Ennek elkerülésében sokat segíthet, ha olyan kedvvel és örömmel játsszák, mint Miki Berenyi és zenésztársai. Berenyit – aki Londonban született, anyja japán, apja magyar emigráns – jól ismerhetjük a shoegaze aranykorából. Ő volt a Lush hangja és arca, de a zenekar 1997-es feloszlása után szinte eltűnt, s gyakorlatilag csak a zenekar 2016-os átmeneti újraalakulása nyomán aktivizálta magát. Egy ideig Piroshka nevű zenekarával adott ki lemezeket, majd az innen is magával hozott élet- és alkotótárs Kevin ’Moose’ McKillop és Oliver Cherer oldalán trióban zenélt tovább. Árulkodóan magyar című bemutatkozó lemeze nem tartogat különösen nagy megfejtéseket, nem várhatók tőle forradalmian új hangzások – egyszerűen csak jólesik meghallgatni, belemerülni, átadni magunkat a lebegésnek. Ráadásul ez a zeneanyag nem csupán az áradóan szép gitár- és szintimelódiákról, a basszusgitár finom lüktetéséről, a sohasem tolakodó szintetikus ritmusokról szól, hanem Berenyi jellegzetes énekhangján megszólaló, néha keserédes strófáiról. A világ pusztulásán lamentáló felütéstől (8th Deadly Sin) szellemesen összerakott dalokon át jutunk el, mondjuk a több mint 6 perces, szinte a Lush-kortárs Sandals világát idéző, funk és dub hatásoktól sem mentes Manuig, és közben egy kicsit talán gyógyult is a lelkünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
