Lemez

Klasszissal jobban

Saint Etienne: International

  • - minek -
  • 2025. szeptember 10.

Kritika

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Válthatták egymást trendek, jöhettek új, ígéretesnek tűnő korszakok a popzenében, nekik nem csupán túlélni sikerült, de valamennyi időszak visszahallgatásra érdemes zenei dokumentumai között ott találjuk albumaikat, csendben termelt sajátos slágereiket. Legendás bemutatkozó lemezüket, az 1991-es Foxbase Alphát követte további tizenegy – és esetükben a végső szám korántsem csupán egy tucat. A nevét a hetvenes években különösen eredményes korszakát író francia fociklubtól kölcsönző csapat régóta alkot azonos felállásban: jellemző, hogy legkésőbb a varázsos hangú vokalista Sarah Cracknell csatlakozott Bob Stanley és Pete Wiggs alapítókhoz, de ennek is már 33 éve (először a Nothing Can Stop Us című korai 91-es remekükön vokálozott vendégként). Zenéik számos nemes forrásból (northern soul, new wave) táplálkoznak, ebből és a mindenkori kortársakból magukba szívott inspirációkból hozták létre saját okos pop- és tánczenei univerzumukat, amely egyszerre tudott retró és futurista lenni.

Legutóbbi két albumuk (a 2021-es I’ve Been trying to Tell You és a 2024-es The Night) talán a leginkább kísérletező, de ezzel együtt maximálisan élvezetes darabok voltak a zenekar katalógusából. Ezt követően azonban megegyeztek abban, hogy idei, International című lemezük lesz az utolsó a sorban. E különleges alkalomra meginvitálták néhány barátjukat is, így Tom Rowlands (Chemical Brothers), Paul Hartnoll (Orbital), Tim Powell (ex-Xenomania), Erol Alkan és Vince Clarke kézjegye is hallható az albumon. Az International ezzel együtt, vagy éppen ennek köszönhetően, klasszikus, a legjobbak mellé helyezhető Saint Etienne-album lett: vannak itt melankolikus tánczenék, szívet tépő balladák és megannyi szofisztikált retró pop darab – digitális ráadásként még pár bónusz csemege és remix is befigyel.

A Tom Rowlands produceri és szerzői segedelmével komponált, Jez Williams (Doves) közreműködésével felvett Glad önmagában is tökéletes keserédes felütés: pattogó ritmusokkal, jól odatett basszussal, kellő pontokon csilingelő gitárokkal: Cracknell hangja pedig érett és érzelmes – szinte pereg, mint a méz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hogyan tanítsuk pénzügyi önállóságra a gyermeket?

  • Támogatott tartalom

A gyermekeknek egyértelmű keretekre és azon belül önállóságra van szükségük ahhoz, hogy magabiztos, kompetens és felelősségteljes felnőtt váljon belőlük. Segít nekik, ha önállósodási törekvéseiket a szülő támogatja, de a család által világosan meghatározott értékek és elvárások mentén. Ez igaz a költésekre és pénzügyi döntésekre is.

Drónfal ereszkedik le a kontinensre

Ha nem is Stettintől Triesztig, mint a vasfüggöny annak idején, de most a terjeszkedő újszovjet birodalom ellen védekezik Európa. Ezúttal a dróntámadások elhárítása a cél, ebben állapodott meg az EU védelmi biztosa és kilenc kelet-európai ország minisztere.