes kántálását, míg a Push Me Fuckheadben a maga sokszor trágár tónusában, hol lealacsonyítóan, hol a szorongásból kitörve, szinte büszkén szól önmagáról. A Fun Timesban az italo sötétebb oldaláról választott magának alapokat, hogy erre meg a telhetetlen mohóságról prófétáljon. A szövegek mellett jól érvényesülő zenék néha meglepő irányba visznek. A nyaktörő sebességű Statistical Modelling kikacsintás a detroiti elektróra, amelyben Davidson kántálása is zenei motívum. A Contrarian egészen szemérmetlenül hozza vissza a kilencvenes évek derekának direkt, hatásvadász tánczenéit. Ehhez képest az Unknowing lépésenként, torzított hangokkal és kíméletlen ütemekkel fokozza a nyomasztást, míg Davidson végül néhány keresetlen szóval levonhatja a kiábrándító tanulságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.