Lemez

Klasszissal jobban

Saint Etienne: International

  • - minek -
  • 2025. szeptember 10.

Kritika

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Válthatták egymást trendek, jöhettek új, ígéretesnek tűnő korszakok a popzenében, nekik nem csupán túlélni sikerült, de valamennyi időszak visszahallgatásra érdemes zenei dokumentumai között ott találjuk albumaikat, csendben termelt sajátos slágereiket. Legendás bemutatkozó lemezüket, az 1991-es Foxbase Alphát követte további tizenegy – és esetükben a végső szám korántsem csupán egy tucat. A nevét a hetvenes években különösen eredményes korszakát író francia fociklubtól kölcsönző csapat régóta alkot azonos felállásban: jellemző, hogy legkésőbb a varázsos hangú vokalista Sarah Cracknell csatlakozott Bob Stanley és Pete Wiggs alapítókhoz, de ennek is már 33 éve (először a Nothing Can Stop Us című korai 91-es remekükön vokálozott vendégként). Zenéik számos nemes forrásból (northern soul, new wave) táplálkoznak, ebből és a mindenkori kortársakból magukba szívott inspirációkból hozták létre saját okos pop- és tánczenei univerzumukat, amely egyszerre tudott retró és futurista lenni.

Legutóbbi két albumuk (a 2021-es I’ve Been trying to Tell You és a 2024-es The Night) talán a leginkább kísérletező, de ezzel együtt maximálisan élvezetes darabok voltak a zenekar katalógusából. Ezt követően azonban megegyeztek abban, hogy idei, International című lemezük lesz az utolsó a sorban. E különleges alkalomra meginvitálták néhány barátjukat is, így Tom Rowlands (Chemical Brothers), Paul Hartnoll (Orbital), Tim Powell (ex-Xenomania), Erol Alkan és Vince Clarke kézjegye is hallható az albumon. Az International ezzel együtt, vagy éppen ennek köszönhetően, klasszikus, a legjobbak mellé helyezhető Saint Etienne-album lett: vannak itt melankolikus tánczenék, szívet tépő balladák és megannyi szofisztikált retró pop darab – digitális ráadásként még pár bónusz csemege és remix is befigyel.

A Tom Rowlands produceri és szerzői segedelmével komponált, Jez Williams (Doves) közreműködésével felvett Glad önmagában is tökéletes keserédes felütés: pattogó ritmusokkal, jól odatett basszussal, kellő pontokon csilingelő gitárokkal: Cracknell hangja pedig érett és érzelmes – szinte pereg, mint a méz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”

Egy új világrend ajánlata

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) szeptember elején látványosan kibővített tanácskozást tartott Tiencsinben, közvetlenül ezután Kína erődemonstrációs seregszemlét, élőben közvetített PR-akciót rendezett Pekingben, úgymond, a II. világháború végére emlékezve.

Jobb a füst

Némileg megakadni látszik a közúti közlekedés még néhány éve is elkerülhetetlennek vélt villamosítása. A fejlemények komolyan érinthetik a Magyarországra (is) települt gyártók helyzetét.

Mímelt rendteremtés

A miskolci önkormányzat vagyonvédelemre szakosodott cége az ötéves ciklus végéig keretmegállapodást kötött egyebek közt járatkísérői feladatok ellátására egy Fideszhez – de legalábbis Tállai Andráshoz – közeli kft.-vel. A járatseriffenként havi bruttó egymillió forintba kerülő szolgáltatást az önkormányzat házon belül is megoldhatta volna – feleennyiért.