Lemez

Klasszissal jobban

Saint Etienne: International

  • - minek -
  • 2025. szeptember 10.

Kritika

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Válthatták egymást trendek, jöhettek új, ígéretesnek tűnő korszakok a popzenében, nekik nem csupán túlélni sikerült, de valamennyi időszak visszahallgatásra érdemes zenei dokumentumai között ott találjuk albumaikat, csendben termelt sajátos slágereiket. Legendás bemutatkozó lemezüket, az 1991-es Foxbase Alphát követte további tizenegy – és esetükben a végső szám korántsem csupán egy tucat. A nevét a hetvenes években különösen eredményes korszakát író francia fociklubtól kölcsönző csapat régóta alkot azonos felállásban: jellemző, hogy legkésőbb a varázsos hangú vokalista Sarah Cracknell csatlakozott Bob Stanley és Pete Wiggs alapítókhoz, de ennek is már 33 éve (először a Nothing Can Stop Us című korai 91-es remekükön vokálozott vendégként). Zenéik számos nemes forrásból (northern soul, new wave) táplálkoznak, ebből és a mindenkori kortársakból magukba szívott inspirációkból hozták létre saját okos pop- és tánczenei univerzumukat, amely egyszerre tudott retró és futurista lenni.

Legutóbbi két albumuk (a 2021-es I’ve Been trying to Tell You és a 2024-es The Night) talán a leginkább kísérletező, de ezzel együtt maximálisan élvezetes darabok voltak a zenekar katalógusából. Ezt követően azonban megegyeztek abban, hogy idei, International című lemezük lesz az utolsó a sorban. E különleges alkalomra meginvitálták néhány barátjukat is, így Tom Rowlands (Chemical Brothers), Paul Hartnoll (Orbital), Tim Powell (ex-Xenomania), Erol Alkan és Vince Clarke kézjegye is hallható az albumon. Az International ezzel együtt, vagy éppen ennek köszönhetően, klasszikus, a legjobbak mellé helyezhető Saint Etienne-album lett: vannak itt melankolikus tánczenék, szívet tépő balladák és megannyi szofisztikált retró pop darab – digitális ráadásként még pár bónusz csemege és remix is befigyel.

A Tom Rowlands produceri és szerzői segedelmével komponált, Jez Williams (Doves) közreműködésével felvett Glad önmagában is tökéletes keserédes felütés: pattogó ritmusokkal, jól odatett basszussal, kellő pontokon csilingelő gitárokkal: Cracknell hangja pedig érett és érzelmes – szinte pereg, mint a méz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.