Lemez

A gépben feszít az erő

Marie Davidson: City of Clowns

  • - minek -
  • 2025. március 5.

Kritika

A kanadai performer-zenész-költő jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

Davidson a Les Momies de Palerme duóban tűnt fel Xarah Dion oldalán 2010-ben, ám ezt követően a legkülönbözőbb formációk tagjaként, 2014-től pedig már szólóban adott ki újabb és újabb figyelemre méltó zenéket. Különösen fontos az Essaie pas nevű minimalwave duó, amelyet a hozzá sok szálon kapcsolódó Pierre Guerineau-val csinál közösen.

Davidson sajátos és nem kevéssé provokatív alkotói módszeréről híresült el: az általa használt merész rímekkel poentírozott énekbeszéd sokkal inkább a francia producert, Miss Kittint idézi, nem holmi rappelést, de nem csak a gyakorta használt elektro, techno, minimalwave és dark italo zenei alapok miatt. Mivel az előadó eddigi legsikeresebb száma a 2018-as a Work It (Soulwax remix), nem csoda, hogy a 2018-as logikus folytatásnak tűnő albumának, a City of Clownsnak a producere Pierre Guerineau mellett éppen a belga Soulwax duó lett. A felütés (Validations Weight) jól­esőn sunyi trapütemekkel ellenpontozott ambient-jungle hangképe után a Demolitionben visszatér bevált alkotói módszeréhez, az elektro-techno (itt konkrétan a Nitzer Ebbet idéző, szinte EBM) alapokra kántált költői szövegekhez. A Sexy Clown sikoltó hangokkal kísért sötét diszkó lüktetése remekül keretezi Davidson ritmikus és rímes kántálását, míg a Push Me Fuckheadben a maga sokszor trágár tónusában, hol lealacsonyítóan, hol a szorongásból kitörve, szinte büszkén szól önmagáról. A Fun Timesban az italo sötétebb oldaláról választott magának alapokat, hogy erre meg a telhetetlen mohóságról prófétáljon. A szövegek mellett jól érvényesülő zenék néha meglepő irányba visznek. A nyaktörő sebességű Statistical Modelling kikacsintás a detroiti elektróra, amelyben Davidson kántálása is zenei motívum. A Contrarian egészen szemérmetlenül hozza vissza a kilencvenes évek derekának direkt, hatásvadász tánczenéit. Ehhez képest az Unknowing lépésenként, torzított hangokkal és kíméletlen ütemekkel fokozza a nyomasztást, míg Davidson végül néhány keresetlen szóval levonhatja a kiábrándító tanulságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.